Szerte a világon egyre több ország fordul az IMF-hez kölcsönökért. A mögöttes okok országonként eltérőek. Legutóbb Pakisztán, Srí Lanka, Zambia, Ukrajna és Egyiptom fordult az IMF-hez.
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet szakértőjének írása a Makronómon.
A kölcsön felvételét többnyire az adott ország nemzetgazdasági instabilitása indokolja. Az instabilitás itt jelenthet akár magas inflációt, csökkenő devizatartalékokat, növekvő hitelfelvételi költségeket, akadozó növekedést, de ezek akár egyszerre is jelentkezhetnek, a politikai instabilitásról nem is beszélve, amely a fejlődő országokban ráadásul nem példanélküli.
Az IMF-et eredetileg azért hozták létre a második világháború után, hogy szavatoljon egyfajta globális szintű stabilitást. Ez nem megy hiba nélkül, amit az is jelez, hogy létrejötte óta több ellentmondásba keveredett, ami az egyes programokat és azok feltételeit illeti. Ugyanakkor
az elmúlt időszakban versenytársat is kaptak: az IMF mellett Kína lépett elő, mint az egyik fő hitelező.
Rengeteg ország például már sokkal inkább Kína felé van eladósodva.
Legutóbb Pakisztán, Srí Lanka, Zambia, Ukrajna és Egyiptom fordult az IMF-hez kölcsönért. Az eredmények vegyesek. Nézzük az adott országokat és a mozgató okokat.
Pakisztán gazdasági helyzete eddig is eléggé instabil volt, amit fokozott a belpolitikai válság és a legutóbbi, egész országra kiterjedő hatalmas, 1678 halálos áldozatot követelő szeptemberi árvíz is. A pakisztáni kormány 40 milliárd dollárra (17 ezer milliárd forintra) becsüli az árvíz okozta károkat. Mindezek kapcsán Pakisztán 1,1 milliárd dolláros kölcsönt kapott az IMF-től, hogy tudja teljesíteni az államadósság-szolgálatot , és így elkerülhesse Srí Lanka példáját. Ezzel a csomaggal Pakisztán a fizetésképtelenséget, azaz az államcsődöt minden bizonnyal képes lesz elkerülni – legalábbis rövid távon. Emellett pedig a nemzetközi szervezet 6,5 milliárd dollárra emelte a pakisztáni mentőcsomagot.
Mindezek kulcskérdést jelentenek Pakisztán számára, hiszen az energiaköltségek exponenciális emelkedése erodálta a devizatartalékokat, és Ázsia második leggyorsabban felfutó inflációját eredményezték. Ez az IMF döntés nem kizárt, hogy több közel-keleti ország segélyei felé is megnyitja az utat.
Az IMF Pakisztánnal kapcsolatban megjegyezte, hogy prioritásként kell kezelnie a 2023-as költségvetés végrehajtását, ragaszkodnia kell a piac által megállapított árfolyamhoz, a monetáris politikájuknak pedig proaktívnak és egyúttal körültekintőnek kell lennie.
A jelenlegi információk alapján Pakisztánnak 2023 júliusáig 3 milliárd dollárnyi adósságot kell kifizetnie a decemberi 1,7 milliárdos törlesztéssel együtt. Pakisztán devizatartalékai 7,8 milliárd dollárra csökkentek augusztusra. Ez azonban elegendő ahhoz, hogy kevesebb mint kéthavi importot fedezzen. Mindeközben az infláció 14 éves csúcsra emelkedett júliusban, vagyis 25 százalékra.
Srí Lanka helyzete már jó ideje egyszerűen katasztrofális, és most tárgyalnak az IMF-fel egy 3 milliárd dolláros csomagról a gazdasági stabilizáció érdekében, hogy finanszírozást szabadíthasson fel, valamint, adósságát átstruktúrálja. A 48 hónapos programot az IMF jóváhagyta. Srí Lanka esetében gyorsan kell lépni.
Kétségtelen, hogy sürgős és rövid távú intézkedésekre van szükség, hogy elkerülhessék a humanitárius válságot. Az adósság-átütemezési stratégián élénken dolgozik a szigetország, amit a hitelezőknek az elkövetkező időszakban fog bemutatni. Srí Lanka függetlensége óta a legnehezebb helyzetben van, amit a belpolitikai káosz is tetéz: rekordsebességgel apadnak a devizatartalékok,
Az év elején a szigetország többször nem teljesítette az adósságait, de most globális alapokkal is belengette a tárgyalás lehetőségét, amelyek nagyjából 12,6 milliárd dollárnyi kötvényt birtokolnak. Az adósság-átütemezési program szerint a szigetországnak szüksége van adóreformokra a progresszív személyi jövedelemadóval, a társasági jövedelemadóval és az áfa adóalapjának kiszélesítésével.
Mindezt azért, hogy 2025-re – jó esetben – elérhessék a GDP 2,3 százalékának megfelelő többletet. Szükséges továbbá a költségmegtérülésen alapuló üzemanyag, valamint villamosenergia-árazás bevezetése, hogy az állami tulajdonú vállalatoktól eredő fiskális kockázatok minimálisak lehessenek.
A szociális kiadásokat mindenképp emelni kell, hogy az éppen aktuális válság szegényebbekre gyakorolt hatását mérsékelni lehessen. A piac által meghatározott rugalmas árfolyamon keresztül helyre kell állítani, illetve növelni a devizatartalékokat. Az árstabilitást is helyre kell állítani, majd fenntartani. Ez fegyelmezett monetáris politikával, költségvetési konszolidációval, valamint a monetáris finanszírozás fokozatos megszüntetésével érhető el. A pénzügyi stabilitást úgy lehet helyreállítani, illetve megőrizni, ha a szigetországban létrejön egy egészséges, egyúttal megfelelően tőkésített bankrendszer. Végül a közpénzgazdálkodás, valamint a költségvetési transzparencia képes csökkenteni az ország korrupciós sebezhetőségét.
Az IMF-en kívül Srí Lanka
Ezt azzal indokolták, hogy a hivatalos hitelezők között első ízben szükség van egy megállapodásra, hiszen csak ezt követően lehet szó a kötvénytulajdonosokkal való kapcsolatba lépésről.
Srí Lankában a devizatartalékok július végén 1,82 milliárd dollárt tettek ki az azt megelőző hónap 1,86 milliárd dollárjához képest. Itt azonban meg kell jegyezni azt, hogy ez magába foglalja azt az 1,5 milliárd dollár értékű swap-megállapodást, amelyhez a szigetország csak abban az esetben férhet hozzá, ha az összesített devizatartalékai egy meghatározott szintet átlépnek. Maradjunk annyiban, hogy szinte üres az államkassza.
Eddig Kínától segélyhez folyamodott 4 milliárd dollár értékben, Indiától 3,8 milliárd dollárt kaptak – de tovább tárgyalnak. India egyébként sürgette az IMF-et, hogy a szigetország minden hitelezőjét kezeljék egyenlően.
A dél-afrikai Zambia is bejelentkezett IMF kölcsönért, amit meg is kapott 1,3 milliárd dollár értékben augusztus 31-én. Kulcsfontosságú volt Zambia számára, hogy az IMF igazgatótanácsa beleegyezzen a csomagba, hiszen ezzel nyílik lehetőségük adósságuk átstruktúrálására. Ez lényegében egy 38 hónapos meghosszabbított hitelkeretet jelent, amelynek alapja az állami reformterv. Zambia célja ezzel az adósságátstruktúráláson kívül a makrogazdasági stabilitás helyreállítása, majd fenntartása, valamint a magasabb és rugalmas gazdasági növekedés elősegítése. A mentőcsomag jóváhagyása segít Zambiának kezelni a külső adósságát, amely előző év végére elérte 17,3 milliárd dollárt.
A gazdaság Edgar Lungo volt elnök idején gyengült hatalmasat többek között. Zambia 8,4 milliár dolláros adósságkönnyítést kért külföldi hitelezőitől – pedig anno még a világgazdasággal nem is akadtak túlzottan nagy gondok.
De az Afrikában igen agilisen terjeszkedő Kína is bejön a képbe, hiszen ők adják ki ennek a 17,3 milliárd dolláros adósságnak több, mint az egyharmad részét. Ez mintegy 6 milliárd dollárt jelent. A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy Zambia a pandémia előtt is fenntarthatatlan adóssággal rendelkezett. Ez pedig egy öngerjesztő folyamattá vált és általános lett az egyre nagyobb költségvetési deficit, az energia és mezőgazdasági támogatásokról nem is beszélve.
A megállapodás megkötését követően a zambiai kwacha jelentőset erősödött, amellyel a legjobban teljesített az erős dollárral szemben. Ez azért nagy szó, mert az előző évben a kwacha teljesített a legrosszabbul, most pedig az erősödés mintegy 18 százalékos.
Zambia jóideje gazdasági problémákkal küzdött: nem voltak hatékony az állami beruházási ösztönzés, a gazdasági növekedésük pedig rettentően alacsony volt, amitől nem várhatták reálisan a szegénység, az egyenlőtlenség és az alultápláltság arányának csökkenését az országban. Ezekben Zambia “vezető” helyet foglal el a világon.
Ami az említett szoros kínai kapcsolatokat illeti: az 1970-es években kezdődtek meg elsőízben Kína támogatásával infrastrukturális fejlesztések. A kapcsolatok ma is erősek most figyelmen kívül hagyva a 6 milliárd dolláros tartozást. Nagyjából 2 hónappal ezelőtt fejezték be a fővárosban Lusakában 60 millió dollár értékben a konferenciaközpontot a kínaiak. De az elmúlt években jellemzően
Ezekkel önmagában nem lett volna probléma, de az ország politikai rendszeréből adódik, hogy az elnökségben van centralizálva a döntéshozatal. Emiatt nincsenek pontos és nyilvános információk, az irányítási rendszer meglehetősen szigorú. Ezek pedig megteremtették a lehetőséget, hogy a projektek költségeit egyes tisztviselők megemeljék, megágyazva a korrupciónak.
Zambia mostani elnöke Hakainde Hichilema eddigi hivatali ideje alatt 9,4 százalékra tudta mérsékelni az inflációt, ami jelentős eredmény, hiszen egy évvel ezelőtt ez 24,4 százalék volt. Júliusban egyúttal elfogadták az államadósság-kezelési törvényjavaslatot, amely az állami hitelfelvételt korlátozza és parlamenti jóváhagyáshoz köti az állami szektor összes hitelét.
Az előzményekhez tartozik, hogy 2020 májusában Kína támogatta a G20 adósságszolgálati kezdeményezésének létrehozását. Ebben szerepelt, hogy a kétoldalú hitelezők
Kína későbbi közlése szerint ennek keretében nagyjából 2 milliárd dollárnyi kifizetést halasztott el. Azt azonban sokszor elfelejtik a Kínára való fókusz miatt, hogy habár jelentős a Kína felé való tartozás, de Zambia adósságának 45 százaléka nem kínai székhelyű külső hitelezők felé áll fenn, a kínai adósság a teljes külső adósságkifizetés mindösszesen 17,6 százalékát jelenti.
Azt is világossá kell tenni, hogy Zambia problémái miatt nem tehető egyedül felelőssé Kína. Zambia kormánya direkt módon felkérte az amerikai magánhitelezőket, hogy járuljanak hozzá a tartozás legalább 2/3 részének törléséhez. Ilyen magánhitelező volt például a BlackRock, amely egyben Zambia legnagyobb kötvénytulajdonosa. Ezt azonban elutasították, ahogy az euro-kötvény befektetők is elutasították a kamatfizetések késleltetését. Ez utóbbi befektetők egyébként Zambia külső adósságának mintegy 20 százalékát birtokolják.
A Kína elleni adósságcsapda-diplomácia vádjával ugyanakkor az a baj, hogy nem veszik figyelembe az afrikai kormányok döntéseit, valamint a Párizsi Klub hitelezői által kínált nem épp kedvező feltételeket.
Ami a mostani helyzetet illeti, az IMF-kölcsön esetében világossá kell tenni, hogy az kötöttségekkel jár együtt. Az egyik ilyen a transzparencia, mégpedig minden jövőbeni és múltbeli hitel kapcsán. Emellett szükséges az üzemanyagokat, valamint a mezőgazdasági szektort érintő támogatások megnyirbálása, ami súlyosan fogja érinteni minden bizonnyal a zambiai társadalom szegényebb rétegeit.
Mindezekkel egyidőben Egyiptom egy újabb hitelről kezdett el tárgyalni. Ukrajna helyzete pedig nem is kérdés, egyenesen katasztrofális a fél éve húzódó háború okán. Ugyanakkor a helyzet akármennyire is aggasztó, egyre valószínűbb, hogy az ukránok nem fognak kölcsönt kapni az IMF-től.
Ennek oka egyszerű: a kölcsön feltétele, hogy a kölcsönt felvenni kívánó ország kiszámítható, ha úgy tetszik világos visszafizetési pályával kell rendelkezzen a hitelező számára. Még számos ország említhető, amelyek kölcsönért folyamodtak, ami nem is meglepő, hiszen az IMF júliusi előrejelzésében 53 országot jelölt meg, amelyekben nagy az esélye egy adósságválság kialakulásának.
Éppen ezért figyeli aggodalommal az IMF a globális fejleményeket, érzékelve a globális kockázatok felfutását, hiszen egyre több ország esetében merül fel az adósságfizetési nemteljesítése: a kölcsönért forduló országok egy jelentős részében ez szolgáltatja az indokot a kölcsönhöz. Emiatt a befektetők körében is egyre nagyobb az aggodalom.
és nincs kizárva, hogy az adósságválságok áterjedhetnek a fejlett világ gazdaságaira. Az sem segít a helyzeten, hogy a kormányok választási ciklusokban gondolkodnak, így több esetben
hiszen ezek fogyasztói oldalról erős kiigazító csomagok. Ugyanakkor az eladósodott vagy az eladósodás szélén álló gazdaságoknak szükségük van ilyen jellegű reformokra a hosszú távú optimális működéshez.
Kína az IMF mellett a világ egyik legnagyobb hitelezőjévé lépett elő, ezzel versenytársat jelentve az IMF számára. Az afrikai országok döntően Kína felé vannak eladósodva. Fentebb már Zambia említésre került, amely országnak mintegy 6 milliárd dolláros tartozása van a kommunista állam felé. Kínát főleg a fejlett nyugati világ felől erős vádak érték a hitelezési gyakorlata miatt, adósságcsapda-diplomáciával vádolva. Ennek a nyomásnak a hatására Kína visszaszorította az Afrikai Egy Övezet Egy Út kezdeményezés egyes programjait. A kínai támogatott infrastrukturális fejlesztések az 1970-es években kezdődtek az afrikai országokban. Az IMF és Kína közti verseny egyre érezhetőbb: előző évben fogalmaztak meg Amerikából egy véleményt, amely arra irányult, hogy nem szeretnék, ha a Kína felé eladósodott országok az IMF-et és a Világbankot használnák az adósságkönnyítési segélyekkel közvetve arra, hogy visszafizessék a kínai kölcsönöket, hiszen ez lényegében a programok célját hiúsítaná meg.
MTI/ AP/ J. Scott Applewhite
Miközben a jövő Kína és az Egyesült Államok történelmi léptékű, globális versengéséről fog szólni, a két szuperhatalom vezetője most egy asztalhoz ült és megegyezéseket hozott tető alá.
Beláthatatlan következményei lehetnek ennek az ukrán dróncsapásnak.
Orbán Viktor azt ígérte: „Az utolsó vérig harcolni fogunk!”
A BMW menedzsere sötét háttértevékenységekről rántotta le a leplet.
Sosem volt erősebb társa Moszkvának. Ez van.
Peking hallgatólagosan elismerte Kim Dzsongun nukleáris státuszát – új hatalmi háromszög formálódik Kelet-Ázsiában.
„Ennek tényleg le kell zuhannia, muszáj. Ez nem érhet földet egyben” – fogalmazott az egyik Tisza-szimpatizáns.
A dél-afrikai elnök szerint a fiatalokat kihasználták és félrevezették.
