Bő egy hónap múlva Katarban elkezdődik a labdarúgó-világbajnokság. A 95 ezer milliárd forintnyi projekt a magyar költségvetés bevételi főösszegének közel négyszerese. Jó azonban, ha a tizede visszajön ennek, bár hosszabb távon Doha hírnevének növekedése is hozhat profitot.
Pósa Tibor írása a Makronómon.
Világszerte több mint egymillió ember írta már alá azt a petíciót, amelyben egyebek közt tiltakozásképpen vállalja, hogy nem néz meg egyetlen percet sem a sporteseményből. Hárommilliárd viszont alig várja a kezdőrúgást. Ha már így feje tetejére állították a focit, nem kéne további sebeket ejteni rajta. A rengeteg áldozatról sem szabad megfeledkeznünk.
Valószínűleg Robert Habecknek, a német alkancellárnak, gazdasági és környezetvédelmi miniszternek mindörökre emlékezetes marad az a momentum, amelyet még tavasszal fényképen is megörökítettek. Dohában, Katar fővárosában történt az eset: Habeck Tamim ben Hamad Al-Tani sejk,
Persze az íróasztal mögül könnyen lehet parádés jelzőket fabrikálni az autokrata rendszerekről, a kíméletlen zsarnokságról, a demokrácia fülsüketítő hiányáról, meg azokról a ragyogó értékekről, amelyeket majd „mi” megvalósítunk a politikánkban.
Aztán hatalomra jutva, ha ilyen helyzet adódik, amikor valamit - most és azonnal - el kell érni a korábban ördögi színekkel felvázolt önkényúrnál, azok a pillanatok kijózanító erővel bírnak. A követendő elvek meg valahol az előszobában maradtak. Ez politika, amelyet - mint ez a példa is mutatja - kevéssé az értékek, mint inkább az érdekek irányítanak. Ezért kellett Kanosszát járnia Habecknek is, hogy ezt jól az eszébe vésse.
Azóta európai uniós országok vezetői sorban adják egymásnak a kilincset Dohában. Nem a hetek múlva esedékes labdarúgó-világbajnokságra jönnek VIP-jegyet kérni, hanem néhány tankerre vágynak, színültig töltve LNG, azaz cseppfolyós gázzal. Meleget akarnak hazavinni, hogy ezzel is megörvendeztessék az otthon a zord télre készülő lakosságot. A világ egyik legnagyobb gázimportőre, Katar meg széttárja a karját, sajnos, nekünk sincs fölöslegünk. „De talán tekintsék meg ezt az új várost, amely a vébére kiemelkedett a földből” - ezt tudták kedvesen tanácsolni a katari vendéglátók.
És van is mit!
A labdarúgó-világbajnokság előtt vagy fél évvel viszont minden létesítmény kivitelezése befejeződött. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség, a FIFA illetékesei a múlt hónapban a helyszínen tekintették meg a csodákat, és csak ámultak és bámultak. Minden kész, és világszínvonalú. Ha az arabok építkeznek, adnak is arra, hogy a legjobb kerüljön beépítésre.
Nem csupán egyetlen sportlétesítményről beszélünk,
Csupán a labdarúgó-világbajnokság eseményeire másfél millió érdeklődőt várnak Katarba. Valószínűleg ez nem olyan sportesemény lesz, amely tömegével fogja vonzani a hátizsákos turistákat, inkább két kategóriával fentebb várják majd az érdeklődőket. A katariak bíznak abban, hogy a november 20. és december 18. között lebonyolítandó vébé is nyereséggel zárul. Már ők persze nem a 220 milliárdos összegre gondoltak, hanem a 8 milliárd dollárra, amelyet a stadionok építésére, az egész szervezésbe öltek bele. A vezetők 17 milliárd dollár (7300 milliárd forint) bevételben gondolkodnak, amelybe már beleszámolták azt az értéket is, amelyet Katar nyer a vébé megrendezésével. A kettőszázmilliárd dolláros beruházás ugyanis azt a célt szolgálja, hogy Katar felkerüljön a világturizmus térképére.
A labdarúgó-világbajnokság egyszeri – és a szervezők szerint – megismételhetetlen esemény lesz. A főváros azonban itt marad, amely a remények szerint továbbra is vonzani fogja a turistákat. Doha vágya az, hogy ne csak Dubaj kerüljön szóba, ha valaki a világ más tájáról közel-keleti úti célban gondolkodik. Tíz év tervező- és kivitelezőmunka van emögött. Csak a jövőben tudunk majd válaszolni arra a kérdésre, hogy Doha valóban méltó versenytársa lesz-e majd az egyesült emirátusokbeli városnak.
Az egész világ futballéletét alaposan felforgatja ez a tél eleji rendezés. Már látszott, amikor ez először felmerült, hogy mennyi gondot fog okozni. Miért nem álltak el a FIFA vezetői a katari lebonyolítástól? Hogy a parányi, ám annál gazdagabb Öböl menti állam 2010-ben megkapja a rendezés jogát, azért számos volt labdarúgó – nem kevés fizetségért cserébe – lobbizott.
Voltak olyan országok is – köztük Franciaország –, amelyek egyértelműen felsorakoztak Doha támogatása mellett. A legfelső szintekről érkezett nyomás annak érdekében, hogy az általuk delegált sportvezetők támogassák a katari pályázatot. Végül a kis állam ezt meg is nyerte, aztán tették át télre az eredetileg nyári lebonyolítást, hogy a világ focistáinak ne egy „wokban” – Katarban nyáron 40-50 fokra felkúszik a hőmérő higanyszála árnyékban is –kelljen a labdát rúgniuk.
Bőven lett volna idő arra, hogy megváltoztassák a helyszínt valami elviselhető éghajlatú országra, de ezzel nem éltek. Miért is? Ez innen már világpolitika.
Képzeljék el, mi tört volna ki az egész térségben, ha a fenti forgatókönyv mégsem valósul meg. Abba jobb, ha nem gondolunk bele! Ha törik, ha szakad, Katar a 2022-es foci világbajnokság házigazdája. Pont.
Katar az Arab-öböl déli részén egy félszigeten helyezkedik el, területe hazánkénak kilencede. Hárommillió lakos él az országban, de csak tizede állampolgár, azaz 300 ezer fő. A többiek vagy nemzetközi szervezeteknél dolgoznak, vagy egyszerűen a katariak helyett elvégzik a kétkezi munkát, magyarul szolgák, háztartási alkalmazottak. Az ország, amely Nagy-Britanniától 1971-ben nyerte el függetlenségét, természetesen a földjében található fosszilis energiahordozók révén dúskál a javakban. Különösen földgázból van errefelé rengeteg, a parányi ország - Oroszország és Irán után – a világon a harmadik legnagyobb gázexportőr.
Van mit a katariaknak aprítaniuk a tejbe. Példaként itt van egy tavaszi „szociális intézkedés”. Maga a katari emír, Tamim ben Hamad emelte fel
Ebből csak az esküvő kiadásait lehet fedezni, az új élet kezdésére ott vannak a másféle támogatások. Ez minden katarinak jár, hiszen a sejk tisztában van vele, hogy a helyi szokások - hatalmas esküvőt rendeznek lehetőleg egy drága, előkelő szállodában – mennyire megterhelik a lakosság pénztárcáját. Sokan elborzadva a hatalmas kiadásoktól eleve elvetik még a házasság ötletét is. A jó gazdasági eredményekből, például abból, hogy az olaj ára az ukrajnai háborút követően tartósan 100 dollár felett volt, az uralkodó kegyesen visszajuttat alattvalóinak.
Már a labdarúgó-vébé-pályázat megnyerésének pillanatában számosan figyelmeztettek a „helyi szokásokra”, amelyek még számtalan gondot okozhatnak. Katar területén csak 1952-ben törölték el rabszolgaságot. Azóta sincs semmi értéke a kétkezi munkának, a katariak megvetéssel nyilatkoznak azokról, akik fizikai munkából tengetik az életüket. A katari állampolgárok között nincs is sok ilyen:
Az utóbbi évtizedben a hatalmas építkezéseken ugyancsak megnőtt a Nepálból, Indiából, Pakisztánból, Bangladesből, Srí Lankából, majd később Kenyából és a Fülöp-szigetekről érkezők száma, a Doha környéki „ipari zónában” voltak elszállásolva, távol a figyelő tekintetektől. Egyes hírek szerint az ilyen negyedekben élt legalább 800 ezer vendégmunkás az éjjel is tikkasztó hőségben, természetesen légkondi nélkül. Napi 12 órát dolgoztak, kezdetekben 10 dollárért (naponta bő négyezer forintért), utána, amikor a nyugati felháborodás egyre erősödött, kicsit emeltek ezen az összegen…
Különösen az angolszász sajtóban olvashattunk már a kezdetektől rémtörténeteket. Az első évektől magas volt a vendégmunkások közti elhalálozás, de hogy tíz év után ilyen számokkal álljanak elő, az borzalmas. A The Guardian brit lap egy tavalyi cikke szerint
Az újság is hangsúlyozta, hogy a számok 70-80 százaléka mögött természetes okok húzódnak meg. Nyilván a katari vendégmunkások az adott társadalom legszegényebb rétegéből kerültek ki. Ők azok, akik már otthon is nélkülözik az orvosi felügyeletet.
Ezrével voltak olyanok, akik nem feleltek meg ilyen hatalmas teherbírásnak. Aztán ott voltak a munkahelyi balesetek, amelyekből számosat meg lehetett volna előzni, kiképzéssel, biztonsági felszereléssel. De ez különösebben nem zavarta a katari építtetőket.
Majd tíz évet kellett arra várni, hogy megszüntessék a kafala rendszert, Katarban 2020 nyarán törvénnyel törölték el. Ez volt a modern rabszolgaság egyik alappillére. Főleg nyugatról olyan heves bírálatok érték ezt a rendszert, hogy a katariak a végén feladták a védekezést. Ha egy vendégmunkás belépett az országba, akkor ezt csak „fogadott apa”, vagy más néven szponzor felügyelete mellett tehette meg. Őhozzá kellett fordulni bármiféle panasszal, gonddal.
Ez általában a munkahelyi főnök volt, aki alá akár ezer felügyelt is tartozott. Természetesen elvették az adott személy útlevelét, aki teljesen kiszolgáltatottá vált a munkaadóval szemben. A kafala rendszer vezetői meghatározták a munkás által kapott bért, annak kifizetését. Még
„Itt rendnek kell lennie, mint ahogy látják, itt senki sem tüntet az utcákon” – mondta bizalmasan egy rendőr az érdeklődőnek.
Talán ennyit a két éve életbe lépett munkajogi reformról.
Az biztos, hogy pazarul megrendezett világbajnokság lesz az idei. „Mi vagyunk az első arab ország, amely ilyen rangos sporteseménynek lesz a házigazdája – fejtette ki egy nyugati tévécsatornának egy hazai nyilatkozó. Ez hatalmas siker. Mindent megteszünk, hogy rendezésben a nálunk nagyobb nemzeteket is felülmúljuk.” Hatezer-ötszáz halott árán, 95 ezer milliárd forintnyi dollárból csak ezt a két számot kellene elfelejteni.
(Fotó: Pixabay)
„A magyar választóknak fel kell ismerniük, hogy ez a gyűlölet nem a megoldás, hanem maga a katasztrófa” – hangsúlyozta összeállításában a Transzparens Újságírásért Alapítvány.
Zürichi kerekasztal-beszélgetés az európai demokráciáról, értelmes politikai vitákról és persze Magyarországról.
Karácsony Gergely támogatja a Tisza Párt adópolitikáját, azt azonban nem tudja ő sem, hogy mit titkol Tarr Zoltán, pedig rendszeresen egyeztetnek.
Már a harmadik párjával ért el világraszóló eredményt.
A Lévai família egyetlen tagja sem indul ezúttal.
Ismét felelevenítették a szabadrúgásgólját.
Nagy rendőrségi művelet indult kedden este Bécs Leopoldstadt nevű kerületében.
