Július második felében, alig több mint egy héttel azt követően, hogy elnyerte a pályázatot az Európai Unió főközgazdászi posztjára, Fiona Scott Morton amerikai professzor már le is mondott az el sem foglalt állásról.
A Makronóm Intézet elemzőjének írása.
Annak ellenére, hogy rengeteg bírálat érte, 2023. július 11-én Brüsszelben mégiscsak azt jelentették be, hogy az Európai Unió versenyügyi főigazgatóságának vezető közgazdásza posztjára kiírt pályázatot az amerikai Yale Egyetem professzornője, az 56 esztendős Fiona Scott Morton nyerte el. Tehát a brüsszeli politikai elit nem fontolta meg a kritikákat, ragaszkodtak korábbi jelöltjükhöz.
Szeptember elsejétől Scott Mortonnak kellett volna vezetnie a monopóliumok elleni küzdelemmel megbízott testületet, ő felügyelte volna a különböző gazdasági szabályok megfogalmazását. Emellett hatáskörébe tartozott volna az is, hogy felülbírálja a vállalatok fúzióját, sőt állami támogatásokat engedélyezhet és tilthat meg. Ezért
a főközgazdász szerepe korántsem közömbös, az EU egyik legrangosabb hivatalnoka, hiszen a gazdaságban „élet és halál” kérdésében dönthet.
Talán joggal várnánk el, hogy a főközgazdász semlegességében senki se találjon kivetnivalót. Ám itt van rögtön az állampolgárság, amely gondot jelenthet. De nem az EU-ban. Ugyanis a bizottság már márciusban eltörölte azt a szabályt, hogy ilyen felelősségteljes pozíciókat csak európaiak tölthessenek be. Ma már nem is kétséges, hogy Morton asszony előtt akarták szabaddá tenni az utat. Pedig a pályázat még folyt az adott tisztségre, elméletileg más is nyerhetett volna, de csak elméletileg. Azért mégiscsak furcsa, hogy a több mint 420 millió uniós állampolgár közül senki sem felel meg a kiválasztás feltételeinek. Megvolt az előre eldöntött győztes, akit, ha kell, tűzön-vízen keresztülvisznek.
„Ha nincs ilyen szintű európai kutató, akit a bizottság felvehetne, akkor nagyon nagy baj van az európai tudományos élettel” – ez volt Emmanuel Macron francia elnök észrevétele a kinevezésről. Az államfő kételyeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy ilyen fontos pozícióra akár az Egyesült Államokban, akár Kínában labdába rúgna egy európai. Ez fontos pillanat volt Macron számára, ugyanis először példázhatta a gyakorlatban, hogy miről is szól az általa hangoztatott „európai stratégiai autonómia”: az unióban még az amerikaiak sem juthatnak ilyen meghatározó poszthoz, így összegezhető a lényege.
Franciaország mindvégig fellépett Fiona Scott Morton kinevezése ellen. Nem úgy, mint Németország: Olaf Scholz kancellár mélyen hallgatott, amikor felmerült ez az ügy, tekintettel volt a koalíciós társára, a zöldekre, nem akart több összetűzést velük, ők ugyanis bőszen támogatták az amerikai professzort.
Az Európai Parlament ne üsse bele az orrát
Vajon miért nem volt szüksége az amerikai közgazdásznőnek a biztonsági átvilágításra, holott a munkaköri leírás ilyen intézkedést tesz kötelezővé? – többek között ezt a kérdést kapta Margrethe Vestager az Európai Parlament képviselőitől egy bizottsági meghallgatáson. A dán versenyjogi biztos egyértelműen pártolta az amerikai kinevezését, nem is titkoltan ő volt a favoritja. A versenypolitikai főigazgatóság bonyolította le az adott pályázatot. Vestager a sorjázó kérdésekre sértődöttségét egyáltalán nem palástolva, gőgösen és kivagyian válaszolt az elszámoltatásra. Ha falakba ütközöl, akkor felülről tedd helyre a pórnépet – számos esetben így reagál a brüsszeli elit.
Vestager a meghallgatáson kifejtette: eddig a parlamenti képviselők szinte semmit sem tudtak a főközgazdász személyéről, de most feltűnően nagy az érdeklődés. A biztos ezzel valószínűleg az idegengyűlöletre utalt. Aztán röviden helyretette az őt vegzáló képviselőket: az Európai Parlamentnek nincs semmi joga arra, hogy beleüsse az orrát a bizottság munkatársainak kiválasztásába. Ebben viszont igaza volt. Most személyesen megtapasztalhatta, hogy milyen is az, ha a parlamenti képviselők túlterjeszkednek a hatáskörükön, és mindenkit a saját belátásuk szerint akarnak jobbítani. A meghallgatás arra kiváló volt, hogy a dán biztos legalább itt szembesült a felmerült töméntelen kérdéssel.
Mert van még belőlük jócskán. Először pillantsunk bele Fiona Scott Morton 13 oldalas – egyébként az uniónak késve elküldött – önéletrajzába. Az amerikai professzor a MIT-n, a Massachusetts Institute of Technologyn, a világ egyik legjobb közgazdászképző egyetemén végzett, majd az Obama-kormányzat versenyjogi munkatársa is volt. Felmerül az is, hogy birtokában van-e amerikai kormányzati bizalmas értesüléseknek, de érthetően Washington eltekintett ennek a vizsgálatától.
Többek közt kormányhivatalnokként támogatta a GAFAM-nak is nevezett öt hatalmas technológiai vállalatot (a Google, az Apple, a Facebook – ma már Meta –, az Amazon és a Microsoft, más rövidítéssel: FAAMG, Big Tech vállalatok, Big Five) abban, hogy világszerte monopóliumokat alakítsanak ki. Kormányzati megbízatása után, mily érdekes, tanácsadói szerepet vállalt az Amazonnál, az Apple-nél és a Microsoftnál. A saját szavai szerint ezért a tevékenységéért esetenként „egy-két millió dollárt” kapott. Ez már Amerikában sem kis pénz, az óriásvállalatok busásan megfizették – a valószínűleg kiváló – tanácsait.
Mi a gond ezzel? Csak az, hogy
a mindenkori főközgazdásznak az Európai Uniót képviselve éppen az amerikai óriáscégek ellen kellene most tűzzel-vassal fellépnie. Ugyanis a nagyvállalatoknak nincs ínyére az, hogy Európában különböző szabályokkal egzecíroztassák őket.
A Morton professzorral kialakult gyümölcsöző viszonyt talán kamatoztatnák most is, hátha kijár nekik elfogadható versenyjogi intézkedéseket. A fő probléma az összeférhetetlenség, a tegnapi kenyéradó gazdáját kellene most megrendszabályoznia, de különösebben ez sem érdekelte azokat, akik támogatták.
A bizottság politikai hibát követett el – osztotta meg véleményét az amerikai hírportállal, a Bloomberggel egy nevének elhallgatását kérő brüsszeli diplomata. Erre már korábban rájött a biztosok némelyike is. A francia Thierry Breton, az olasz Paolo Gentiloni, a spanyol Josep Borell, a portugál Elisa Ferreira és a luxemburgi Nicolas Schmit levélben arra kérte Von der Leyent, hogy vizsgálja felül, gondolja át még egyszer a kinevezést. A kifelé egységet mutató bizottságban úgy látszik, hogy vannak mély repedések is.
Vajon javasolták neki, hogy mondjon le a posztról, vagy magától döntött így? Tulajdonképpen mindegy, az amerikai Fiona Scott Morton bedobta a törülközőt. De miért is támogatta foggal-körömmel az amerikai jelöltet Margrethe Vestager és főnöke, Ursula von der Leyen? Mindenkinek jól jön, ha egy nagyhatalom elkötelezett feléje. Hónapokkal ezelőtt felmerült, hogy Von der Leyen veszi át Jens Stoltenbergtől a NATO főtitkári posztját. Most egy évvel meghosszabbították a norvég politikus mandátumát. Az észak-atlanti szövetség vezetőjének igencsak jóban kell lennie Washingtonnal, az európai bizottsági elnök pedig úgy vélte, hogy a kinevezéssel plusz jó pontokat szerezhet Amerikánál.
Vestager asszonynak is jövőre búcsúznia kell a versenyjogi biztosi tisztségtől. Ő Londonba vágyik, mégpedig az Európai Beruházási Bank elnöki posztjára. Bár kimondottan európai pénzügyi szervezet, azért nem árt, ha a jelentkező fel tud mutatni egy parányi amerikai támogatottságot is. A most lezárult Morton-vita azonban jelentősen csökkentette a dán esélyeit arra, hogy irányítsa a londoni bankot – legalábbis a Berlaymont-palota, az EU székháza folyosóin ezt csiripelik a verebek.
Ursula von der Leyen pedig a botrány következtében jócskán meggyengült, a vezetői képességeit nem először kérdőjelezik meg. Hivatali idejének utolsó évébe lépve a tagállamok – élükön Franciaországgal, Olaszországgal, de még Görögországot is ideszámíthatjuk – megmutatták neki, hogy ki az úr az Európai Unióban. Újból a bizottság elitjének a politikai ítélőképessége kérdőjeleződik meg. Talán a leszerepelt politikusoknak nem új beosztásokon kellene törniük a fejüket, nem válna hátrányukra, ha inkább kiélveznék az unió által biztosított nyugdíjat.
Web: makronom.eu
Címlapfotó: businesspost
„Egy demokratikus rendszerben a törvényeket nem lehet egy konkrét politikai szereplő közéletből való kiszorításának szándékával megalkotni, különösen nem visszamenőleges hatállyal.”
Legfrissebb gazdasági előrejelzésében az EU végrehajtó szerve kijelentette, hogy az iráni konfliktus az egész kontinensen magasabb inflációt fog eredményezni.
S még egy ideig, úgy tűnik, nem is fogja.
Az Európai Parlament szerint aggasztó a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok helyzetének romlása az országban.
Magyar Péter megfelelne az Európai Unió elvárásainak.
Hét hónappal az Európai Parlament félidős tisztújítása előtt már körvonalazódnak az alkuk Roberta Metsola esetleges harmadik elnöki ciklusa körül. A liberálisok szerint a döntés kulcsa az lesz, ki tudja egyben tartani az EPP, a szocialisták és a Renew centrista koalícióját.
Korrupció kíséri az útjukat mindenhol. Szakértőt kerdeztünk.
Magyar Péter miniszterelnök május 31-éig adott határidőt számos közjogi méltóságnak, hogy lemondjon hivataláról. Sokan biztatják azonban őket arra, hogy tartsanak ki, és már szimpátiatüntetés is szerveződik mellettük.
