Egy amerikai pénzügyminiszter kalandjai Kínában

Négynapos kínai látogatása végén az amerikai pénzügyminiszter úgy fogalmazott: legalább újraindult a kommunikáció a két ország között. Az igazat megvallva ez valóban nem kis eredmény.

A kínai–amerikai kapcsolatok hónapokra befagytak. A nyitólépést az USA tette, amikor „nemzetbiztonsági” okokra hivatkozva megtiltotta a csúcstechnológiás csipek exportját Kínába, a nagy amerikai vállalatok és Peking nem kis bosszúságára. Kína nem maradt adós a válasszal: betiltotta az amerikai Micron cég termékeinek felhasználását a kritikus infrastruktúrák területén, vigyázva arra, hogy ezzel a vágással se magán, se az USA-n ne ejtsen túl mély sebet, de igen erős jelzést küldjön az amerikai elnöknek arról, mennyire komolyan gondolja a kereskedelmi háborút, ha belekényszerítik.

Pragmatikus hangok

Az USA és Kína közötti kapcsolatok látványos romlása, majd a párbeszéd szinte teljes leállása szűk zsákutcába kergette Washingtont, amely hidegháborús időket idéző retorikájával és tiltó gazdasági intézkedéseivel kereskedelmi káosszal felérő folyamatot indított el. 

Janet Yellen már hónapokkal ezelőtt a konstruktív és tisztességes gazdasági viszony kialakításának szükségességét kezdte emlegetni, mondván: bár érvényesíteni akarják az Egyesült Államok létfontosságú érdekeit, az USA és a Kína közötti gazdasági szeparáció kialakulása katasztrofális hatásokkal járna, és az egész világgazdaságot destabilizálná.

Ilyen előzmények után utazott négy napra Kínába az amerikai pénzügyminiszter, azzal a céllal, hogy megnyugtassa Pekinget: az Egyesült Államoknak (minden jel ellenére) esze ágában sincs visszaszorítani legnagyobb ellenfelét a globális piacon, a diverzifikáció pedig messze nem egyenlő a szakítással. 

Szkepticizmus a másik oldalon

Yellen tizenhat órát tárgyalt Kínában, elsősorban He Lifeng miniszterelnök-helyettessel. Nem volt egyszerű dolga: a kínaiakat az előzmények és a sűrűn hangoztatott „kockázatmentesítés” mantrázásával  nehezen lehet meggyőzni arról, hogy az Egyesült Államok célja csupán a saját nemzetbiztonságának védelme, nem pedig Kína gazdasági visszaszorítása. 

Yellen aggodalmát fejezte ki Peking amerikai cégek elleni tiltó intézkedéseivel, Kína pedig ugyanezt tette a tengerentúli szankciókkal és a korlátozó határozatokkal kapcsolatban. Ugyanakkor hangsúlyozta: az USA és Kína között nem törhet ki nagyhatalmi konfliktus.

– mondta a pénzügyminiszter, amit a kínaiak nyilván némileg szkeptikusan hallgattak, miután Anthony Blinken külügyminiszter pekingi látogatása során néhány héttel azelőtt harciasan közölte, hogy az USA „meg fogja védeni a csúcstechnológiáját, nehogy aztán Kína ellene használja fel”. 

Arról tárgyaltak, hogy tárgyalnak

A barátságos mosolyhelyzetet az is beárnyékolta, hogy az USA épp egy újabb rendelet kidolgozásán dolgozik, amely az Egyesült Államok vállalatainak kínai befektetéseit, ezzel a csúcstechnológiás rendszerekhez való hozzáférést korlátozná – az eddigieknél is szigorúbban. Yellen óvatosan úgy fogalmazott: nem született még végső döntés a rendeletről, de azt megígérte, hogy az új, szintén nemzetbiztonsági okokból meghozandó korlátozások „csupán néhány ágazatra és nagyon célzottan” fognak vonatkozni, így hatásuk nem terjed ki a kínai gazdaság egészére. 

Szavaival nyilván eloszlatta a kínai fél összes kételyét. Olyannyira, hogy partnere, a kínai miniszterelnök-helyettes arra figyelmeztette: a „nemzetbiztonság” kifejezés általánosító és mindenre rákenhető használata éppen olyan, mint a kockázatmentesítés: elég értelmezhetetlen, de a hatásaival tönkreteheti a globális kereskedelmet.

Az udvarias és meglehetősen semmitmondó nyilatkozatok valóban arra voltak jók, amiért Yellen megtette a hosszú utat: beszámolhattak a kommunikáció újraindításáról, remélve, hogy a két ország közötti tárgyalások innentől rendszeresek lesznek. Ami a felszín alatt történt: a mosolyok ellenére nincsenek jelei, hogy a két ország alapkonfliktusában változás történt volna, sőt: amennyiben Biden újabb szigorításokat vezet be Kína ellen, azok garantáltan újabb feszültséget generálnak.

Fotó: MTI/EPA/Mark R. Cristino