Több tagország is aggályosnak találja az európai védelmi ipar brüsszeli kézivezérlésének ötletét.
Az Európai Unió fáradhatatlanul kutatja a lehetőségeket, amelyek Ukrajnát a lehető legnagyobb mennyiségű (a megcélzott szám 1 millió darab) lőszerrel, elsősorban 155-mm-es tüzérségi lövedékkel tudná ellátni egy esztendőn belül. Thierry Breton, az Európai Bizottság belső piacért felelős tagja Borrell uniós külügyi főképviselő iránymutatása alapján egy közös EU-s lőszergyártás fejlesztéséről szóló jogszabályjavaslatot tett le az EB asztalára, amelyet a hónap elején be is terjesztett az EP elé.
Borrell eredeti, háromlépcsős tervének utolsó szakasza ez, amely bonyolultabbnak tűnik az első két lépcső viszonylagos érthetőségéhez képest. Az első lépcsőben egymilliárd euró folyik be az Európai Békekeretbe, ahonnan azok az országok kapnak kompenzációt, amelyek saját haderejük fegyvereit küldik Ukrajnának segély gyanánt. A Békekeret szabályozási kidolgozatlansága ugyan súlyos visszaélésekre adott lehetőséget, ám Brüsszel illedelmesen félrenéz, ha szívéhez közel állók költik magukra az európai adófizetők pénzét.
A második lépcső a közös lőszervásárlás ötlete, amely elsősorban Franciaország miatt toporgott sokáig egy helyben, Macron ugyanis hallani sem akart arról, hogy az EU harmadik országokból is rendelhessen, mivel az az uniós hadiipar további amortizációját és az EU-s képességek csökkenését okozná.
A harmadik lépcső talán a legbonyolultabb. Ez foglalná magában az európai lőszergyártás koordinálását és az EU-s védelmi ipar megerősítését, természetesen külön pénzügyi alappal és különböző ösztönző rendelkezésekkel megtámogatva.
Az alapvető probléma a harmadik lépcső kapcsán azzal van, hogy a tagországok nem értik, Brüsszel mekkora hatáskört képzel el magának a „közös védelmi ipar” koordinálása kapcsán. Az mindenkinek evidens, hogy a védelmi kapacitásokat növelni kell, az már kevésbé, hogy az Európai Bizottság esetleg túlzott hatalmat gyakorol majd a terület felett.
olyan titkos információkkal és adatokkal körbebástyázva, amelyet egyetlen gyártó sem szeretne megosztani senkivel, még a vele egy szövetségbe tömörült államok képviselőivel sem. Ehhez képest az EB ötlete nyitott ajtó-ablaknak tűnik, ahol a Bizottság minden titkok tudója és minden adat őrzője – csak még arra nem adott választ, milyen módon biztosít védelmet ezeknek az iparági információknak, és melyek azok, amelyeket megosztana az átláthatóság jegyében.
A Breton-féle, egyébként 2025 közepéig hatályban lévő szabály egy 500 millió eurós alapot hoz létre az európai gyártókapacitások korszerűsítésére és bővítésére, a munkaerő tovább- és átképzésre, valamint a „határokon átívelő ipari partnerségek kialakítására” az ellátási láncok biztonsága érdekében. A kiválasztott projektek 60 százalékos, vissza nem térítendő összeget kapnának az alapból, a maradékot az adott vállalatnak vagy tagállamnak kellene kipótolnia.
Az ötlet jó, ám az Európai Bizottság a jogszabályba belecsomagolta saját hatáskörének kiterjesztését, vagyis
Ursula von der Leyen ennek értelmében bármikor adatokat kérhet be egyes vállalatok termelési kapacitásáról, az ellátási láncok különböző elemeiről, a készletek nagyságáról és a gyártók olyan problémáiról, amelyek esetlegesen akadályozzák a kapacitásnövelést.
Ezeket az adatokat a hadiüzemek mindig is hétpecsétes titokként kezelték, és sem külföldi kormányokkal, sem nemzetközi szervezetekkel, sem vetélytársakkal nem osztották meg. Az adatmegosztási eljárások kapcsán éppen ezért több tagállam valamilyen biztosítékot vár Brüsszeltől a szenzitív információk kezelésére vonatkozóan, ugyanis olyasmit eddig nem kaptak.
A legzavarbaejtőbb rész a javaslatban az, hogy az Európai Bizottság jogot formál benne magának arra, hogy közvetlen megrendeléseket adjon le az európai hadiiparnak. Ahogyan a szabály fogalmaz: az érintett vállalkozás tagállamának beleegyezésével az EB célzott intézkedéseket hozhatna meg, vagyis kapacitásnövelésre, készletcsoportosításra vagy az aktuális gyártási mechanizmusok megváltoztatására tehetne határozott javaslatot. Lefordítva: az elsőbbségi besorolási megrendeléseket az EB ellenőrizné, és ha egy gyártó nem hajlandó a kérésnek megfelelően átirányítani a termelését, akkor a bizottság hatalmi szóval kényszeríthetné erre.
További problémás kérdés, hogy a tagállamok belegyezése esetén a hadianyag-termelő vállalatok a továbbiakban kormányaik előzetes engedélye vagy felügyelete nélkül is belekezdhetnek-e exporttevékenységbe, ez ugyanis már nem csak az EB kezébe, de a vállatokéba is példa nélküli hatalmat adna. A válaszok egyelőre a levegőben lógnak, a háromlépcsős tervből ez a pont rendkívül alapos megvilágítást igényel, mielőtt elfogadnák.
Fotó: MTI/EPA/Stephanie Lecocq
Hosszas elemzésben sajnálkozik a Politico, hogy Bart De Wever, akit ezúttal „egy jobboldali flamand nacionalistának” neveztek, nem lett meggyőzve a kellő biztosítékokkal.
A legforróbb vitapontban nem jutottak egyetértésre az uniós vezetők, elnapolták a döntést; Zelenszkij is reagált a fejleményekre.
A Tisza Párt október 23-i rendezvényének résztvevőit a budapesti békecsúcsról és az újságírók elleni erőszakról kérdeztük. Riportunk.
A termelők az Európai Parlament épületénél tiltakoztak, mivel az új uniós költségvetés közel negyedével csökkentené az agrártámogatásokat.
A Mandiner megkísérelte megkérdezni az ukrán elnököt a magyar kisebbség ügyéről.
Az október 23-án induló Mesterterv című műsorunkban elmondjuk, hogy politikai szempontból ki is nyerte a napot.
Nem pénzért, nem pozícióért, nem a szereplés lehetőségéért. Túl vagyok mindegyiken, egyik sem izgat már...
Nem ez az első mű, amely a Tisza vezér karrierjét taglalja.
