Fehéroroszország közvetítésével mintegy 24 órán belül véget ért Prigozsin furcsa puccskísérlete. A kínaiak közönyösen szemlélik a történteket, és vágyvezérelt gondolkodásnak minősítik azon nyugati szakértők véleményét, akik a puccskísérletre mint Putyin hatalmát megrendítő súlyos csapásra tekintenek. Az arabok elsősorban Afrikára összpontosítanak.
A kínai sajtó is kiemeli Lukasenko szerepét, hangsúlyozva, hogy 20 éves ismeretség van a belorusz elnök és Prigozsin között, ám természetesen hozzáteszik, hogy a fehérorosz elnök közvetítése Putyin beleegyezésével indulhatott el.
Felsorolják a lázadás kiváltó okait, a nagy megindulást Moszkva felé, majd a megegyezést és annak pontjait. Míg a nyugati sajtó a lázadás okaként elsősorban Prigozsin és az orosz hadvezetés közötti konfliktusokat emlegeti, a kínaiak inkább az orosz hadvezetés által felajánlott együttműködési szerződést és a Wagner-zsoldosok anyagi megbecsülését hozták fel.
A felkínált szerződést Prigozsinéknak július 1-jén kellett volna aláírni, amit megtagadtak, mivel ez a Wagner-csoport teljes betagozódását jelentette volna.
A Prigozsin által vezetett csapatok a védelmi minisztérium parancsnoksága alá kerültek volna, miközben az orosz tisztviselők úgy vélik, hogy az önkéntes harcosok egységei nem tartoznak az orosz hadsereghez. Shojgu ezt használta ürügyül arra, hogy megtagadja a háborús halottak családjaitól a nyugdíjat.
A guancha.cn portál úgy véli, hogy Prigozsin „lázadásának” a célja az volt, hogy megtarthassa az abszolút uralmát a Wagner-csoport legalább egy része felett, amellyel tovább nyújthatja a kétes szolgáltatásait például Afrikában. A lap által megszólított elemző szerint
Prigozsin valójában tudta, miképp szállhat szembe egy magáncég az egész államapparátussal, így azzal is tisztában volt, hogy amikor Lukasenko fehérorosz elnök felkínálta a közvetítést, akkor rögtön el kell fogadnia az alkut.
A jelenlegi kimenet tekinthető a legjobb megoldásnak – vélik az elemzők. Amennyiben a Wagner-incidens hosszabb ideig tart, akkor Oroszország belső ellenzéke, ellenzéki erői, sőt a föld alatti fegyveres erők is aktívan beavatkoznak, és a külföldi erők is megvárják a kialakult lehetőségeket, ami valódi polgárháború kitöréséhez vezetett volna Oroszországban.
Kiemelik azt is, hogy az egész kaland viszonylag kevés áldozattal járt. Az egész incidens során megfigyelhető volt, hogy Prigozsin soha nem sértegette Putyint, csak az orosz védelmi minisztériumot és Sojgu orosz védelmi minisztert támadta. Tisztában volt azzal, hogy nem engedheti meg magának Putyin megsértését, mivel az orosz elnök nagyon jó az oligarchák megbüntetésében.
Az angol nyelvű kínai portál, a Global Times által megszólított szakértők a Wagner-katonák kivonását racionális döntésnek minősítették, mivel Prigozsin elsősorban több figyelmet akart elérni, különösen Putyin részéről, hogy előadhassa követeléseit, és nem akart valódi lázadást indítani az orosz vezetés ellen. Cáfolják a nyugati média azon állítását, miszerint a lázadás felfedte a Putyin-kormányzat gyengeségét, inkább azt emelik ki, hogy miután az orosz elnök szombat reggel határozott lépéseket tett, a lázadást rövid időn belül elfojtották. Ez valóban megmutatta, hogy a Kremlnek nagyon erős az elrettentő képessége, ami tovább növeli tekintélyét.
A kínai külügyminisztérium vasárnap esti közleménye az incidenst Oroszország belügyének tekinti.
„Oroszország baráti szomszédjaként és az új korszak átfogó stratégiai koordinációs partnereként Kína támogatja Oroszországot a nemzeti stabilitás megőrzésében, valamint a fejlődés és a jólét elérésében” – mondta a kínai minisztérium szóvivője.
A Global Times idéz a CNN és a The New Yorker elemzéseiből, amelyek szerint „fennáll annak a lehetősége, hogy Putyin elveszíti a hatalom vaspálcáját, vagy „lelepleződik Putyin gyengesége”, illetve „nem ez az első eset idén tavasszal, amikor Moszkvát gyengének látjuk”. A kínai lap elemzője viszont minderre úgy reagált, hogy
„a lázadás ilyen rövid időn belüli elfojtása tulajdonképpen megszilárdította a Putyin-kormányzat tekintélyét, amely csekély hatással van az Oroszország és Ukrajna közötti frontvonal eseményeire”.
Azért ne vádoljuk a Global Timest teljes egyoldalúsággal, hiszen kitűnően egyensúlyoz. Sokadszorra is kiemelik, hogy egyes nyugati politikusok abban reménykedtek, hogy Putyin elveszti az ország feletti uralmát, miközben Oroszország káoszba kerül, így az orosz csapatok visszavonulnak Ukrajnából, sőt voltak, akik azt remélték, hogy a Wagner-lázadás elhúzódásával Oroszország meggyengül vagy kettészakad. Emellett viszont engedték, hogy Vang Ji-Vej, a Renmin Egyetem professzora kétkedésének is hangot adjon. Szerinte bár a lázadás gyorsan lezárult, a Wagner-katonák visszavonulása néhány kérdést megválaszolatlanul hagyott, beleértve a félkatonai csoport és az orosz hadsereg közötti régóta tartó konfliktus megoldását. A szakértő szerint a lázadás rossz hatással lesz az orosz politikai helyzetre, a hadsereg stabilitására, és Putyin jövőbeli próbája lehet, hogy miképp lehet megszüntetni a gyengülő vezetésről szóló külső véleményeket és megszilárdítani a rendet.
Vang szerint ez az esemény jelezheti Putyin és az orosz hatóságok számára, hogy
az Oroszország és Ukrajna közötti konfliktus nem tartható fenn, hiszen minél tovább tart a háború, annál több belpolitikai probléma és konfliktus halmozódik fel.
A professzor kifejezte reményét, hogy ezek az események arra késztethetik majd Putyint, hogy felgyorsítsa az orosz–ukrán konfliktus végét, hogy elkerülje a hasonló kockázatokat, és tovább erősítse a kapcsolatokat a szomszédos országokkal, például Fehéroroszországgal és Kazahsztánnal.
Az Al Jazeera is részletes kronológiát nyújt Wagnerék akciójáról és a lehetséges következményekről.
Bár nem tört ki polgárháború, és Moszkvának látszólag sikerült elhárítania a veszélyt, az arab portál ennek kapcsán szintén azt emeli ki, hogy a június 24-ei akciónak súlyos következményei lehetnek az ukrajnai konfliktusra nézve. Úgy vélik, hogy az oroszok a háború elhúzódására játszanak, arra számítva, hogy a Nyugat előbb-utóbb elveszti érdeklődését a konfliktus iránt, és csökkenti a támogatások mennyiségét, aminek következtében Oroszország könnyedén megsemmisítheti az ukrán haderőt. A puccskísérlet viszont rámutatott, hogy valójában milyen gyenge az orosz stabilitás, és mindez megerősíti a nyugati szavazókat a szankciók, illetve a fegyverszállítmányok hatékonyságáról, emellett a vezetőknek is támaszt nyújt, hogy kedvezőbb, ha folytatják és még jobban növelik az eddigi szállításokat.
Az Al Jazeera kiemelten foglalkozik a Wagner-csoport afrikai tevékenységével is, ahol a zsoldosok egyre fontosabb szerepet játszanak a hosszan tartó belső konfliktusokban. A szombati események Afrikában is komoly visszhangot válthatnak ki.
A portál szerint a Wagner afrikai tevékenységének felfüggesztése hatással lehet a csoport pénzügyeire. Megszólaltják Colin Clarke-ot, a The Soufan Group kutatási igazgatóját, aki azonban úgy véli, hogy a Wagner-csoport külföldi befolyása segíthet megvédeni attól, hogy az orosz kormány teljesen elszigetelje őket. Clarke nem tartja valószínűnek, hogy a Kreml marginalizálná a Wagnert, ugyanis Oroszország és Vlagyimir Putyin függ a Wagner-csoporttól, sőt szükségük is van rá, hogy a háttérben kisegítse az orosz külpolitikát, nemcsak Ukrajnában, hanem szerte a világon, Líbiában, Szíriában, a Közép-afrikai Köztársaságban, Maliban és másutt.
Az MCC Magyar–Német Intézetének igazgatója szerint a fiaskó ugyan nem Friedrich Merz személyes veresége, de Németországnak a jövőben minden nemzetközi érdekérvényesítő helyért sokkal keményebben meg kell majd harcolnia.
Ukrajna szerint a szankciók alatt álló teherhajó éveken át része volt egy vitatott exporthálózatnak.
Egyre több befolyásos moszkvai szereplő vonja kétségbe a konfliktus eredeti céljait.
Babis szerint az Európai Unió nevében Merz német kancellárnak kellene tárgyalnia.
Nem lehet tudni, mire megy ki a játék.
Ismét a zászlójuk és a himnuszuk használatával versenyezhetnek.
Ő például összeszedett egy karmolást a nyakán.
A miniszterelnöknél pattog a labda.
