Az egyes tanulmányok közötti ellentmondások azzal magyarázhatók, hogy különböző korcsoportokra összpontosítottak, és nem vették figyelembe a gyermekek érettségét és iskolai motivációját. Ez nem elhanyagolható, mivel az életkor előrehaladtával a gyermekek sokkal érettebben használhatják mobiltelefonjaikat. Fontos figyelembe venni a témában érintettek véleményét: a tanárokét, akik az iskolai irányelvek végrehajtásáért felelősek, a tanulókét, akiket elsődlegesen érint, és a szülőkét, akik valószínűleg befolyásolják, hogy gyermekeik betartják-e a szabályokat. Ám egyik vizsgált csoport sem támogatta a mobiltelefonok teljes betiltását.
A gyerekek nagyfokú érettséget mutattak a két kutató által szervezett beszélgetésekben. Képesek voltak a szülőkkel együttműködve kidolgozni a házirendet, és megoldásokat találni annak biztosítására, hogy azokat betartsák. Az egyik ötlet a „telefonprefektus” szerepére vonatkozott: egy osztálynak lenne egy mobiltelefonja, amelyen sürgős esetben a gyerekek és a szülők napközben is kapcsolatba léphetnének egymással. A mobiltelefonok teljes betiltása az iskolákban azt jelentené: elszalasztjuk a lehetőséget arra, hogy az új nemzedékeket a mobiltelefonok felelősségteljes használatára neveljük – állapította meg a két kutató.
Számos ország – közülük többen liberális vezetésűek – mégis úgy döntött, hogy elege van a parttalan vitákból, kicsit megkésve, de mégis inkább az iskolai tiltók táborába lép be.