Gazdasági háború az USA és az EU között: ki sem robbant, vége is?

Maga Emmanual Macron is meglepődhetett, hogy amerikai útja a jelek szerint sikerrel járt. 

A francia elnök akkor gurult be, amikor Biden bejelentette, hogy inflációcsökkentő törvénye részeként 369 milliárdos csomagot állít össze a zöld ipar ösztönzésére – csak éppen mindezt úgy, hogy

Ezzel a rendszerrel gyakorlatilag ellehetetlenítené az európai autóipart, de a külföldi befektetőket is mágnesként vonzaná magához, akik az Európai Unió helyett inkább választanák az új lehetőségek földjét.

Az esélytelenek dühe

Macron ingerült válasza a „Buy European” törvény ötlete volt, amely az amerikai fonákja lenne: az elképzelés szerint az Unió kizárólag a határain belüli, európai gyártású termékekre, illetve az azokat vásárló fogyasztóknak adna extra támogatást és különféle kedvezményeket. A tervhez sikerül megszerezni az autógyártás főszereplőjét, Németországot is, Robert Habeck gazdasági miniszter pedig haladéktalanul hozzá is látott nem csak a kidolgozásnak, de a kereskedelmi szabályok lelakatolt ajtajai melletti kiskapuk keresésének is. 

Macron ezzel párhuzamosan Washingtonba repült, hogy megpróbálja meggyőzni Bident: ahogyan Mexikó és Kanada, úgy az EU is kapjon mentességet a törvény alól, azaz a támogatási rendszer és az adókedvezmények az európai termékekre is vonatkozzanak.

Azt, hogy mennyire nem hittek útjuk sikerében, jól jelzi Habeck expresszvonat sebességével megkezdett munkája az ellentörvény előkészítésével. Mindenki a kereskedelmi háború kirobbanását vizionálta, amely nem csak a két ország gazdasági kapcsolataira, de az egész globális piacra katasztrofális hatással lehetne.

Mert Joe szíve aranyból van

Ehhez képest Macron látogatása nem várt győzelmet hozott – a jelenlegi szakaszban legalábbis győzelemként lehet értékelni Biden azon szavait, melyek szerint az európai vállalatok is profitálhatnak az amerikai támogatási csomagból.

„Soha nem állt szándékomban kizárni együttműködő partnereinket. Továbbra is az amerikai ipar erősítése és a munkahelyteremtés a fő célunk, de nem Európa rovására. Finomítani fogjuk a támogatási rendszert, hogy megkönnyítsük az európai országok részvételét. De ez még sok munkát igényel” – mondta Biden a közös sajtótájékoztatón, miközben Macron hátát simogatta, ugyanakkor azt is hozzátette, hogy az USA nem fog bocsánatot kérni azért, mert a saját iparát részesíti előnyben. 

Macron érvelése, miszerint az USA-hoz képest drámaian magas energiaárak mellett Biden inflációcsökkentő csomagja olyan kísérletnek tűnik, amely megpróbál profitálni az EU gyengeségéből, valamint az a javaslata, hogy Európának és Amerikának inkább Kína ellen kellene összefognia, ahelyett hogy egymást ütik ki gazdaságilag, mintha meggyőzte volna Bident. Az elnök legalábbis hajlandónak mutatkozik a törvény ide vonatkozó elemeinek összehangolt felülvizsgálatára, hogy a mentesség kiterjedhessen „Amerika szövetségeseire is”. 

Ez még csak a fegyverszünet

Minden adott szó annyit ér, amennyit valóra váltanak belőle. Különösen igaz ez ebben az esetben, kérdés ugyanis, hogy a valóságban mennyi fog megvalósulni a két elnök baráti vállveregetéseiből.

Ami most történt, egyelőre csak ígéret arra, hogy a Biden-kabinet gondolkodni fog bizonyos dolgokon, az apróbetűs részek bogarászására pedig felállítanak egy EU-USA munkacsoportot, amely nekiáll a gyakorlati javaslatok kidolgozásának. Kérdés, ez mennyi ideig tart, hiszen Robert Habeck, aki közben folyamatosan az európai ellencsapáson dolgozik, úgy fogalmazott: az EU-nak mindössze pár hete van arra, hogy döntést hozzon, mielőtt az amerikai csomag teljesen megfojtja az iparát.

A „Buy European” terv kidolgozása nem fog leállni, ameddig Biden ígérete valósággá nem válik: a fegyverszünet addig nem a háború végét jelenti, csak felkészülést a folytatásra.

Címlapkép: MTI/EPA/Bloomberg/Pool/Ting Shen