Megjegyzendő azonban, hogy a vállalati hitelek közel 40 százaléka szintén devizahitel, ahol a BUBOR ismételten nem érvényesül, illetve továbbra is életben vannak bizonyos kedvezményes hitelek, mint például a Széchenyi kártya program.
A lakossági hiteleket egyelőre védi a kamatstop, így egyelőre az ebből fakadó problémák nem manifesztálódnak. Azt követően azonban – vagyis a mostani állás szerint 2023. június 30-tól –
sokaknak gondot okozhat a visszafizetés, az új hitelfelvétel költsége pedig drámaian megemelkedik, ha tartósan velünk maradnak a magas kamatok.
Merre mutat a hosszú táv?
A jegybank mostani lépései elsősorban a rövid távú megoldásokat erősítik, a strukturális problémákon nem segítenek. Miután az árfolyam tartós gyengülése az importárak hatásán keresztül már jelentős faktorként jelent meg az inflációs célok hátráltatásában, a jegybank azt tette, amit tenni kellett, és amire rövid távon mindenképp szükség volt/van.
A pénzügyi instabilitás, a valutaválság veszélyének megjelenése összeférhetetlen az árstabilitással. Az elszálló infláció, a drasztikus árfolyamleértékelődések hatására a kiszámíthatatlanság és a bizonytalanság emelkedik a gazdaságban, ami pedig hátráltatja az üzleti tevékenységet. Az inflációs problémák pedig szintén
visszahatnak a reálgazdaság irányába, illetve beépülnek a várakozásokba is, tovább erősítve az öngerjesztő negatív folyamatokat.
Természetesen az infláció jelentős része olyan tényezőknek tudható be, amelyre a magyar gazdaságpolitikának nincs vagy csekély ráhatása van, s ezek a hatások a régió többi országában, illetve Európa-szerte is jelentkeznek. Ezek esetében a külső helyzet rendeződése gyakorlatilag a hazai probléma orvoslását is jelentheti.
Mindazonáltal a tartós és jelentős árfolyamleértékelődés, melyben az országspecifikus tényezők is fontos szereppel bírnak,hosszú távon okozhatnak sérüléseket, ezért kiemelt figyelmet igényelnek.
A gyenge árfolyam ideig óráig versenyképességi előnyt tud biztosítani, hosszú távon azonban nem kifizetődő ezen stratégiai elemre hagyatkozni.
Következésképpen: kalkulálni kell a mostani jegybanki lépésének esetleges negatív növekedési hatásaival, azonban a jelenlegi helyzetben a rövid távú akadályok leküzdésének prioritást kellett élveznie. Az uniós források érkezése még mindig kulcsfontosságú, hisz az önmagában tudná enyhíteni a forintra helyeződő nyomást, és a jegybanki intézkedésekre is kisebb mértékben kellene hagyatkozni.
Miután a jegybank biztosítja az energiaimporthoz szükséges devizakonveziót, a tartalékok, az uniós források érkezése az eddiginél is fontosabbá válik, hiszen az biztosíthatná a devizatartalékok visszatöltését. Végső soron tehát mind a pénzügyi stabilitás, mint az árstabilitás és inflációs célok, szélesebb értelemben pedig
az egész gazdaság növekedésének érdeke a forint árfolyamának megfelelő mederbe való visszaterelése és a tartós leértékelődési trend megállítása.
A jegybanki bejelentést követően a forint árfolyama jelentős erősödést mutatott, egyelőre nyitott kérdés azonban, hogy a következő napokban, hetekben várható-e további erősödés, illetve milyen mértékben.
(Fotó: 123RF)