Az IMF jelentése tovább erősíti a globális recessziós félelmeket

Közgazdaságtani definíció szerint a reál-GDP legalább két egymást követő negyedéven át történő zsugorodása esetén beszélhetünk recesszióról. Ám könnyen előfordulhat az is, hogy pozitív növekedési adatok mellett is a recessziós időszakokéhoz hasonló életszínvonal romlással találhatjuk magunkat szemben, ha a magas árak miatt csökkennek a reáljövedelmek és romlanak a megélhetési feltételek. A már jelenleg is tapasztalható problémák a következő időszakban tehát várhatóan egyre inkább egy megélhetési válságban fognak kicsúcsosodni a világgazdaság számos térségében, főképp az európai országokban.

Mindkettő meglehetősen alacsony számnak számít, önmagában is és az idei évre várható 3,2 és 4,3 százalékos növekedési számokhoz képest is. A visszaesés különösen hangsúlyos az euróövezetben, ahol mindössze 0,5 százalékos növekedési rátát becsülnek a jövő évre vonatkozóan. 

A lassulást erősítő tényezők

Kristalina Georgeieva, az IMF vezérigazgatója három fő tényezőt emelt ki, ami miatt nő a globális recesszió kockázata: 

• a világ három legnagyobb gazdasága, az USA, Kína, és az Európai Unió is lassul;
• magas az infláció, ami szigorúbb monetáris kondíciókat követel meg;
• fragmentáció a világgazdaságban.

A világ fő gazdasági erőközpontjai lassulnak

Az első pontban említett három térség lassulásának okai, habár javarészt különbözőek, közös bennük, hogy a tovagyűrűző hatások az egész világgazdaságot érintik. Kínában a járvány elhúzódó hatásai és az ingatlanszektor meglehetősen ingatag, adósságokra építkező jellege adja a fő kockázati tényezőket. 

Európa növekedését és stabilitását pedig az orosz invázió miatti energiaválság erősíti. Az Oroszországból Európába érkező gáz 2021-hez képest 80 százalékkal csökkent, ami beépülve a vállalati költségekbe, majd a fogyasztói árakba, a magas energiaszámlák mellett egyre súlyosabb megélhetési problémákat generál.

Az USA helyzete egyelőre még pozitívabb, ám ott is egyre inkább felerősödnek a lassulás irányába mutató jelek. A Wall Street Journal felmérése alapján a közgazdászok 63 százalékra tették annak valószínűségét, hogy az USA-ban a következő 12 hónapon belül recesszió lesz (júliusban 49 százalék volt ez az érték). A recessziós várakozások azért emelkedtek meg, mert egyre inkább nő a kételkedés, hogy az amerikai központi bank képes úgy kamatot emelni, hogy a munkanélküliségi ráta emelkedése és gazdasági visszaesés nélkül tudja letörni az inflációt és horgonyozni az inflációs várakozásokat. Néhány elemző szerint mivel magas a betöltetlen állások aránya, ezért lehetőség volna úgy szigorítani a munkaerőpiacon, hogy a nyitott állások száma csökkenjen, és így nem kell millióknak elveszíteniük a munkáját. Alex Domash, Larry Summers és Olivier Blanchard, a PIIE és a Harvard Egyetem professzorainak elemzése azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy ez mindezidáig ritkán esett egybe, és nagyon alacsony annak a valószínűsége, hogy ez most meg tudjon valósulni.

Infláció, kamatemelés, fragmentáció, fertőzés

A globális lassulás második oka tehát, ahogy az USA kapcsán is láthattuk, az inflációhoz kapcsolható, ami szigorúbb monetáris kondíciókat követel meg. Erre jó eséllyel tartósan szükség lesz, hacsak a gazdaság romló állapota és a kereslet visszaesése miatt nem fognak a középtávú inflációs kilátások csökkenni.

A harmadik ok pedig a világgazdaságra jellemző fragmentáció, széttöredezettség, aminek következtében egyre nehezebbé és valószínűtlenebbé válik, hogy ezekre a globális kihívásokra összehangolt, közös választ adjanak az egyes országok.

Tovagyűrűző hatások erősítik a globális lassulást

A kamatemelési hullám a fejlett országokban a FED és az EKB vagy a Bank of England által, habár fontosak az infláció megfékezéséhez, egyúttal hűtik a világgazdaságot és hozzájárulnak a globális növekedés lassulásához. A fejlett országokban tapasztalható lassuló növekedés következtében az ottani emberek kevesebbet vásárolnak a feltörekvő, fejlődő országok termékeiből is, ez pedig tovagyűrűző hatásként a főként áruexportra berendezkedett országok számára jelent majd nehézséget, amint csökken a kereslet a termékeik iránt. Az USA kamatemelése erősebb dollárt eredményez, ami ismét kedvezőtlen a dolláradóssággal rendelkező országok számára és ez ismételten leginkább a szegényebb országokra jellemző, ahol a saját valutában denominált adósság sok esetben jóval kedvezőtlenebb, magasabb kamatok melletti eladósodást jelentene normál időszakokban. 

A fejlett országokban a bankok egyelőre megfelelő tőkével és likviditással rendelkeznek, azonban a feltörekvő országokban a bankok közel 29 százaléka megszegné a tőkekövetelményeit egy súlyosabb globális recesszió esetén. A fejlődő országok közül pedig közel 60 százalékuk érintett valamilyen adósságproblémával, aminek következtében vagy már most adósságátstukturálásra szorulnak, vagy nagyon magas annak a kockázata, hogy ennek igénye lépjen fel. 

Fontosak az összehangolt gazdaságpolitikai lépések

A monetáris politika keze az elszálló inflációs ráták okán meg van kötve. A fiskális politika kapcsán pedig ebben a helyzetben kiemelten fontos, hogy a jegybanki politikákkal megegyező irányt mutasson. Támogatnia kell a monetáris politikát abban, hogy küzdeni tudjon az infláció ellen, ez pedig csak úgy tud megvalósulni, ha szintén restriktív irányvonalat követ.

Mindez persze semmiképp sem azt jelenti, hogy nem kell a megélhetési válság ellen küzdeni. Azt viszont igen, hogy sokkal hatékonyabban és célzottabban kell ezt tenni. Nem szabad hagyni, hogy a fiskális ösztönzés újabb löketet adjon a kereslet oldali inflációnak. Mindazonáltal a döntéshozóknak védeniük kell az alacsony jövedelmű családokat a reáljövedelmek csökkenése miatti veszteségektől, és biztosítani minden rászorulónak az alapvető létszükségleti cikkekhez, köztük az élelmiszerekhez és az energiához való hozzáférést. Célzott támogatásra van tehát szükség a megfelelő rétegek bevonásával. 

(Fotó: 123RF)