Zuhannak az európai gázárak, de még nem a fogyasztóknál

A tél beköszönte aggodalomra adott okot a tározói kapacitások miatt, az utóbbi hetek szerencsésen enyhe időjárása azonban egyrészt csökkentette a gázfogyasztást Európában, másrészt lehetőséget teremtett a hiányzó mennyiségek pótlására. A feltöltöttségi mutató átlagban jelenleg több mint 83 százalékos, ami erős optimizmusra adhat okot az idei tél hátralévő részét illetően. 

A nagykereskedelmi árak csökkenése olyan mértékű, ami valóban a háború előtti időket idézi (a héten a holland energiatőzsdén már 64 eurós áron is jegyezték megawattóránként a földgázt), ám a kurzus sajnos még így is ötszöröse a 2019-es, energiaválság kezdete előtti összegeknek – nem beszélve az összehasonlításról az USA áraival, amely az EU-s versenyképesség szempontjából változatlanul katasztrofálisnak mondható. 

Az enyhe tél mellett a fogyasztás csökkentését segítik az Európa-szerte meghirdetett takarékossági programok, valamint a cseppfolyósítottföldgáz- (LNG) szállítmányok európai importszámainak megugrása is. Ugyanakkor – és ez már nem olyan pozitív adalék – a fogyasztás zuhanása arra is rámutat, hogy a recesszióba sodródó államok gazdasága jelentős lassulást mutat: az agonizáló ipari területeken a fogyasztási mutatók esése a termelési hanyatlást követi le, hiszen az ipar igen jelentős földgázfelhasználó.

Akkor most jó nekünk?

Nem, egyelőre senkinek nem jó. A hirtelen nagykereskedelmi gázáresések nem jelentik azt, hogy a fogyasztóknál is automatikusan zuhanni kezd a számlák összege. Sok helyen eleve az általában több hónaponként tartott felülvizsgálat ad alkalmat az árkorrekcióra. Ám ennél is fontosabb, hogy az energiacégek által a betároláskor (a gáz tényleges átvételekor) kifizetett összeg nagysága mindenképpen meghatározza az árakat akkor is, ha időközben a tőzsdei árfolyam zuhanni kezd – vagyis egy árváltozással csak a folyamatosan alacsony szinten maradó adatok alapján lehet érdemben kalkulálni. 

A gyors csökkenés a fentiek miatt nem jelenik meg azonnal a fogyasztói számlákon, nem beszélve arról, hogy a következő tél betárolási időszaka sokkal nagyobb kihívásokat jelent majd, mint a mostani. 

Amennyiben az időjárás továbbra is enyhe marad, esélyes, hogy az európai tárolókban eleve elég gáz marad ahhoz, hogy a hiányt már tavasszal és nyáron ki lehessen bennük egyenlíteni. Ha nem, akkor ismét megnő az LNG-piaci tülekedés, amelyből azonban már Kína is egyre nagyobb szeletet követel magának, így az LNG-árak újra növekedésnek indulhatnak.

A mostani kedvező helyzet tehát nem jelenti azt, hogy állandósulni is fog a jobb ár. A gázárak alakulása jelenleg – és az idén még biztosan – több olyan tényezőtől függ, amelynek a befolyásolására nagyon csekély esélyünk van. Bár az enyhülés a lehető legjobbkor jött, a válságnak még messze nincs vége.

Fotó: a Mol algyői gázüzeme 2022. november 28-án
MTI/Szigetváry Zsolt