Putyin tavaly még egy törökországi gázközpont létrehozására tett javaslatot, most az irániak álltak elő hasonló kezdeményezéssel. Ez utóbbinak az ambíciói potenciálisan messze túlmutatnak a törökországi kezdeményezésen, ebben az esetben már egy teljes értékű „gáz-OPEC” létrehozásáról beszélhetünk.
Az iráni javaslat szerint az alapítók – Oroszország, Irán, Katar és Türkmenisztán – a bizonyított földgázkészletek tekintetében az első, a második, a harmadik és az ötödik helyen állnak a világon, ami megfelel a világ készleteinek kétharmadának. Ráadásul az első három együttesen tárolja a föld alatti tározókban lévő gáz több mint a felét, ami a jövőbeli kartell magját jelentené.
A közelmúltbeli kezdeményezésekből ítélve azonban a két ország úgy döntött, hogy a versenyt partnerséggé, sőt kartellé alakítják át.
Az infrastruktúra – gázvezetékek, kikötők és cseppfolyósító terminálok – fejlesztése megköveteli a jövőbeli kartell résztvevőinek területi közelségét. A gázpiac ebben az értelemben egész más, mint az olajpiac. Az olaj tengeri szállítása lehetővé teszi, hogy az áru a világ bármely pontjára eljusson, míg a gáz mint áru ebben az értelemben nem ennyire mobilis, és a térfogata miatt a szállítása sem kényelmes. Ezért a gázt elsősorban föld alatti tárolókban tartják (amelyek nem mások, mint kitermelt gázmezők), nem pedig szárazföldi mesterséges tározókban. Ebben az értelemben a Teherán által javasolt gázközpont-konfiguráció is indokoltnak tűnik.
A gázkérdés – a csomópont építése és a halasztott kifizetések – jelentős segítség volt Erdoğan számára az elnökválasztási verseny során. Erdoğan győzött, igaz, szoros különbséggel. A török gazdaság instabil, a líra esik és az országban bármikor kitörhetnek a tiltakozások. Ez növeli a kockázatot az olyan nagy infrastrukturális projektek kiépítésénél, mint a gázközpont. Emellett az a piac, amelyet a török gázcsomópont megcéloz – az EU piaca –, egyre kevésbé tűnik szimpatikusnak, amennyiben a kontinens recessziója fennmarad.
A Vzgljad orosz portál szakírója úgy véli, hogy Moszkva és Teherán tehát döntött:
ahol van egy gázcsomópont, ott lehet egy második is. És a másodiknak a piaca kifejezetten ígéretesebb. Elsősorban Indiáról van szó, ahová Pakisztánon keresztül, csereügylet keretében lehet gázt szállítani.
Leegyszerűsítve: Oroszország Azerbajdzsánon keresztül szállítja az Irán északi tartományai által igényelt gázt, míg Irán Pakisztánnal szomszédos területeiről az iráni gázt küldené Indiába.
Bár a szerző a gázcsere-kereskedelmet ígéretesnek véli, azért figyelmeztet a természetes korlátaira is. Ez a korlátozás elsősorban az iráni belföldi piac mérete, amelyet feltehetően orosz gázzal töltenek fel, míg az iráni gázt exportálnák.
Hosszú távon azonban sokkal ambiciózusabb projekteket említ. Például, hogy Oroszországnak engedélyezik, hogy belépjen több iráni gázkitermelési projektbe. Tucatnyi mezőről lenne szó a Perzsa-öböl partján fekvő Assaluye nagy olaj- és gázterületén. A közös gáztermelés biztosítaná a szükséges forrást az Indiába és más ázsiai országokba irányuló export növeléséhez.
Emellett nagyon vonzónak tűnik a nyílt óceánhoz kijáratot biztosító iráni Chabahar kikötő közös fejlesztésének ötlete is. Itt nagy a mély merülésű LNG-tartályhajókat is fogadhatnának. Persze először be kellene ruházni a kikötő infrastruktúrájába és a tankerek fogadását lehetővé tevő kotrásba. India is érdekelt a kikötő korszerűsítésében, ami nem ütközik Moszkva és Teherán érdekeivel, így akár hárman is fejleszthetnék.
A gázcsomópont megújításának utolsó pontja egy közös gázpiac kialakítása kell legyen, olyan árképzési mechanizmusokkal, amelyek nemcsak nem függnek az európai gáztőzsdék árképzésétől, hanem
a fizetések a kartell tagországainak valutájában történnének, elsősorban rubelben.
Ez nemcsak Oroszország nemzeti fizetőeszközének a státuszát erősítené, hanem a makrorégió valutáit is.
Az MCC Magyar–Német Intézetének igazgatója szerint a fiaskó ugyan nem Friedrich Merz személyes veresége, de Németországnak a jövőben minden nemzetközi érdekérvényesítő helyért sokkal keményebben meg kell majd harcolnia.
Ukrajna szerint a szankciók alatt álló teherhajó éveken át része volt egy vitatott exporthálózatnak.
Egyre több befolyásos moszkvai szereplő vonja kétségbe a konfliktus eredeti céljait.
A kontinensre már elutazhat az ázsiai küldöttség, ám végleges megoldás még nincs.
Babis szerint az Európai Unió nevében Merz német kancellárnak kellene tárgyalnia.
Nem lehet tudni, mire megy ki a játék.
A „queerek” sem maradnak műsor nélkül.
A magyar válogatott szövetségi kapitánya elmondta, mi nem tetszett neki a mérkőzésen.
