The Economist: az EU most már egy nagyon hosszú háborúra készüljön fel

 Az új nyugati narratívába illeszkedő, a háború végtelenségét szorgalmazó vezércikkel jelent meg a The Economist új száma Ideje újragondolni címmel. Míg az ukrán ellenoffenzíva megindítása előtt az egész nyugati liberális média fordulópontot, villámháborút és az orosz erőkre mért végzetes csapást vizionált, a támadás nyilvánvalóan katasztrofális kudarca magukat a lapokat befolyásoló politikusokat és az újságírókat is újragondolásra késztette. Miután egyre tisztábbá vált a kép, és világos lett mindenki előtt, hogy a villámháborúnak képzelt hadművelet mindössze néhány kilométeren összpontosul, a hivatalos álláspont Orwell 1984-ét idézően váltott egyik pillanatról a másikra, vagyis gyors sikerek helyett azonnal hosszú, évekig tartó háborúról kezdtek szólni a véleményformáló írások. 

Átformált gondolkodás 

A The Economist megdöbbentő számmal indítja az értekezését: Ukrajna az Oroszország által júniusban elfoglalt területek kevesebb mint 0,25 százalékát szabadította fel, vagyis az 1000 kilométeres frontvonalon alig történt valami változás. A lap szerzője nem zárja ki, hogy lesz még valami előrelépés ukrán részről, de az elmúlt hónapok eseményei alapján ezt nem tartja túl valószínűnek.  

Kijevnek fel kellene készülni egy hosszú lemorzsolódási háborúra, ehelyett azonban továbbra is a reménytelen ellenoffenzívát erőlteti. A The Economist szerint márpedig  

ehelyett egy rendkívül elhúzódó háborúra kellene koncentrálni, annak minden járulékos vonzatával együtt.  

Ki vívja meg a háborút? 

A cikk szerint a legfontosabb egy katonai újrakalibrálás. Miután az ukránok embervesztesége akkora, hogy egy idő után nyilvánvalóan nem tudják pótolni a létszámot, valamilyen más utat kell keresniük a fölény megszerzéséhez. A megoldást az új taktikák és a technológiai megoldások jelentenék – utóbbiak esetében elsősorban a dróngyártás felpörgetésére célzott a szerző, miután jelenleg azok az egyetlen olyan haditechnikai eszközök, amelyekkel az ukrán hadsereg valóban fájdalmas csípéseket tud okozni Moszkvának és az orosz katonai infrastruktúrának.  

Az írás felhívja a figyelmet az ellenálló képesség fokozásának szükségszerűségére is. Egy több évig tartó háborúhoz nem elég a nehézfegyverzet, szükség lesz precízen kiépített karbantartó képességre is. (A napokban Ukrajna már odáig jutott, hogy számos, Németország által küldött Leopard 1 harckocsit visszautasított, mivel azok annyira legatyásodott állapotban érkeztek meg, hogy máris javításra szorultak – erre viszont nincs kapacitás északkeleti szomszédunknál.) Ugyanilyen fontos lenne a tüzérségi lövedékek folyamatos szállítása, illetve a kiképzés folyamatossága. Előbbi esetében a szerző sajnálatos módon nem érinti a globális kapacitáshiányt, amely várhatóan nem javul az elkövetkezendő egy esztendőben, az utóbbiban pedig arra nem ad választ, hogy a saját maga által is említett emberhiány hány katona kiképzést teszi majd egyáltalán lehetővé. A legkiemeltebb feladat azonban az lenne, hogy a Nyugat haladéktalanul kezdje meg az F–16-osok és a legfejlettebb légvédelmi rendszerek szállítását Kijevnek. 

Befektetni a semmibe 

Az újragondolás folyamata természetesen a gazdaságra is ki kell terjedjen. A szerző szerint el kellene felejteni a kissé nagyképű és megalapozatlan pénzügyi terveket Ukrajna újjáépítéséről, helyette a jelen problémáira kellene koncentrálni. Felhívja a figyelmet arra is, hogy miután mintegy 1 millió embert rántottak be eddig a hadseregbe, több millióan pedig elmenekültek, a súlyos munkaerőhiány alapból romboló hatású, amelyen a segélyek önmagukban nem segítenek. 

A megoldás tehát a The Economist szerint egyrészt a nyugatra menekült milliók hazacsábítása, másrészt a külföldi vállalatok meggyőzése arról, hogy Ukrajnában a háború alatt befektetni fantasztikus üzleti lehetőség.  

A cikk nyitott kapukat dönget, amikor a valóban rendszerszintű korrupció felszámolásának fontosságára mutat rá. Az IMF, a Világbank, Brüsszel és a NATO egytől egyig a segélyek folyósításának és a csatlakozási folyamatok ütemezésének legfontosabb feltételként jelölte meg a mindent behálózó korrupció visszaszorítását, amelyben Zelenszkij eddig inkább kevesebb, mint több eredményt tudott felmutatni.  

Nem lesz villámcsatlakozás 

A szerző szerint Ukrajna „nyugati barátainak” mindehhez sokkal többet kell tenniük a jelenleginél. Kijev motiválására nemcsak a segélyek és a fegyverszállítások ütemét kell fokozni, de folyamatosan elő kell venni az EU- és NATO-csatlakozás mézesmadzagját is, vagyis azt, hogy egy szép napon az ország integrálódhat a világ leggazdagabb gazdasági tömbjébe. Egy évtizednyi felkészülés erre talán elég is lesz – teszi hozzá óvatosan, abban bízva, hogy Zelenszkijéknek ez az ösztönző is elegendőnek bizonyul a reformok felgyorsítására. 

A gondolkodásmód megváltoztatása azonban nem tűr halasztást, ez pedig elsősorban Európára vonatkozik – vonja le a konklúziót a The Economist, amely azzal érvel, hogy  

A vereség nem opció Ukrajna számára – zárja vezércikkét a lap –, hiszen egy bukott állam az Európai Unió jobb oldalán nemcsak az EU-s gazdaságnak árt, de felbátorítja Oroszországot is a további agresszióra. Szerinte az ukrán győzelem egy olyan új tagot jelentene az unióban, amely Európa legnagyobb hadseregével és egy globálisan is meghatározó iparral, illetve mezőgazdasággal rendelkezik.  

 Fotó: MTI/AP/Alex Babenko  

 További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.