Az ország, ahol a hidegháború nem ért véget

Mint ismert, Finnország, Svédországgal egyetemben az óévben, még májusban benyújtotta a csatlakozási kérelmét a NATO-hoz, az orosz fenyegetettségre hivatkozva, hiszen Európában 1945 óta a legkomolyabb katonai konfliktus folyik Ukrajnában. 

A finn hadsereg, habár az elmúlt 30 év nagy részében régimódinak tűnt, valójában mindig is készen állt egy háború megvívására Európában, amely azonban most ijesztő közelségbe került. Finnországban tehát – a folyamatos fenyegetettség miatt – lényegében soha nem ért véget a hidegháború. 

Most az ukrajnai konfliktus közepette pedig a finn hadsereg ismét az ottani közgondolkodás homlokterébe került és így jelentős fejlesztések indultak. A finneknek most elegendő védekező képességük van ahhoz, hogy háborút vívjanak, mint ahogy az ukránok teszik. Az egy főre jutó tűzerő Finnországban az egyik legmagasabb Európában, igaz az országbecsült lélekszáma 5,55 millió fő.

Lassú ratifikáció

A finnek a svédekkel karöltve viszont csalódottak, hogy már 6 hónap telt el mióta benyújtották a csatlakozási kérelmüket, de még 2 ország (Magyarország és Törökország) továbbra sem vitte parlament elé az ügyet. 

Finnország már a csatlakozás előtt teljesíti a katonai kritériumokat, valamint a védelmi kiadások GDP 2 százalékának való megfelelést. Az északi ország egyébként 

Háború esetén pedig nagyjából 280 ezer katonát tudna mozgósítani, habár ezek döntő többsége csak valamelyest kiképzett tartalékos, ez a szám így is nagyobb, mint az Egyesült Királyságé.

Finnországnak eddig is fejlett amerikai rakétákkal megerősített (F/A-18 Hornet) repülőflottája volt, amelyet a közeljövőben közös csapásmérő vadászgép fog felváltani (64 Lockheed Martin F-35). 

A tengeri vizeken is felkészültnek mondható az északi állam: a kifinomult partmenti védelem mellett a Balti-tenger sziklás partjaira szabott haditengerészettel, valamint északi-sarkvidéki harci képességekkel is rendelkezik. Lappföld pedig Európában a legnagyobb kiképző terület légi harc vonatkozásában.

Finnország folyamatos készültsége érthető a történelmi múltból: a korábbi keleti inváziók emléke élénken él az ottani emberekben. Ez adta az ösztönzést arra, hogy 

Ezzel szemben az európai országok döntő többsége felszámolta határai katonai védelmét, hiszen az ukrajnai konfliktust megelőzően élt az a narratíva, hogy elképzelhetetlen az európai kontinensen az államok közti háború.

A finn védelmi képességek példaértékűek

Ilyen katonai, illetve védelmi teljesítmény mellett ezért csalódottak a finnek, hogy fél év után Magyarország és Törökország még mindig nem vitte a törvényhozás elé a csatlakozás kérdését. Magyarország azonban leszögezte, hogy év elején a parlament elé terjesztik a ratifikációt és azt el is fogják fogadni. 

Ez érthető is, hiszen eddig a hazai döntéshozók számára a fő kérdés az Európai Bizottsággal való megállapodás volt a Helyreállítási Alap forrásairól és mivel ez az elmúlt hetekben megszületett, így semmi akadálya annak, hogy az Országgyűlés elfogadja Finnország és Svédország csatlakozási kérelmét. 

Ugyanakkor a török ratifikáció nélkül a magyar döntés sem ér sokat, hisz minden tagállamnak el kell fogadnia a csatlakozási kérelmet. Törökország azért nem fogadta el eddig  a két ország kérelmét, mert szerintük a korábbi megállapodáshoz nem tartva magát, Svédország továbbra is segíti a PKK-t, a kurd terrorszervezeteket, illetve azok támogatóit.

A NATO berkein belül ugyanakkor egyetértés uralkodik abban, hogy minden tagállam ratifikálni fogja a két skandináv állam csatlakozási kérelmét. Habár Finnországra a ratifikáció hiányában egyelőre nem terjed ki teljesen a NATO ominózus 5. cikkelye a kollektív védelemről, a biztonsági kockázatot mérsékli többek között az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság kötelezettségvállalása az északi nemzetek megvédésére teljes jogú taggá válásuk előtt. 

A NATO viszonyrendszerét a világ államaihoz az alábbi térkép szemlélteti.

Forrás: Saját szerkesztés.

A modern hadviselés: légvédelem, tüzérség

Finnország szemszögéből az ukrajnai háború kirobbanása megerősítette a légvédelem szerepét, illetve jelentőségét a modern, 21. századi hadviselésben. Finnország a katonai mérlegben felsorolt 11 pilóta nélküli légi járműnél a valóságban jóval többet fektetett be. Finnország számára emellett az Egyesült Államok Külügyminisztériuma jóváhagyta 323 millió dollár értékben az „air-to-air” és az „air-to-surface” típusú rakéták eladását, hogy azokat a finn vadászgépekről használhassák.

A háború a légvédelem mellett felhívta a figyelmet a tüzérség szerepére, illetve annak fontosságára is, Finnország nem véletlenül indította meg már jóval a konfliktus kezdete előtt tüzérsége fejlesztését. Az Egyesült Államok ezzel kapcsolatban 535 millió dolláros megállapodást írt alá, amely keretében lőszert biztosítanak Finnország M-270 rakétavetőből álló flottájának, amely Ukrajnában is hatékonynak bizonyult a harcok során. Emellett  bővítik a 155 mm-es önjáró tarackokból álló flottájukat is.

Mindezek a hagyományos tüzérségi és gyalogsági képességek kiemelik Finnországot a NATO szövetségesei közül. A finnek Európában különutas státuszt képviseltek e  tekintetben, hiszen a legtöbb európai ország az 1990-es, valamint a 2000-es évek folyamán egymás után adta fel a hidegháború területvédelmi doktrínáit. Ennek keretében leselejtezték a harckocsikat, a tábori fegyvereket, valamint a védelmi költségvetést is visszavágták.

Azok az országok tehát, amelyek nem kezdtek a hidegháborút követően sem jelentős leszerelésekbe, illetve megőrizték harci kapacitásukat, most a fokozatos fejlesztésekkel sokkal mobilabb, ráadásul professzionálisabb erőket tudhatnak a birtokukban – ilyen ország Finnország is.

A kritériumot, hogy a védelmi kiadásoknak el kell érniük a GDP 2 százalékát, a NATO-tagországok döntő többsége nem teljesíti. Finnország esetében nem lenne igaz, a ratifikációt követően sem. A NATO-tagországok becsült védelmi kiadásait (2022.) szemlélteti az alábbi ábra.

Forrás: Makronóm. Saját szerkesztés.

Fordulópont: hadkötelezettség, védelmi kiadások

Franciaország 2001-re, Svédország 2010-ben, Németország pedig 2011-ben szüntette meg az általános hadkötelezettséget. A védelmi kiadások pedig a gazdaság százalékában a hidegháború csúcsától (1970–1980) 2014-ig nagyjából kétharmadával csökkentek a NATO-ban, többek között olyan tagországok esetében is, mint Németország.

A 2014-es év értelemszerűen a Krím annexiója miatt jelentett egy fordulópontot ebben a tendenciában. Svédország már 2018-ban visszaállította az általános hadkötelezettséget, Franciaország pedig 2024-től tervezi ennek visszaállítását. Németország az idei évben nagyjából 100 milliárd eurós alapot hozott létre az elkövetkező évek védelmi kiadásainak kiegészítése céljából, amivel igyekszik elkerülni az alkotmányos adósságkorlátokat.

Ezt a kapkodást, illetve körforgást tudta Finnország elkerülni, ami nagyban annak is köszönhető, hogy viszonylag későn, a 20. század legelején, 1917-ben nyerte el függetlenségét Oroszországtól. Ezt követően pedig elvesztette területének 11 százalékát az 1939-ben megindított szovjet invázió eredményeképpen.

Összességében véve tehát Finnországot egy esetleges konfliktus sokkal felkészültebben érné, mint bármely nyugat-európai NATO-tagországot. Sajnos ki kell mondani oly sok békés év után: a konfliktusok korszakába érkeztünk.

Borítókép: MTI/EPA/COMPIC/Tomi Hanninen