Sokáig titkolóztak az oroszok: Marija Zaharova telefonon kapta meg a parancsot (VIDEÓ)
Az orosz külügyminisztériumi szóvivő nem kommentálhatta az oroszok drasztikus lépését.
Sokan kongatták a vészharangot, hogy az Oroszországot is magában foglaló BRICS-csoport létrehozhatja a saját valutáját, és ezzel megtörheti a dollár hegemóniáját. Több tucat állam csatlakozna a szövetséghez, de a régi tagok közül nem mindegyik támogatja a szervezet terjeszkedését, sőt a közös valuta létrehozását sem.
A Makronóm Intézet elemzőjének írása.
Pár nap múlva Dél-Afrikában tartják a BRICS következő csúcstalálkozóját, amelyre az összes csatlakozni kívánó tagország vezetője meghívást kapott. A jelenleg elnöklő dél-afrikaiak szerint már 23 ilyen állam van.
A BRICS esetleges terjeszkedése, és különösen az, hogy ez az országcsoport saját valutát hozna létre, sokakat megrémít Nyugaton. Például Robert Kennedy Jr., az Egyesült Államok elnökjelöltje is azt mondta:
Valójában mi ösztönöztük a BRICS létrehozását. Most 40 ország fenyegetőzik azzal, hogy elhagyja a dollárt mint a világ tartalékvalutáját. Ha ez így folytatódik, a nagy gazdasági világválság csupán könnyű sétának fog tűnni.”
(A BRIC rövidítést 2001-ben a Goldman Sachs közgazdásza, Jim O'Neill alkotta meg, hogy leírja a gyorsan növekvő gazdaságokat, amelyek majd együttesen uralják a globális gazdaságot.)
Viszont maguk az oroszok is sajnálattal állapítják meg, hogy a jelenlegi résztvevők – Oroszország, Kína, Dél-Afrika, India és Brazília – között nincs egyetértés abban, hogy milyen gyorsan bővítsék a soraikat. Még arról sincs, hogy egyáltalán bővítsenek-e. Nincs közös nevező a BRICS közös valutájának létrehozásában sem. Néhány tagállam egyáltalán nem akarja elhagyni a dollárt, az egyes országok álláspontja pedig nemcsak politikai, hanem gazdasági megfontolásokkkal is magyarázható.
Az öt BRICS-ország közül csak Kína és Oroszország büszkélkedhet legalább két évtizede stabil kereskedelmi többlettel. India importja például folyamatosan meghaladta az exportot, az ország kereskedelmi deficitje 2022-ben megközelítette a 280 milliárd dollárt.
India csak a globális pénzügyi piacról beáramló pénzeszközöknek köszönhetően képes fedezni ezt a hiányt. Ez magában foglalja az ottani tőzsdére beáramló tőkét és a legnagyobb indiai konglomerátumok által a nyugati bankoktól felvett hiteleket. Ezért Újdelhi nem engedhet meg magának drasztikus lépéseket a dollárrendszerből való kilépés érdekében.
Hogy ebből milyen bajai származhatnak Indiának, azt az idén januárban mutatta meg az amerikai Hindenburg Research, amikor a Gautam Adani – Narendra Modi indiai miniszterelnök régi munkatársa – tulajdonában lévő Adani Group részvényei összeomlottak. A cég közvetlen vesztesége elérte a 118 milliárd dollárt. A csoport vállalatai hosszú időre elvesztették a lehetőséget, hogy hitelfelvétellel vagy új részvények kibocsátásával fejlődjenek.
A Vzgljad portál megállapította, hogy India szeretné élvezni a BRICS-tagság előnyeit, de nem lépne ki a dolláron alapuló globális világból. Nekik nem maga a dollár számít, hanem a nyugati pénzügyi piacokon összegyűjtött dollárbefektetések, ahol az indiai konglomerátumok által vásárolt leányvállalatok részvényeit jegyzik. Ha az Adani-csoporttal történtek nagyobb léptékben megismétlődnének, akkor India súlyos pénzügyi és általános gazdasági válsággal nézne szembe.
Brazília is bekapcsolódik a globális részvénypiacokra. Az idén januárban hasonlót élt át, mint India, amikor csődbe ment Latin-Amerika legnagyobb kiskereskedelmi lánca, az Americas SA. Ez az eset Lula da Silva elnök számára újabb érvet szolgáltatott a programjához, amely a gazdaságban való nagyobb állami részvételt és a magántőke szigorúbb szabályozását tűzte ki célul.
Brazília, Indiával ellentétben, lelkesen áll a közös pénz bevezetéséhez. Ráadásul a BRICS Fejlesztési Bankot Lula da Silva régi munkatársa, Dilma Roussef vezeti.
Viszont nagyon óvatos a BRICS gyors bővülésével kapcsolatban. Ennek az oka nem a Peking növekvő politikai befolyásától való félelem, vagy az, hogy a szervezet erősödése kiválthatja a Nyugat ellenkezését, hiszen a BRICS könnyen tekinthető az USA, az EU és az általuk létrehozott nemzetközi intézmények ellensúlyának.
Az oroszok úgy vélik, hogy Brazília a jövőben inkább a latin-amerikai közösség vezetője lenne. Ezért a tagságuk a BRICS-ben, a nem nyugati országok elit klubjában, amelyhez más latin-amerikai államoknak nincs hozzáférése, jó érv Brazília vezetői ambícióinak megerősítésére. Így ki tudná használni azt a potenciális előnyt, hogy a latin-amerikai országok számára a BRICS-piacokhoz és e közösség programjaihoz való hozzáférés csak Brazílián keresztül lesz lehetséges (vagy rajtuk keresztül könnyebb és egyszerűbb).
Dél-Afrika, mint a kontinens gazdaságilag legfejlettebb országa, felvállalhatná Afrika gazdasági vezetőjének és az afrikai makrorégió központjának a szerepét, amennyiben ennek a feltételei adottak lennének. Afrika azonban túlságosan összetett és sokszínű kontinens, Dél-Afrikát pedig a gyarmati múltjából örökölt problémák terhelik.
Ha a dél-afrikai gazdaság globális pénzügyi rendszertől való függőségéről beszélünk, az bizonyos tekintetben erősebb, mint Indiáé vagy Brazíliáé, viszont más jellegű.
Az apartheid rendszer és a nemzetközi szankciók alatt a dél-afrikai ipar megszokta, hogy a hazai erőforrások rovására fejlődik. Ugyanakkor az ország GDP-jének arányában a legmagasabb a tőzsdei kapitalizáció – 348,3 százalék (ez 2020-as adat, amikor India tőzsdei kapitalizációja 103, Kínáé 83, Brazíliáé 68,4, Oroszországé 46,8 százalék volt). Ez a hatalmas kapitalizáció annak köszönhető, hogy a brit és az amerikai tőke tulajdonában lévő nagy világcégek még mindig Dél-Afrikában vannak bejegyezve. A De Beers gyémánt- vagy a Gold Fields aranybányászcég számára a piac az egész világ. Ráadásul ezen vállalatok bányái és vállalkozásai nemcsak Dél-Afrikában, sőt nem csupán Afrikában találhatók. (A De Beers a világ 25 országában működik. A Gold Fieldsnek Dél-Afrika mellett Ghánában, Peruban és Ausztráliában is vannak bányái; és e két cégen kívül számos hasonló tőkeszerkezetű bányavállalat található Dél-Afrikában.)
Az oroszok szerint nem nehéz elképzelni, hogy e vállalatok részvényeinek összeomlásán keresztül ne tudnának nyomás helyezni a dél-afrikai vezetésre. Ugyanakkor ezek a cégek hatékonyan meg tudják védeni a saját érdekeiket az országon belül, és kedvezőtlen feltételek esetén a termelési beruházásokat Dél-Afrikából más államokba vihetik át. Emellett a Dél-Afrikában jelen lévő nyugati tőkének bőséges lehetőségei vannak arra, hogy befolyást gyakoroljanak az ottani politikára.
Mindezek megmagyarázzák miért fog ódzkodni Dél-Afrika a világgazdaságtól való elzárkózástól (akkor hová adná el a gyémántot és az aranyat?). Ezért is lenne még túl korai egy afrikai gazdasági makrorégió kialakításának lehetőségéről beszélni Dél-Afrika körül.
A helyzet azonban megváltozhat, ha a BRICS integráltabb és hatékonyabb struktúrára vált. Ebben az esetben Pretoria sikeresen és gyümölcsözően játszhatja e struktúra képviselőjének szerepét az afrikai kontinensen. Emellett Dél-Afrika a lehető leghosszabb ideig kapcsolatban maradhat a Nyugattal.
A BRICS-országok közül Kína tagozódott be leginkább a világgazdaságba (tavaly a kereskedelmi többlete 877,6 milliárd dollárt tett ki). Ugyanakkor ők profitálnak leginkább az USA-val (404 milliárdos többlet), az EU-val (276,6 milliárdos többlet) és Indiával (103 milliárdos többlet) folytatott kereskedelemből. Ez a helyzet Pekingnek megfelel, ha az USA és a kollektív Nyugat nem próbálna változtatni rajta azzal, hogy szankciókat vezetnek be kínai vállalatok és egész iparágak ellen, illetve nem zárnák el a piacaikat.
Kína érdekei szempontjából a világ gyors felbomlása makrorégiókra/valutaövezetekre inkább negatív forgatókönyv.
Ugyanakkor az Egyesült Államok és az Európai Unió intézkedései világossá teszik Peking számára, hogy egy ilyen szcenárió megvalósítása már elkezdődött. Ezért Kína abban érdekelt, hogy a lehető legtovább megőrizze azt, amit a „régi” globális világból meg tud tartani, miközben egy új világot épít, amely a lehető legtöbb országot magában foglalja. Ennek alapján Peking érdekelt a BRICS bővítésében és a szövetségen belüli hatékony intézmények kialakításában. Más kérdés, hogy komoly megbeszéléseket kell folytatni a többi taggal az ilyen intézmények hatásköréről és a politikájuk kialakításának mechanizmusairól.
Egy másik nagyon fontos szempont, hogy korábban a harmadik világ országai főleg nyersanyag-, élelmiszer- és energiaforrás-beszállítóként voltak érdekesek Peking számára. Most viszont Kína kénytelen új piacok után nézni. Az Egy övezet, egy út projekt, amelynek a célja korábban az volt, hogy garantált tranzit-infrastruktúrát hozzon létre a kínai áruk Európába jutásához, a korábbi formájában már nem annyira releváns. Peking így akarva-akaratlanul is érdekeltté válik az Egy övezet, egy út országainak fejlesztésében, hogy azok több kínai árut vásárolhassanak (amelyekről Európa és az Egyesült Államok idővel elkerülhetetlenül le fog mondani).
Az öt BRICS-ország közül Oroszország a középmezőnyben helyezkedik el a vásárlóerő-paritáson (PPP) számított GDP tekintetében (5,3 ezer milliárd dollár) – ez kevesebb, mint India (11,9 ezer milliárd) és Kína (30,3 ezer milliárd) teljesítménye, de több mint Brazíliáé (3,8 ezer milliárd) vagy Dél-Afrikáé (953 milliárd). A kereskedelmi többletet tekintve Oroszország (332 milliárd dollár 2022-ben) Kína (877,6 milliárd) után a második helyen áll a BRICS-államok között.
Emellett az oroszok a saját exportjukat sokszínűnek minősítik. Idetartoznak a szénhidrogének és egyéb nyersanyagok (amelyek importjában India és Kína érdekelt), emellett az élelmiszerek, amelyek szintén fontosak a világ két legnépesebb országa számára, végül az ipari termékek széles skálája. Egyes tételekben az orosz és a kínai ipari export még versenyez is a piacokért, sőt néhány területen Oroszországnak egyedülálló a versenyelőnye.
A kapitalizáció és a GDP arányát tekintve Oroszország az utolsó helyen áll a BRICS-államok között (a nominális GDP-je 46,8 százalék – abszurd lenne a kapitalizációt a GDP-hez PPP-ben hasonlítani). Ez azonban a Vzgljad szerint nem annyira az ottani tőzsde fejletlenségét bizonyítja, mint inkább az orosz gazdaság reálszektorának a globális pénzügyi rendszerbe való kisebb beágyazottságát. Az ottani gazdaság befektetési köre sokkal kevésbé függ a részvényárfolyamoktól és a határokon átnyúló tőkeáramlásoktól. Ez az, ami többek között segített Oroszországnak ellenállni a 2022-es szankcióknak.
Viszont a szankciók miatt Oroszország a BRICS-partnereknél jobban érdekelt a szövetség tagságának bővítésében és a kollektív intézmények kiépítésében, beleértve a közös valuta bevezetését is. A Nyugat másodlagos szankciókkal fenyegetheti a kis országokat, ahol részleges sikereket is elérhet. Azonban ha ezek a nyugati ellenőrzésen kívül eső BRICS-struktúrákon keresztül kezdenek együttműködni egymással (és Oroszországgal), Washington, London és Brüsszel kellemetlen helyzettel szembesül: vagy kilépnek a világ népességének több mint felét kitevő országok növekvő piacáról, vagy beletörődnek abba, hogy a szankciók szinte hatástalanok.
Oroszországnak nemcsak a büntetőintézkedések miatt van szüksége a BRICS-re. Az exportjához piacokra van szüksége, így kész olyan együttműködésről tárgyalni, amely segíti a partnereit a fejlődésben (azaz fizetőképesebbé teszi őket). És ez az a pont, ahol a BRICS-mechanizmusok nagyon hasznosak lennének.
A Vzgljad portál szerint ahhoz, hogy a BRICS-partnereit rávegye erre a lépésre, Oroszországnak mindegyikük számára be kell bizonyítania, hogy ez az ő érdekeiket szolgálja. Ez egy igazán ambiciózus feladat, amellyel az orosz külpolitika most szembesül.
Kapcsolódó cikkeink:
Oroszország éppen lenyomta a német gazdaságot
Remekül szórakozik a BRICS-országokon az ember, aki kitalálta a nevüket
Címlapfotó: MTI/EPA/Halden Krog, A BRICS-országok külügyminisztereinek tanácskozása Dél-Afrikában 2023. június elején
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálja a makronom.hu oldalon.