Le Figaro: A bevándorlás többe kerül, mint amennyit gazdaságilag hoz 

„Ma egyetlen elismert közgazdász sem mondja azt, politikai irányultságától függetlenül, hogy a bevándorlás többet hoz a konyhára, mint amennyibe kerül” – jelentette ki Jean-Paul Gourévitch migrációs szakértő a Le Figarónak adott interjújában. A közelmúltban a Contribuables associés számára készített tanulmányának jelentős érdeme, hogy új tényekkel, számadatokkal és minden eddiginél alaposabb elemzéssel egészíti ki az ötven éve zajló ideológiai vitát. A Contribuables Associés, a francia adófizetők egyesületének újságja hangsúlyozottan politikailag független kiadvány.  

Hiányzik a tisztán tudományos megközelítés 

Gourévitch azt nem állította, hogy a jelenséget minden oldalról, különösen emberi szempontból átfogta, inkább objektív adatokat szolgáltat egy olyan területen, ahol ezek egyedülálló módon hiányoznak. A tanulmány fő témája a bevándorlással kapcsolatos kiadások és bevételek közötti kapcsolat.  

„A Contribuables Associés számára a bevándorlást ugyanúgy kell kezelni, mint az adósságot, a közkiadásokat, az adózást és a pazarlást” – fejtette ki Benoît Perrin, a több száz ezer főt tömörítő egyesület igazgatója. 

Igaz, hogy adóbevételeket, társadalombiztosítási járulékokat termel a bevándorlás jelensége, de ezek a bevételek elenyésznek a legális bevándorlás – szociális juttatások, kormányzati, szociális és oktatási költségek tekintetében – és az illegális bevándorlás – egészségügyi költségek, a törvénytelen migráció elleni küzdelem, szükségszállások – által okozott többszörös kiadások mellett.”  

Az igazgató azt is közölte: céljuk az, hogy hozzájáruljanak a vitákhoz, először a szenátusban, ahol a bevándorlási törvény tervezetét szeptemberben vitatják meg, majd a nemzetgyűlésben, amikor a szöveg visszatér a parlamentbe. „Ezt a tanulmányt minden évben el kellene készíteniük a kormányhivataloknak, de a bátortalanságuk miatt ez soha nem történik meg” – fűzte hozzá az igazgató. 

A tanulmány mint bevándorlási munkaalap 

Gourévitch az általa feldolgozott számadatokról kifejtette, hogy rendkívül nehéz volt megszerezni azokat. Vagy azért, mert azok, akiknek ezek megvannak – minisztériumok, önkormányzatok vagy egyesületek – nem szívesen biztosítanak túl nagy nyilvánosságot ezen adatoknak, vagy egyszerűen azért, mert ezen a területen, mint sok helyen máshol, az állam nem vezet könyvelést.  

A profitoszlopban – magyarázta a kutató –  

ezért itt becslést végeztek. 

A kutató úgy vélte azonban, hogy tanulmánya – az általa szürkezónának nevezettek ellenére – munkaalapot képez, amely segíthet tudatosítani, hogy a bevándorlás pénzügyi szempontból mit jelent az ország számára. 

Közvetett költségek 

A rendszeres bevándorlásból eredő kiadások önmagukban főként szociális juttatások formájában jelentkeznek: az aktív szolidaritási jövedelem (RSA), a társadalombiztosítási rendszer által fedezett kiadások (beleértve a betegséget, a munkahelyi baleseteket és az öregséget), valamint a munkanélküliség. A bevándorlás részesedése a 2022-ben 12,36 milliárd eurós RSA-kifizetésekből alig kevesebb mint 3 milliárd euró, ami logikus következménye annak, hogy a bevándorlók túlreprezentáltak a legkevésbé tehetős népességen belül.  

A legális bevándorlók társadalombiztosítási rendszere által fedezett kiadások tekintetében a betegség jelenti a legnagyobb hiányt: 2022-ben ez 41,44 milliárd euró volt. Messze lemaradva, a nyugdíjköltségek bevándorlásnak tulajdonítható része 25,5 milliárd. Gourévitch számításai szerint a migránsok által elkövetettek az összes kisstílű bűncselekmény 71 százalékát teszik ki. A kábítószer elleni küzdelem mintegy 13 milliárd eurójába kerül az államnak, míg becslések szerint a bevándorláshoz köthető illegális drogkereskedelem 12,48 milliárdot termel a dílereknek. 

Előny az Ukrajnából érkezetteknél 

A kutató most először próbálta felmérni a prostitúcióhoz kapcsolódó adócsalást. A statisztikák összevetésével úgy becsülte, hogy  

Ez a tevékenység 2,7 milliárd eurós bevételkiesést jelent az államnak járulékok és adók formájában. Ebbe még nem számolták bele a kiskorú külföldi prostituáltakat és az alkalmi diákprostitúciót, amelyről nem állnak rendelkezésre megbízható adatok.  

A humanitárius költségek, beleértve a szállásköltségeket is, jelentősen megnőttek a mostani és az előző, 2020-ban végzett felmérés között. Mindez az újonnan érkezők elhelyezésének nehézségeivel magyarázható, mivel az ukrán menekülteknek elsőbbséget biztosítanak.  

Ehhez hozzá kell adni az állam által a külföldiek és az ő leszármazottaik oktatására szánt összegeket, az iskolától a felsőoktatásig. E téren csak viszonylagos a siker. A tanulmány leszögezte: a bevándorló hátterű fiatalok magasabb képesítésűek, és kevésbé érinti őket a munkanélküliség, mint a szüleiket, az eredményeik mégis gyengébbek, mint a honfitársaiké.  

Ezt az alacsonyabb teljesítményt Gourévitch a csempészet és a bűnözés rájuk gyakorolt hatásával, a könnyű pénzzel magyarázta. Azonban azt is hozzáfűzte, hogy „az érdemi felemelkedés azért lassú és nehézkes, mert a gyakran ellenséges környezet hátráltatja azt”.   

Törvény biztosítja az ingyenes szállást 

Nem vitatja azt, hogy a bevándorló diákok egy része hozzájárulhat a gazdaság növekedéséhez. Gourévitch ugyanakkor csalódott amiatt, hogy az illetékes külügy- és oktatási minisztérium nem adott választ ezekre a kérdésekre. 

Egy másik átláthatatlan terület: mennyibe kerül az illegális bevándorlás elleni küzdelem, és mekkora támogatást kapnak az ellene küzdő vagy azt kezelő szervezetek. A menedékkérők számára rendelkezésre álló helyek számának a növekedése ellenére, amely ma már meghaladja a 100 ezret, Franciaország csak minden második menedékkérőt fogad be. 

Egyetlen más állam sem ilyen nagylelkű. Sőt, az állam fizeti a szállodákat az úgynevezett feltétel nélküli szállás keretében az illegális bevándorlóknak, ha az adott helyen nem áll rendelkezésre szabad lakás. A befogadás éves költségét a kutató egy korábban megjelent könyvében 3 milliárd euróra becsülte.  

A szakértő megvizsgálta az állam külső beruházásainak, lényegében a leendő bevándorlók származási országainak nyújtott fejlesztési támogatások megtérülését is. A francia politikai vitában széles körben elfogadott gondolat, hogy a migrációs hullámok csökkentésére tett kísérletek kudarcra vannak ítélve, ha az európaiak nem segítik ezeket az országokat az infrastruktúrájuk és az iparuk kiépítésében.  

Jean-Paul Gourévitch szerint azonban ez a támogatás paradox módon inkább növeli a migráció iránti vágyat és lehetőségeket, mintsem megfékezi azokat. Egy példa: a képzés után a kedvezményezettek nem találnak a képességeiknek megfelelő munkát a saját országukban, és a pénz egy részét kivándorlásra fordítják.  

 – utalt rá az elemző. – Számításaim szerint évi 53,9 milliárd euró ez a veszteség az általam a bevándorlás szürkezónájának nevezett bizonytalansági tényező miatt.” 

A média és a politikusok inkább akadályokat gördítenek azok elé, akik tisztán szeretnék látni a jelenlegi helyzetet. Jean-Paul Gourévitch szerint ma is vannak olyan közszereplők, akik azt mondják, hogy a bevándorlás többet hoz a konyhára, mint amennyibe kerül. A sajtó egy része pedig úgy döntött, hogy ezek a kérdések számukra nem elsődleges jelentőségűek, a bevándorlók egyéni vagy kollektív tragédiái sokkal fontosabbak ennél. 

 Címlapfotó: shutterstock

 További cikkeinket, elemzéseinket megtalálja a makronom.hu oldalon.