A lengyel gazdáknak soha nem kellett kétszer szólni, ha az érdekeiket kellett érvényesíteniük, a mostani helyzetben azonban a szokásosnál is idegesebbek. Van miért.
Nem erről volt szó
A történet akkor kezdődött, amikor tavaly a háború miatt kikötőkben rekedt ukrán gabonát a szomszédos országok – köztük Magyarország – szolidaritási folyosókon, szárazföldi úton igyekeztek eljuttatni az EU-s kikötőkbe, hogy Ukrajna tovább tudjon kereskedni az eddigi piacán, egyben a szükséges mennyiség eljusson minden szűkölködő országba, elhárítva az globális élelmiszerválság fenyegető rémét. Ezzel egy időben az Európai Unió vámmentessé nyilvánította az ukrán gabonát – és más élelmiszeripari termékeket –, ami utólag óriási hibának bizonyult.
Az olcsó, mindenféle EU-s szabály nélkül (például az unióban tiltott növényvédő szerek használatával) termesztett óriási mennyiségű gabona ugyanis bent ragadt az uniós piacon. Mialatt egyes nagyvállalatok és spekulánsok beterítik vele az egész kontinenst, az eredetileg segíteni szándékozó országok agrárpiaca egyre jobban megsínylette a szolidaritást, mivel a saját terményeiket nem vagy csak áron alul tudják értékesíteni.
Az érintett országok Brüsszeltől kértek segítséget, ám az Európai Bizottság hallani sem akart arról, hogy szigorításokat vezessen be az ukrán gabona tekintetében, ehelyett inkább felnyitotta a mezőgazdasági válságalapot, hogy abból utalgasson az egyre nehezebb helyzetben lévő tagállamoknak. Már amelyiknek utal. Magyarországnak ezúttal sem jut a vészalapból, a döntést meghozó uniós biztos szerint ugyanis nem bizonyított, hogy az ukrán gabonadömping és a magyar gabonapiac problémái összefüggenek.