Nem, egyelőre senkinek nem jó. A hirtelen nagykereskedelmi gázáresések nem jelentik azt, hogy a fogyasztóknál is automatikusan zuhanni kezd a számlák összege. Sok helyen eleve az általában több hónaponként tartott felülvizsgálat ad alkalmat az árkorrekcióra. Ám ennél is fontosabb, hogy az energiacégek által a betároláskor (a gáz tényleges átvételekor) kifizetett összeg nagysága mindenképpen meghatározza az árakat akkor is, ha időközben a tőzsdei árfolyam zuhanni kezd – vagyis egy árváltozással csak a folyamatosan alacsony szinten maradó adatok alapján lehet érdemben kalkulálni.
A gyors csökkenés a fentiek miatt nem jelenik meg azonnal a fogyasztói számlákon, nem beszélve arról, hogy a következő tél betárolási időszaka sokkal nagyobb kihívásokat jelent majd, mint a mostani.
Tavaly még mindig 60 milliárd köbméter orosz gáz érkezett Európába, az idén ezzel a mennyiséggel a legnagyobb valószínűség szerint már nem lehet kalkulálni.
Amennyiben az időjárás továbbra is enyhe marad, esélyes, hogy az európai tárolókban eleve elég gáz marad ahhoz, hogy a hiányt már tavasszal és nyáron ki lehessen bennük egyenlíteni. Ha nem, akkor ismét megnő az LNG-piaci tülekedés, amelyből azonban már Kína is egyre nagyobb szeletet követel magának, így az LNG-árak újra növekedésnek indulhatnak.
Ahogy a dolgok állnak, Kína az idén visszaadja Japánnak a világ legnagyobb LNG-importőre címet. A kereslet a cseppfolyósított földgáz iránt óriásit zuhant, ez alapvetően a még mindig érvényben lévő Covid-szabályok és lockdownok miatti lecsökkent ipari keresletnek, valamint a fokozódó kínai földgáz- és szénkitermelésnek köszönhető.