A migráció valóban egy „lehetőség Franciaország számára”, ahogy a baloldal és néha Macron elnök is hirdeti, vagy éppen ellenkezőleg, hozzájárul az ország hanyatlásához, miként azt a jobboldal állítja? Ezek a nézetkülönbségek ma különösen aktuálisak Párizsban, ahol heteken belül megkezdődik az új migrációs törvény parlamenti vitája.
A Makronóm Intézet elemzőjének írása.
„Ma egyetlen elismert közgazdász sem mondja azt, politikai irányultságától függetlenül, hogy a bevándorlás többet hoz a konyhára, mint amennyibe kerül” – jelentette ki Jean-Paul Gourévitch migrációs szakértő a Le Figarónak adott interjújában. A közelmúltban a Contribuables associés számára készített tanulmányának jelentős érdeme, hogy új tényekkel, számadatokkal és minden eddiginél alaposabb elemzéssel egészíti ki az ötven éve zajló ideológiai vitát. A Contribuables Associés, a francia adófizetők egyesületének újságja hangsúlyozottan politikailag független kiadvány.
Gourévitch azt nem állította, hogy a jelenséget minden oldalról, különösen emberi szempontból átfogta, inkább objektív adatokat szolgáltat egy olyan területen, ahol ezek egyedülálló módon hiányoznak. A tanulmány fő témája a bevándorlással kapcsolatos kiadások és bevételek közötti kapcsolat.
A bal- és a jobboldalon egyaránt hiányzik a bevándorlás költség-haszon arányának tisztán tudományos megközelítése.
„A Contribuables Associés számára a bevándorlást ugyanúgy kell kezelni, mint az adósságot, a közkiadásokat, az adózást és a pazarlást” – fejtette ki Benoît Perrin, a több száz ezer főt tömörítő egyesület igazgatója.
Az adófizetőknek ugyanis ez rengeteg pénzébe kerül: a veszteség 53,9 milliárd euró évente, ami több mint négyszerese az Igazságügyi Minisztérium költségvetésének.
Igaz, hogy adóbevételeket, társadalombiztosítási járulékokat termel a bevándorlás jelensége, de ezek a bevételek elenyésznek a legális bevándorlás – szociális juttatások, kormányzati, szociális és oktatási költségek tekintetében – és az illegális bevándorlás – egészségügyi költségek, a törvénytelen migráció elleni küzdelem, szükségszállások – által okozott többszörös kiadások mellett.”
Az igazgató azt is közölte: céljuk az, hogy hozzájáruljanak a vitákhoz, először a szenátusban, ahol a bevándorlási törvény tervezetét szeptemberben vitatják meg, majd a nemzetgyűlésben, amikor a szöveg visszatér a parlamentbe. „Ezt a tanulmányt minden évben el kellene készíteniük a kormányhivataloknak, de a bátortalanságuk miatt ez soha nem történik meg” – fűzte hozzá az igazgató.
Gourévitch az általa feldolgozott számadatokról kifejtette, hogy rendkívül nehéz volt megszerezni azokat. Vagy azért, mert azok, akiknek ezek megvannak – minisztériumok, önkormányzatok vagy egyesületek – nem szívesen biztosítanak túl nagy nyilvánosságot ezen adatoknak, vagy egyszerűen azért, mert ezen a területen, mint sok helyen máshol, az állam nem vezet könyvelést.
A profitoszlopban – magyarázta a kutató –
szinte lehetetlen felmérni a befektetések megtérülését az oktatás és a várospolitika tekintetében, amelyek célja a bevándorlók és közvetlen leszármazottaik képzettségének és életkörülményeinek javítása. A költségoszlopban pedig az a lehetetlenség, hogy pontos számadatot kapjunk a közvetlenül a bevándorlókat segítő egyesületeknek szánt közpénzekről,
ezért itt becslést végeztek.
A kutató úgy vélte azonban, hogy tanulmánya – az általa szürkezónának nevezettek ellenére – munkaalapot képez, amely segíthet tudatosítani, hogy a bevándorlás pénzügyi szempontból mit jelent az ország számára.
A rendszeres bevándorlásból eredő kiadások önmagukban főként szociális juttatások formájában jelentkeznek: az aktív szolidaritási jövedelem (RSA), a társadalombiztosítási rendszer által fedezett kiadások (beleértve a betegséget, a munkahelyi baleseteket és az öregséget), valamint a munkanélküliség. A bevándorlás részesedése a 2022-ben 12,36 milliárd eurós RSA-kifizetésekből alig kevesebb mint 3 milliárd euró, ami logikus következménye annak, hogy a bevándorlók túlreprezentáltak a legkevésbé tehetős népességen belül.
A legális bevándorlók társadalombiztosítási rendszere által fedezett kiadások tekintetében a betegség jelenti a legnagyobb hiányt: 2022-ben ez 41,44 milliárd euró volt. Messze lemaradva, a nyugdíjköltségek bevándorlásnak tulajdonítható része 25,5 milliárd. Gourévitch számításai szerint a migránsok által elkövetettek az összes kisstílű bűncselekmény 71 százalékát teszik ki. A kábítószer elleni küzdelem mintegy 13 milliárd eurójába kerül az államnak, míg becslések szerint a bevándorláshoz köthető illegális drogkereskedelem 12,48 milliárdot termel a dílereknek.
A kutató most először próbálta felmérni a prostitúcióhoz kapcsolódó adócsalást. A statisztikák összevetésével úgy becsülte, hogy
a prostituáltak 90 százaléka külföldi származású, míg a stricik 80 százaléka is bevándorló.
Ez a tevékenység 2,7 milliárd eurós bevételkiesést jelent az államnak járulékok és adók formájában. Ebbe még nem számolták bele a kiskorú külföldi prostituáltakat és az alkalmi diákprostitúciót, amelyről nem állnak rendelkezésre megbízható adatok.
A humanitárius költségek, beleértve a szállásköltségeket is, jelentősen megnőttek a mostani és az előző, 2020-ban végzett felmérés között. Mindez az újonnan érkezők elhelyezésének nehézségeivel magyarázható, mivel az ukrán menekülteknek elsőbbséget biztosítanak.
Ehhez hozzá kell adni az állam által a külföldiek és az ő leszármazottaik oktatására szánt összegeket, az iskolától a felsőoktatásig. E téren csak viszonylagos a siker. A tanulmány leszögezte: a bevándorló hátterű fiatalok magasabb képesítésűek, és kevésbé érinti őket a munkanélküliség, mint a szüleiket, az eredményeik mégis gyengébbek, mint a honfitársaiké.
Ezt az alacsonyabb teljesítményt Gourévitch a csempészet és a bűnözés rájuk gyakorolt hatásával, a könnyű pénzzel magyarázta. Azonban azt is hozzáfűzte, hogy „az érdemi felemelkedés azért lassú és nehézkes, mert a gyakran ellenséges környezet hátráltatja azt”.
Nem vitatja azt, hogy a bevándorló diákok egy része hozzájárulhat a gazdaság növekedéséhez. Gourévitch ugyanakkor csalódott amiatt, hogy az illetékes külügy- és oktatási minisztérium nem adott választ ezekre a kérdésekre.
Egy másik átláthatatlan terület: mennyibe kerül az illegális bevándorlás elleni küzdelem, és mekkora támogatást kapnak az ellene küzdő vagy azt kezelő szervezetek. A menedékkérők számára rendelkezésre álló helyek számának a növekedése ellenére, amely ma már meghaladja a 100 ezret, Franciaország csak minden második menedékkérőt fogad be.
Franciaország az egyetlen Európában, amely törvényileg garantálja a „feltétel nélküli szállást”, ingyenesen és időkorlát nélkül.
Egyetlen más állam sem ilyen nagylelkű. Sőt, az állam fizeti a szállodákat az úgynevezett feltétel nélküli szállás keretében az illegális bevándorlóknak, ha az adott helyen nem áll rendelkezésre szabad lakás. A befogadás éves költségét a kutató egy korábban megjelent könyvében 3 milliárd euróra becsülte.
A szakértő megvizsgálta az állam külső beruházásainak, lényegében a leendő bevándorlók származási országainak nyújtott fejlesztési támogatások megtérülését is. A francia politikai vitában széles körben elfogadott gondolat, hogy a migrációs hullámok csökkentésére tett kísérletek kudarcra vannak ítélve, ha az európaiak nem segítik ezeket az országokat az infrastruktúrájuk és az iparuk kiépítésében.
Tavaly a francia hivatalos fejlesztési támogatás majdnem elérte a 16 milliárd eurót, ami minden idők rekordja. Ez 2018-ban még csak 10,3 milliárd volt. A szubszaharai Afrika ennek a segélynek csaknem az egyharmadát, azaz hatmilliárd eurót kapta. Ebből 2,4 milliárdot kifejezetten azért küldtek, hogy azok, akik Európába vágynak, a származási országukban maradjanak.
Jean-Paul Gourévitch szerint azonban ez a támogatás paradox módon inkább növeli a migráció iránti vágyat és lehetőségeket, mintsem megfékezi azokat. Egy példa: a képzés után a kedvezményezettek nem találnak a képességeiknek megfelelő munkát a saját országukban, és a pénz egy részét kivándorlásra fordítják.
Még a baloldali közgazdászok is évente 4 és 15 milliárd euró közé teszik a bevándorlás negatív egyenlegét, míg jobb- és szélsőjobboldali kollégáik 70 és 250 milliárd közé becsülik azt
– utalt rá az elemző. – Számításaim szerint évi 53,9 milliárd euró ez a veszteség az általam a bevándorlás szürkezónájának nevezett bizonytalansági tényező miatt.”
A média és a politikusok inkább akadályokat gördítenek azok elé, akik tisztán szeretnék látni a jelenlegi helyzetet. Jean-Paul Gourévitch szerint ma is vannak olyan közszereplők, akik azt mondják, hogy a bevándorlás többet hoz a konyhára, mint amennyibe kerül. A sajtó egy része pedig úgy döntött, hogy ezek a kérdések számukra nem elsődleges jelentőségűek, a bevándorlók egyéni vagy kollektív tragédiái sokkal fontosabbak ennél.
A Földközi-tenger középső részén egy év alatt 115 százalékkal megugrott az illegális határátlépések száma.
„A helyzet tarthatatlan. Jelentősen csökkenteni kell a bevándorlást, kezdve az illegális bevándorlással” – jelentette ki Macron köztársasági elnök a Le Point magazinban augusztus végén megjelent interjúban.
Gyakorlatilag az első francia lépés a migrációt szabályzó törvény elfogadása lesz. A migráció egy véget nem érő körforgás, amelyet az embercsempészek hálózatai tartanak fenn és használnak ki. A francia–olasz határon folyik az illegális bevándorlók beáramlása francia földre, ahonnan egy részük a La Manche csatornán Nagy-Britanniába akar eljutni.
Ahogy nőtt az emberáradat, úgy emelkedett az elmúlt hónapokban az ellenőrzések száma is. A helyi prefektusok több alkalmazottat kérnek. A Frontex európai határellenőrzési ügynökség által a januártól júliusig tartó időszakra vonatkozóan közzétett adatok önmagukért beszélnek: a Földközi-tenger középső része továbbra is az EU-ba irányuló migráció fő útvonala. Az illegális határátlépések száma itt több mint a duplájára nőtt, közel 90 ezer határátlépést észleltek.
Az átkelések veszélyesebbek, mint valaha. Az ENSZ adatai szerint január óta a Földközi-tenger középső részén, a világ leghalálosabb migrációs útvonalán már több mint 1800-as haltak meg hajótörésekben. Ez több mint a duplája a tavalyi számnak. Lampedusától Cataniáig, Ventimiglián és Mentonon keresztül a rendőrség fokozza a tevékenységét. Az idén nyáron a nemzetiségek közül az elefántcsontpartiak, az egyiptomiak és a guineaiak (a Földközi-tenger középső részén), a szírek, a palesztinok és az afgánok (a Földközi-tenger keleti részén) voltak a legtöbben, nem feledkezve meg a marokkóiakról és az algériaiakról (a Földközi-tenger nyugati részén, a spanyol oldalon).
Az északfrancia Hauts-de-France régió a brit Eldorádó küszöbe. Az átkelések továbbra is gyorsított ütemben folytatódnak, még ha csökkentek is 2022-hez képest, amely rekordév volt a La Manche csatornán, amikor több mint 45 ezer átkelést rögzítettek.
Eközben újabb segélykiáltás érkezett a déli Alpes-Maritimes megyéből. Macron elnöknek és Elisabeth Borne kormányfőnek küldött levelében Charles-Angel Ginésy, a megyei tanács elnöke beszámolt arról, hogy a francia–olasz határon robbanásszerű a migrációs helyzet.
Az írás utal a kísérő nélküli kiskorúakkal kapcsolatos drámai eseményekre, akik ma már a nemzetközi migrációs áramlatok járulékos áldozatai.
A választott képviselő az érvelésének alátámasztására újabb frissített számadatokat közölt: augusztus 18-án 4333 külföldi kiskorút kellett a helyi hivatalnak gondozásba vennie, míg 2022-ben egész évben 4908-at. Ginésy így folytatta: Az állami szolgálatok túlterheltek a határon, és már nem tudnak többet tenni. Aggodalmát fejezte ki a kimerült személyzet és a munkába belefulladó egyesületek miatt.
„Megijedtek a tegnapi és a mai migrációs hullámoktól, de ez semmi az eljövendőkhöz képest! – figyelmeztetett Nicolas Sarkozy volt francia elnök a legutóbbi, a Le Figarónak adott interjújában. – Valószínűleg még semmit sem láttunk. 2050-re az afrikai kontinens lakossága 1,5 milliárdról 2,5 milliárdra nő, amelynek a fele 20 év alatti lesz.”
Címlapfotó: shutterstock
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálja a makronom.hu oldalon.
Most már tudjuk: a szivárványkoalíció - benne a Tisza Párttal – ha tehetné, Budapesten is eltörölné a rezsicsökkentést, és migránsokat telepítene be a fővárosi önkormányzat bérlakásaiba.
Az Egyesült Királyságban ehhez még embercsempésznek sem kell lenni.
Nem értik, miért nem dolgoztathatják őket, ha már ott vannak.
Az elnökválasztási valóságshow legújabb kabalaállata egy amerikai szürke mártírmókus, aki fellibbentette a fátylat a demokraták képmutatásáról. Veczán Zoltán írása.
Megrázó hírek láttak napvilágot az Egyesült Államokban.
Háborog a német társadalom a kiadások láttán.
Hiába volt minden próbálkozás.
Az események kiemelt biztonsági kockázatot jelentenek.
