Az Európai Bizottság mindenható főnöke mindössze pár nappal a csúcs előtt ismertette a bizottsági indítványokat. (Emiatt több kormány részéről is kritika érte Ursula von der Leyent, rámutatva a szűkös értelmezési idő veszélyeire.) A legnagyobb kérdőjelek természetesen az energiaválságra adandó lehetséges válaszok körül csoportosultak, így az ársapka és a közös uniós gázvásárlás volt az, amelynek megvitatásánál a véleménykülönbségek leginkább felszínre kerültek. Hogy Magyarország ellenzi a két tervet, brüsszeli szempontból még a kisebbik gond volt, ennél sokkal jobban aggódtak Scholz kancellár miatt, aki eléggé különutas megoldásokat képzelt el mostanában, a gáz ársapkáról pedig nagyjából hallani sem akart.
A közös gázbeszerzés terve éppen szembe menne Németország önmegmentő, 200 milliárd eurós csomagjával. Az ugyanis egy közös befektetői konzorciumot (szebb néven: kartellt) feltételezne, amely
működésével megakadályozná, hogy a tagországok külön vásárlásba kezdjenek, vagyis ráígérjenek a másik által ígért árra, ezzel jutva előnyhöz.
A terv egyértelműen a Scholz-kabinet gigahitelt igénylő csomagjára volt válasz, nem véletlenül aggódtak Brüsszelben a németek válasza miatt.
Az ársapka esetében szintén valamilyen kompromisszumos megoldást kellett kitalálni, mert azt – eredetileg javasolt formájában – Németország, Hollandia, Dánia, Luxemburg és – nagyon is érthető okból – Magyarország is ellenzi, így szó sem lehetett egyöntetű igenről vele kapcsolatban.