Eltelt már két év a Wirecard-botrány kirobbanása óta, így ma már talán átfogóbb képet lehet kapni a történtekről. A fintech szektor egyik, ha nem a legnagyobb botrányáról könyv is készült, ez adta az apropóját a Trend FM-en is hallható Fintech Világa rádióműsor legújabb adásának, melyben Suppan Márton és Bátorfi Botond, a Peak szakértői Érczfalvi András műsorvezetővel beszéltek a történtekről.
Két hónappal ezelőtt jelent meg annak az oknyomozó újságírónak a könyve, aki „jórészt egyedül derítette fel” az egész Wirecard-ügy részleteit, hátterét. A Financial Times újságírójával, Dan McCrummal a Fintech.hu interjút is készített.
Az, hogy valami nem stimmel a német cég körül, az első repedések már 2014-ben láthatóak voltak, a Financial Times pedig 2015-ben kezdett el aktívan foglalkozni a Wirecarddal. Az újságírónak öt év munkája volt benne, hogy először kapjon egy olyan megerősítést, hogy neki volt igaza.
A történet egyik legfontosabb konklúziója az, hogy mennyire nem számított sokáig az igazság. 2019 őszére lett elég bizonyíték ahhoz, hogy ezt magabiztosan le lehessen írni: csalnak a Wirecardnál. És még onnan is egy évnek kellett eltelnie, hogy ezt széles körben el is fogadják.
A fintech szektor befektetőinek először fel kell tenniük maguknak a kérdést: értik-e egyáltalán a vállalatokat, amikbe befektetnek? Sokszor a kockázatitőke-alapoknak és a felhasználóknak sincs fogalmuk arról, hogy mi történik a szektorban. Bár ez nem új keletű, elég csak a Theranos-ügyre gondolni: ez az akkoriban „sikercégnek” titulált vállalkozás végig azt hazudta magáról, hogy egy olyan új technológiát fejlesztett, amivel ujjbegyből vett vércseppből gyorsan el tud készíteni egy olyan laborleletet, amely tartalmazza a legfontosabb egészségügyi adatokat.
Könnyű erre rácsúszni: a befektetők általában 50-esek, a fintech szektorban pedig 20-30 évesek a cégvezetők. Az ötletek jól hangzanak, de az átlag befektető nem is biztos, hogy érti. Sokszor nem is próbálják megérteni, mert az elmúlt években annyira felmentek a fintech szektorban a különböző vállalatok értékeltségei, hogy gyakorlatilag egy folyamatos versenyfutás van az izgalmas vállalatokért. Egy Wirecard megtehette és meg is tette: azt érzékeltette a befektetőivel, hogy azzal fog együttműködni, aki a „legkevesebb gondot okozza” ebben a folyamatban – gyorsan akar megállapodni, nem akar a mélyére nézni a folyamatoknak. A Softbanknál pedig úgy érezték, hogy nem akarnak lemaradni, nekik elég a rendelkezésre álló információ.
Hiába jöttek a hírek, hogy nem biztos, minden úgy van a Wirecardnál, ahogy azt a cég állítja, az erről cikkeket közlő újságokat hazugnak titulálták, perrel fenyegették – ahogy az ügyet végül felgöngyölítő Financial Timest is. Mégis dőlt a pénz a cégbe. A Softbank – a fintech szektor egyik legnagyobb befektetője – például mindezek ellenére további 900 millió eurót fektetett a Wirecardba, akkor, amikor már azért elkezdtek kidőlni a csontvázak a szekrényből. Ezzel a befektetéssel gyakorlatilag az volt a céljuk, hogy hiteltelenné tegyék a Financial Times gyanúsítgatásait.
„Azt gondolták, hogy most bajban vagyunk, bukhatjuk a befektetésünknek egy igen nagy részét. Mit tegyünk, hogy ezt megvédjük? Ha beteszünk 900 millió eurót, akkor az átlagember azt mondja majd, hogy valószínűleg olyan nagy gond nincs”
– mondta Bátorfi Botond. A befektetők tehát bízhattak abban, hogy a Softbanknál „ezt megnézték”, bíznak a vállalatban.
Egy milliárd dollárt tettek arra, hogy „nincs igazad”.
Az interjúnak is volt egy pontja, amikor McCrum arról beszélt, főnöke megkereste ezzel a hírrel, miszerint „a Softbank most arra fogad körülbelül 1 milliárd dollár értékben, hogy nincs igazad”. A Financial Times-nál mégis kitartottak saját igazuk mellett, és végül nekik lett igazuk.
Suppan Márton szerint naivitás azt hinni, hogy az érintett cégek nem voltak tisztában azzal, hogy mi is történik a Wirecard körül. A könyvvizsgálót (EY) ugyan felelősségre vonták, de például a Softbankot egyáltalán nem, pedig egy tőzsdei cégről beszélünk.
Még Magyarországon is sokan érintettek voltak: hazai brókercégeknél is elérhetőek voltak ezek a befektetési lehetőségek, és volt, ahol ezt a „legjobb szándékkal” ajánlották az ügyfeleiknek. A botrány kirobbanása előtt a Softbank 900 millió eurós befektetésének hatására például 1,5 milliárd forintnyi ügyfélpénzt mozgattak át Wirecard-részvényekbe.
A Softbank befektetési alapjaiban óriási összegek vannak: sokszor valósággal „odavágnak” annyi pénzt egy céghez, ami gyakorlatilag nem tud elfogyni, és ez iszonyatos jelzés a piacnak. Pedig nagyon sokszor fogtak már mellé: az alapító egyszer már becsődölt a dotcom lufi miatt is.
Sokszor csalásként van beállítva az egész Wirecard-sztori. Suppan Márton szerint azonban ez nem egy tervezett csalásként kezdődött. „Ez elindult, elkezdett nőni, majd elkezdték kozmetikázni a szálakat. Nem arról volt szó, hogy egy nagy csalással kilapátolták a pénzt a cégből, hanem nagyon sok helyen kozmetikáztak” – fogalmazott a Peak alapítója.
Sok szereplős a történet: a német politikusoktól (például Angela Merkel akkori kancellár Kínában lobbizott a cégért) a felügyeleten át egészen a könyvvizsgálóig. A szabályozóhatóságnál például kiderült, hogy sok munkavállalójuk elég komoly összegekkel szintén befektettek a cégbe.
„Ez egy olyan sikersztori volt, amiben hinni akartak.”
Ami még nagyon érdekes, és túlmutat a Wirecard-botrányon az az, hogy a fintech szektorban mennyire nincs kellő hangsúly fektetve arra, hogy mindenkinek érdeke legyen racionálisan eljárni.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A Mandiner lapigazgatója a szegedi háborúellenes gyűlésen beszélt a béke fontosságáról.
Akik még nem döntöttek, le fognak majd szavazni a biztonságra, a kormányképességre, a kiszámíthatóságra és a tapasztalatra, ez az én reményem – mondja Orbán Viktor. Hogy látja a háborús helyzetet? Megnyerhető-e a jobboldalnak a digitális tér? Mit gondol a Szőlő utcában történtekről? Interjú a miniszterelnökkel.
A South China Morning Post szerzője arról ír, Trump külpolitikáját nem az ideológiai ellentét vezérli, hanem az erő és tekintély iránti tisztelet.
Az Európai Parlament előtti téren csaptak össze a tiltakozó gazdák és a rendőrök csütörtökön délelőtt Brüsszelben. Vízágyúkat és könnygázt is bevetettek az egyenruhások. A Mandiner helyszínen lévő újságíróit is lefújták könnygázzal a rendőrök.
Az NGO-k továbbra is aggályosnak tartják a javaslatot – írja a Les Echos.
A jelölt személyéről szombaton döntött a szombathelyi Fidesz.
Illusztrációt mondjuk nem is keresett a bejegyzéshez.
