Először kapta önállóan egy nő a közgazdasági Nobel-díjat: a dolgozó nők helyzetével foglalkozik

A Harvard Egyetem professzora, Claudia Goldin kapta az idén a közgazdasági Nobel-díjat a munkaerőpiacon uralkodó nemek közötti szakadék tanulmányozásáért és az abból levont következtetéseiért. Ő a harmadik nő, aki közgazdasági Nobelt kapott, de az első, aki nem megosztva vehette át azt. (Esther Duflo 2019-ben két férfi kutatótársával együtt vette át az elismerést, míg Elinor Ostrom 2009-ben önként osztotta meg azt munkatársával.) 

Az 1946-ban New Yorkban született Goldin több mint 200 év adatait használta fel annak bizonyítására, hogy míg a bérszakadékok történelmileg az oktatásban és a munkakörökben fennálló különbségekkel magyarázhatók, napjainkban már főként férfiak és nők között alakulnak ki, akik ugyanazt a munkát végzik – egészen az első gyermek megszületéséig.  

Kutatásaiban többek között bebizonyította: az 1924 és 1943 között született hölgyek generációira a „család, majd munka” jelszó volt a jellemző. Az átlag diplomás nő az egyetem elvégzése után dolgozni kezdett, majd hamarosan férjhez ment, gyerekei születtek és kiesett a munkából. Néhány év után visszatért ugyan, de a hosszan tartó távolléte a folyamatosan változó munkahelyi készségek és tapasztalatok hiányával járt együtt, ez pedig azonnal bérszakadékot nyitott meg. A helyzet az 1960-as években a fogamzásgátlók megjelenésével változott. Goldin úgy összegzett: ez segített a nők munkaerőpiaci helyzetén, a bérszakadékok azonban továbbra is megmaradtak, nemritkán 20 százalékos különbséggel a férfiak javára.  

Kapzsimunka 

Goldin provokatív elméletének legmeghökkentőbb része azonban az, amikor rámutat a „kapzsimunka” jelenségére. Ez az a helyzet, amikor egy vállalatnak mindegy, hogy férfi vagy nő tölt be egy munkakört, a hangsúly ugyanis azon van, hogy gyakorlatilag alárendelje magát annak a munkakörnek.  

vagyis a bérszakadékok jellemzően a háztartási döntésekből születnek.  

Goldin tehát formabontó módon arra mutat rá, hogy a hölgyek gyermekvállalása nem csak a kezdeti időkiesés miatt okozhat hátrányt a munkaerőpiacon. Ha egy férfi és egy nő ugyanazért a munkakörért ugyanazt a fizetést kapja, a családi állapotuk akkor is meghatározó tényező lehet egy idő után, ha a munkából kiesett idő nem a gyermeknevelés első éveire korlátozódik. 

A professzor szerint a férfiak és a nők fizetésbeli különbsége csökkenthető lenne, ha a munkaadók nagyobb rugalmasságot biztosítanának az alkalmazottaknak a munkaidő területén. 

Fotó: Harvard University 

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.