Közben Oroszország trükkösen a világ ötödik legnagyobb gazdasága lett

Angela Merkel néhány hónappal a hivatalának elhagyása előtt, 2021 augusztusában még ellátogatott a Kremlbe. A feszült viszony ellenére a kancellárnak meggyőződése volt, hogy fenn kell tartania a párbeszédet, hiszen Oroszország szerepe úgy a geopolitikai, mint a globális gazdasági színtéren nélkülözhetetlen. Véleményével a volt kancellár a nyugati tömbben egyedül maradt. Utódja, Olaf Scholz már meghajtotta a fejét a washingtoni és brüsszeli akarat előtt, elindítva azt az elszakadási folyamatot, amely óriási mértékben közrejátszott abban, hogy jelenleg Németország finoman szólva sem a külföldi befektetések fellegvára – ellenben a hazai vállalatok külföldre menekülnek, az ország ipara pedig a sír szélén áll. 

Scholz szakítása Merkel gondolkodásmódjával a nyilvánvaló nyomásgyakorlás mellett a félreértelmezett orosz gazdasági adatokon alapult. Nyugaton éveken keresztül divat volt legyinteni egyet Oroszország gazdaságára, mondván, GDP tekintetében nominálisan akkora, mint mondjuk Olaszországé, ezért a nagyságához és az erőfitogtatásához képest egyáltalán nem kell komolyan venni. 

Pedig a közgazdászok régóta próbálják bizonygatni, hogy amennyiben pusztán Moszkva bruttó nemzeti össztermékét veszik alapul egyes prognózisoknál, az zsákutcába kergetheti a politikusokat. A globális gazdaság szempontjából a nominális és reál GDP-lista a legfontosabb, de nem feltétlenül tart olyan tükröt elénk, ami pontos választ ad a „ki a legszebb?” kérdésre. Ha a GDP mellett valaki nem veszi figyelembe a többi gazdaságalakító hatást és eredményt, és pusztán a leglátványosabb adatra koncentrál, az a vizsgált ország gazdasági eredményeinek félreértelmezéséhez vezethet.

így vásárlóerő-paritáson a világ ötödik legnagyobb gazdasága lett Kína, az USA, India és Japán után.

Mit nevezünk vásárlóerő-paritásnak? Azt a mérési módszert, amely azt vizsgálja, hogy pontosan ugyanahhoz a termékhez vagy szolgáltatáshoz egy adott ország valutájában mennyiért lehet hozzájutni egy másik ország pénzneméhez képest. Ez megbízható adathalmazt biztosít az életszínvonal vizsgálatához, miután éppen azt veszi figyelembe, amit a hagyományos GDP-vizsgálat nem: az egyes államok árkülönbségeit. Márpedig Oroszország a háború ellenére (sőt, éppen azért) jobban áll e tekintetben, mint Németország.

Előrejelzések, de milyen szempontból?

Az Oroszországgal szembeni szankciók célja az volt, hogy porig rombolja a gazdaságot, ezzel kényszerítve rá Moszkvát a háború befejezésére. Ezzel szemben mi történt? Miközben Európa sodródik a recesszió felé, a dezindusztrializáció és az infláció rémképe fenyegeti, a Nemzetközi Valutaalap a 0,3 százalékos idei orosz GDP-növekedési jóslatát 0,7 százalékosra javította, míg jövőre már 2 százalék felett prognosztizálta. Hasonló a helyzet az olajszankciókkal kapcsolatban: 

Termelési kisregény

Számos közgazdász szerint még a vásárlóerő-paritás is alábecsüli az orosz gazdaság erejét. Az elmúlt évtizedekben az orosszal ellentétben a nyugati gazdaságokban a szolgáltatási szektor erősödött, csakhogy a háború épp a termelési és ipari terület jelentőségét erősítette fel. 

Ezen a területen tehát Oroszország egyértelműen maga mögé utasítja az iparilag egyébként is súlyosan beteg Németországot.

Oroszország Kína és az nyugati államok zöme (USA, Franciaország, Olaszország stb.) között helyezkedik el, az előbbiben a szolgáltatási ágazat a GDP 49, utóbbiakban legalább a 75 százalékát adja. 

Egy még egyszerűbb összehasonlítás Európa két legnagyobb gazdaságával: Németország (amely GDP-ben toronymagasan veri Oroszországot) ipari kapacitása csak 90 százaléka az oroszénak, Franciaországé pedig mindössze 44 százaléka. (Kína esetében a különbség még kétségbeejtőbb. A német a 11 százalékát teszi ki a pekingi termelőkapacitásnak, de még az Egyesült Államok is csak 34 százalékra tudja megközelíteni a kínait.)

André Sapir közgazdász, az orosz gazdaság elismert szakértője ezt úgy foglalta össze: 

A rubel túlizmozta magát

A vásárlóerő-paritás jó trükk ahhoz, hogy egy fejlődő ország büszkén lobogtathasson statisztikai adatokat, a valós gazdasági erőnek azonban csak egy apró szeletét világítja meg. Azt mindenesetre biztosan, hogy a nemzeti valuta éppen hogyan áll. 

A jelenlegi helycseréhez ugyanis végül a rubel túlerősödése vezetett. A Nyugat még mindig ragaszkodik a szankciós politika folytatásához, a globális dél és kelet azonban kinyitotta a kapuit Oroszország előtt, ami elég volt ahhoz, hogy a növekvő exporttal a rubel is erősödni kezdjen. 

A tavalyi év során az orosz folyó fizetési mérleg többlete augusztus végéig több mint háromszorosára, 227,4 milliárd dollárra emelkedett. Ez 86 százalékos növekedést jelent az export-import közötti különbségben, és fő szerepet játszott az infláció csökkentésében, valamint a rubel izmosodásában. 

A tavaly nyári-őszi időszakban annyira izmos lett, hogy az már drágítani kezdte az exportot is. Ezért a jegybank elnöke azt javasolta: csökkentsék a kivitelből származó bevételeket az iparágak jövedelmezőségének fenntartása érdekében, magyarán gyengítsenek egy kicsit a rubelen. 

Még ha figyelembe is vesszük az import erős beszűkülését, eléggé vígjátéki helyzet állt elő Oroszországban, amelynek a gazdaságát a Nyugat a szankciókkal akarta tönkretenni, abba a hibába esve, amelytől sokan óvták: kizárólag a klasszikus GDP-adatokat vette figyelembe, nem kalkulálva előre azokkal az itt is bemutatott összetevőkkel, amely a valódi gazdasági erő mögöttes elemeit jelentik.

Web: makronom.eu

Fotó: Vlagyimir Putyin orosz elnök és Angela Merkel akkori német kancellár 2021. augusztus 20-án.
MTI/EPA/AP pool/Alekszandr Zemljanyicsenko