Öt évvel ezelőtt boldogan vetette bele magát a vállalat a megújuló energia szeles szegmensébe. Mára egy csődtömeg lett a turbinás üzletág. A veszteség 4,5 milliárd eurós lesz ebben az évben, a Siemens Energy így az államhoz fordult. Kár volt.
A minap górcső alá vettük, miként hathat Brüsszel legújabb Kína elleni, kifejezetten a szélturbinák importjával kapcsolatos vizsgálati kezdeményezése, amelynek az eredménye – hasonlóan az elektromos autók területéhez – óriási extravámok kivetése lehet.
Említést tettünk a Siemens Energy (SE) mélyrepüléséről is, amely a szélturbinapiac felrobbantására készült, helyette azonban csak a megújulóenergia-ipar lufidurrantását tudta produkálni. A vállalat 2017-ben vásárolta meg a spanyol rivális Gamesa céget, ám aranybánya helyett csak egy sárgödör alján találta magát: a Siemens Gamesa immár rosszul működő és különböző technikai problémák miatt rekordidő alatt tönkremenő turbinák százaiért felelős, amelyeknek csupán a javítási költsége 1,6 milliárd euróba fog kerülni. A teljes veszteség éves szinten 4,5 milliárd euró lesz, de ennél is rosszabb, hogy a tendencia jól láthatóan nem fordul meg, vagyis a turbinák közül még több fog meghibásodni, a negatív folyamat pedig folytatódik.
A kilátások annyira borúsak, hogy miután a Siemens AG anyavállalat közölte, hogy nem segíti ki a veszteség mezejére kóborolt eltévedt bárányát, a Siemens Energy a német államhoz fordult segítségért, ami ez esetben 16 milliárd eurót jelentene. A történet és a jelenlegi német gazdaság (alapelveivel teljesen ellentétes) állapotát jól jelzi, hogy Robert Habeck zöldgazdasági miniszter, aki Lindner pénzügyminiszterrel ellentétben megrögzött rajongója a gigahitelek felvételének és az állami támogatásnak, ezer örömmel belement volna az államosításba... ha a befektetők és a piac nem csapott volna a kezére.
A veszteség hírére a vállalat részvényei zuhanórepülésbe kezdtek, az állami segítség lebegtetése pedig csak rontott a helyzeten. Miközben az ipari szektor nagy energiaigényű cégeinek a szakszervezetei immár sztrájkokkal és tüntetésekkel fenyegetőznek, amennyiben az állam nem hajlandó támogatást nyújtani a magas energiaárak miatt, egész rosszul vette ki magát, hogy az egyik legnagyobb monstrum, a Siemens AG leányvállalata beállt a sorba a markát tartva az adófizetői pénzekért.
A részvények 29 százalékos zuhanása a befektetői bizalom elillanását tükrözte, az S&P pedig a nyáron már rontott a hitelképességi minősítésén a vállalatnak. Bár a SE a bankokkal is elkezdett egyezkedni, az, hogy 16 milliárd eurós hitelgaranciáról kezdett tárgyalni a kormánnyal, nem segített az iránta tanúsított bizalom növelésében.
Az egyre növekvő pánik miatt lépett színre Joe Kaeser, a vállalat felügyelőbizottsági elnöke, aki igyekezett megnyugtatni a háborgókat és a tőzsdét egyaránt, visszautasítva az adófizetői pénzek kunyerálásának elméletét. Mint mondta, a Siemens Energy kiválóan van, „a szélipari szegmens kivételével minden jól működik”, a vállalatnak pedig „természetesen nincs szüksége állami pénzre”.
Kaeser tudta, mit szeretnének a részvényesek hallani, így ki is mondta: „Ha befektetőként állami támogatásról hall valaki, a pánik borítékolható. A mi esetünkben pusztán arról van szó, hogy az iparágban rejlő óriási lehetőségeket támogathatja az állam, elsősorban megrendelési garanciákkal”. Úgy látszik, a finom púderezés használt, a részvények ugyanis a kinyilatkoztatás után 17 százalékot emelkedtek a frankfurti tőzsdén. Igaz, az idei év egészét tekintve a vállalat tőzsdei papírjai még mindig 50 százalékos esésben vannak, de a válságkommunikációs terv Kaeser által kivitelezett része egész jól működött.
A halvány optimizmus ellenére a Siemens Energy tovább hurcolja magával átkos örökségét, a Gamesát, amely még jó darabig garantáltan további veszteséget fog termelni. Az eset önmagában azért érdekes, mert ennél plasztikusabban eddig semmi nem mutatott rá a megújulóenergia-ipar területén tomboló túlzott optimizmusra, és arra a buborékra, amely a szélturbinás iparág körül a legszélesebb nyilvánosság előtt pukkant ki.
Egyes elemzők szerint a Siemens Energynek valójában most két rossz megoldás közül kell választania. A jelenlegi turbinarendelések teljesítésével változatlanul kockáztatja a horribilis javítási összeget, ezzel pedig a biztos veszteséget – vagy egész egyszerűen leállítja a gyártást és lehúzza a rolót a szélturbinás szegmensben.
Miután a jelek szerint ragaszkodik az állami pénzügyi garanciákhoz, valószínűleg az első megoldást választja, tovább cipelve a Gamesának nevezett púpot a hátán. Ez azonban valószínűleg többe fog kerülni a befektetőknek és az adófizetőknek egyaránt, mintha csendben lekapcsolnák a nem szélturbinák által biztosított villanyt.
Szél fújja, por kísérje…
Ezt is ajánljuk a témában
A legújabb brüsszeli javaslatcsomag a szélenergia iparának európai megmentését célozza. Bár nem említi név szerint, ismét arról van szó, hogy Kínát hogyan üldözzék el az uniós piacról. Az ötlet miatt azonban a klímacélok elérésének határidejét ki is lehet törölni a naptárból.
***
Fotó: Olaf Scholz német kancellár és Christian Bruch, a Siemens Energy német energetikai vállalat vezérigazgatója
MTI/EPA POOL/Sascha Steinbach
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
Berlinben nem adták meg az engedélyt, Szijjártó Péter azonnal lecsapott.
Megerősítette, hogy a a közösségi média egyre inkább elveszíti közösségi jellegét.
Még a korábbi „úttörő cégek” is elzárkóztak a válaszadástól.
Kentucky állam kormányzója éles kritikát fogalmazott meg a döntéssel kapcsolatban.
Ez már a németeknek is sok: hamarosan akár kétmillió forintjuk bánhatja, ha a tejfölösdobozt nem a megfelelő szemetesbe dobják.
Egy játszma, amelybe az orosz gáztól függő, megoldást szorgalmazó szlovák miniszterelnök, Robert Fico is beszállt.
Várnai Lászó botrányának komoly következményei lehetnek.
Így megy ez.
