A Német Gazdaszövetség óva inti a döntéshozókat attól, hogy az uniós közös agrárpolitikát (KAP) a jelenlegi rendszerében, de Ukrajna csatlakozásával próbálják értelmezni, az ugyanis a családi vállalkozások megszűnését fogja eredményezni Európában.
Nem rejtette véka alá ellenérzését a Német Gazdaszövetség (DBV), amikor az Európai Bizottság november elején bejelentette, hogy javasolja a csatlakozási tárgyalások megkezdését Ukrajnával. A végső szót természetesen a december közepén rendezendő EU-csúcson a tagállami vezetők mondják majd ki, és ami a magyar felet illeti, a válasz alighanem egy határozott és döntő „nem” lesz, így a tárgyalások nem fognak elkezdődni. Ettől függetlenül a DBV elnöke igen hangsúlyosan fejtette ki a német (európai) gazdák álláspontját és aggodalmát Ukrajna esetleges csatlakozásával és az EU mezőgazdasági támogatási programjának jövőjével kapcsolatban.
Joachim Rukwied, a szervezet elnöke az Euractive lapnak úgy fogalmazott: amennyiben Ukrajna mint mezőgazdasági nagyhatalom a jelenlegi szabályozási körülmények között csatlakozást nyerne, az az európai, családi gazdálkodásra épülő modell halálát jelentené.
Mint arról már bővebben írtunk: a fő probléma a közös agrárpolitika támogatási rendszerének alapjaival van, miután az az országok mezőgazdasági területeinek nagysága alapján osztja szét a pénzt.
386 milliárd eurós tortáról van szó, amelynek a legnagyobb szelete kerülne Ukrajnához, ahhoz az országhoz, amelyben egy átlagos gazdaság alsó hangon 1000 hektárt jelent – szemben az EU-s tizenhattal.
Miután északkeleti szomszédunk új tagállamként hosszú ideig többet venne ki a közös költségvetésből, mint amennyit vissza tudna tenni, csatlakozása a többi tagország pénzének drasztikus csökkenésével járna. Az EU jelenlegi mezőgazdasági nagyhatalmainak, Franciaországnak és Lengyelországnak esélye sem lenne labdába rúgni a megváltozott szabályok szerint játszott meccsen, de ennél is cudarabb idők várnának a közepes és kisebb termelőkre, például Bulgáriára vagy Magyarországra.
Rukwied szerint tehát egy Ukrajnát is magában foglaló közös agrárpolitika működésképtelen lenne, kivéve, ha felvállaltan a jelenlegi uniós tagállamok rovására megy. A DBV elnöke attól lett ideges, hogy több ízben is felbukkant 2030 mint az ország lehetséges csatlakozási dátuma. Ez – mint mondta – teljesen tönkreverné a KAP következő finanszírozási ciklusát, amely 2028-ban kezdődik és 2034-ig tart, ám a jelenlegi Európai Unióra, nem pedig egy kibővítettre alapozva.
A német gazdák véleménye egyébként nagyrészt egybecseng az uniós tagállamok általános (kivéve a realitástól már elszakadt balti országok) véleményével, amely szerint a KAP a jelenlegi formájában nem folytatódhat, hiszen a hektáralapú támogatás minden pénzét azonnal elszippantaná Kijev.
Ukrajna 42 millió hektár termőföldje több, mint az EU hasonló területeinek egyharmada. Más szavakkal: az ukrán agrárterületek akkorák, mint egész Olaszország.
A német agrártárca például a területalapú és feltétel nélküli agrártámogatás végérvényes eltörlését javasolja, és szintén reformokat követel, kiváltva ezzel Kijev haragját.
Ukrajna azzal érvel, hogy csatlakozása megerősítené az EU agrárszektorát, az uniót pedig a mezőgazdaság globális szereplőjévé tenné. Ez az egyetlen érv, amit pozitívumként lehet elfogadni eddig a csatlakozással kapcsolatban. Ha megtörténne, az geopolitikai téren óriási előnyt biztosítana az EU-nak agrárfronton. A blokk a globális gabonaexport 30 százalékát birtokolná, ezzel pedig maga mögé utasítaná Oroszországot is. Az nem kérdés azonban, hogy a jelenlegi rendszerrel ezt csak a többi uniós tagállam mezőgazdaságának összeroppantásával lehetne megtenni.
Másfelől – állítják Kijevben – teljesen felesleges bármelyik tagállamnak ezen idegeskednie, ugyanis Ukrajna esetleges csatlakozása a ma ismert KAP törvényszerű végéhez vezet. Ez jogos felvetés lehet, északkeleti szomszédunk mezőgazdasági versenyképessége békeidőben ugyanis önmagában, EU-s támogatások nélkül is megállná a helyét, ám ne feledjük, mennyi uniós szabályt kell majd kötelezővé tennie a saját piacán ahhoz, hogy egyáltalán elérhesse hőn áhított célját.
Erre utalt Rukwied is, amikor arról beszélt, hogy Ukrajna olyan országként akar csatlakozni az EU-hoz, amelynek a mezőgazdasága egyáltalán nem tart be semmiféle EU-s előírást (például a tagállamokban betiltott növényvédő szerek esetében), ami már így is tisztességtelen versenyelőnyhöz juttatja.
Azzal Kijev is tisztában van, hogy mezőgazdasági dominanciája óriási veszélyt jelent az uniós gazdálkodásra, így máris megígérte, hogy rengeteg energiát fektet majd az integrációs folyamatokba, vagyis szerinte a végén mindenki jól jár. Jelen pillanatban igen kevesen osztoznak a lelkesedésben az uniós államok közül. A KAP óriási problémája pontosan arra hívja fel a figyelmet, amiről egyre többen beszélnek a hurráoptimizmus álarca mögött: lehet, hogy Ukrajna felkészültnek érzi magát a csatlakozásra, az Európai Unió azonban egészen biztosan nincs felkészülve arra, hogy Ukrajnát beengedje az ajtaján.
***
Fotó: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko
„Biztos vagyok benne, hogy megoldást lehet találni a gázszállításokra több uniós ország számára úgy, hogy a gáztranzit Szlovákia és Ukrajna területén keresztül megmarad” – tette hozzá a szlovák kormányfő.
Az amerikai lap szerint az Oroszország, Kína, Irán és Észak-Korea közötti kötelékeket az ukrajnai 2022-es invázió betonozta be.
Az orosz erők további előrenyomulása az elmúlt hónapok legnagyobb kudarca lenne a háború sújtotta ország számára.
Az ukrán hírszerzés szerint az orosz–észak-koreai kombinált egységek egy nap alatt mintegy 200 katonát veszítettek.
Ukrajna egyelőre tagadja a terület elvesztését.
A Nemzetközi Labdarúgó szövetség olyan térképet használt, amelyen a Krím Oroszországhoz tartozik.
Az Amerikai Bibliatársulat csütörtökön tette közzé a State of the Bible USA 2024 új kutatása foglalkozott a témával.
A férfi vízilabda Magyar Kupa döntőjében a rekordgyőztes a BVSC-vel vívott óriási csatát.
