Olaj a tűzre: mit ér az orosz energiahordozókra bevezetett ársapka?

Régi szándék realizálódott, amikor a G7-ek (USA, Németország, Olaszország, Japán, Nagy-Britannia, Franciaország és Kanada) pénzügyminiszterei egy hete arról döntöttek, hogy korlátozzák az orosz nyersolaj árát, ezzel gyengítve tovább Oroszország gazdaságát – legalábbis a hivatalos magyarázat szerint. Szeptember 9-én majdnem ugyanazt tette az Európai Bizottság a földgáz kapcsán, de végül – egyelőre – nem kezdték el a vakmerő terv megvalósítását.

A vita várhatóan két hét múlva folytatódik az energiaminiszterek között, akkor már konkrét elképzelések mentén.

Ursula von der Leyen az ársapkát a vitát megelőző javaslatában Oroszország bevételeinek csökkentési szándékával indokolta, a Bizottság szerint ugyanis minél kevesebb a pénze Moszkvának, annál hamarabb győzhet Ukrajna.
Az orosz válasz nem maradt el: Nikolaj Sulginov energiaügyi miniszter megrántotta a vállát, majd közölte: legfeljebb Ázsiába kezdenek még nagyobb mennyiségben exportálni, a Nyugat pedig magára vessen az árplafon miatt kialakuló, borítékolható áringadozások miatt. Putyin ennél továbbment, nemes egyszerűséggel „újabb hülyeségnek” titulálva a javaslatokat. „Vannak szerződéses kötelezettségek, de ha olyan politikai döntések születnek, amelyek ellentmondanak azoknak, akkor egyszerűen nem teljesítjük ezeket a kötelezettségeket. Nem szállítunk gázt, olajat, szenet, nem szállítunk semmit, ha az ellentétes a gazdasági érdekeinkkel” – mondta, hozzátéve, hogy az európai vezetőknek lassan fel kellene ébredni és észrevenni, hogy minden az Egyesült Államok tervei szerint történik, amely lazán beáldozza Európát az inflációnak és az energiaválságnak, hogy saját pecsenyéjét sütögesse. „Ne lepődjenek majd meg, amikor amerikai barátaik Európában és az egész világon bekebelezik a piaci részesedésüket” - mondta.

A történet persze egyik oldalról nézve sem ennyire egyszerű. Az ársapkák bevezetése pró és kontra megosztja az elemzőket. Van, aki szerint a szankciós politika csődjének utolsó felvonása lesz, de van, aki az eredményességére esküszik. 

Gáz van, babám? 

A gázárak maximalizálásának kísérletére Putyin természetesen választhatja azt a megoldást, hogy végérvényesen elzárja a csapokat, és az Északi Áramlat 1-et már csak a történelem szeletének tekinti, de tegyük hozzá, hogy ezt gyakorlatilag máris megtette. 

A dolgok a lezárás óta nem egészen az ő tervei szerint alakultak, az európai gázárakban irányító holland tőzsdén már napokkal azelőtt zuhanni kezdett az árfolyam, amin a vezeték leállítása mindössze egy napig tartó emelkedéssel válaszolt, majd újra esett. Ha ez az árfolyam tartósnak bizonyul, akkor Putyin – amellett, hogy elveszíti az európai piacot – mínuszban kezdheti el számolni az extraprofitot. 

A Kremlnek az ázsiai piac lehetőségeit tekintve abszolút igaza van. Ha a nyugati bezár, kinyitjuk a keletit – mondja Putyin, ám ahhoz, hogy ez ne okozzon profitkiesést, elég sok feltételnek,

Nem beszélve arról, hogy az oroszoknak lent kell tartaniuk az eladási árat ahhoz, hogy őket válasszák – a biznisz az biznisz, együttműködések ide vagy oda. Persze már maga az a tény, hogy az ázsiai, afrikai és dél-amerikai országok nagy részének esze ágában sincs csatlakozni a szankciókhoz, önmagában is félsiker. 

Ami a bizottsági döntést illeti, a kritikusoknak is igaza van, amikor rámutatnak: eleve nem az orosz gáz árával, hanem annak mennyiségével volt a gond, ez eredményezte az árak égbe szökését, amin nyilván nem segít sem az Északi Áramlat 1 lezárása, sem a testvérvezeték meg nem nyitása – utóbbi esetében a németek döntöttek így, miközben Oroszországra mutogatnak,kissé értelmetlenül. Nehéz valószínűsíteni, hogy az ársapka bevezetésével az oroszok átállnak nagyobb mennyiségű exportra alacsonyabb bevétellel, hogy valahogyan kiegyensúlyozzák a számukra minden szempontból hátrányos különbözetet. 

Olajozott lesz ez az ár-gépezet?

Az ársapkáknak – különösen az olaj esetében – vannak olyan lelkes igenlői, akik az eljárásban – von der Leyen szavait visszhangozva – valóban a Kreml gazdasági hatalmának megroppantását látják. 

A lelkesedők szerint ezzel egyáltalán nem kell foglalkozni, a javaslat ugyanis minden körülmények között eredményt fog elérni. 

A hatodik szankciós csomag idén december 5-től tiltaná meg az orosz kőolaj tengeri importját, jövő februártól pedig valamennyi finomított termékét, beleértve a benzint, a gáz- és a fűtőolajat is. A drasztikus, átmenet nélküli változások az olajárak egekbe szökéséhez vezethetnek, ám a sapkával – vallják a helyeslők – éppen azt a folyamatot akadályozhatják meg, hogy az orosz olaj a globális gazdasági piacokon extraprofitos áron köthessen ki. 

Nem mindenkinek tetszik majd az új rendszer

Kérdés persze, hogy a nem szankcionáló országok közül hányan fognak csatlakozni az árplafon bevezetéséhez, de erre nincs is szükség ahhoz, hogy a terv olajozottan működjön.

Mind Kínának, mind Indiának és a többi, szankciókhoz nem csatlakozó államnak a legelemibb gazdasági érdeke, hogy ebből a számukra gyümölcsöző együttműködésből a lehető legtöbbet hozzák ki, azaz a legalacsonyabb olajvásárlási feltételeket tudják kialkudni. Az elemzők szerint Putyin kénytelen lesz engedni, ha hosszú távra olajexporttal tervez, miután elfogynak a lehetőségei – így az árplafon bevezetése nagyon is eléri célját.

Felmerülhet az a kérdés is, hányan és hogyan fogják az ársapkát és általában az orosz olajra vonatkozó szankciókat kijátszani. Agyonhallgatták ugyan, de azt eddig is lehetett tudni, hogy a nyugati energiavállalatok trükkök tucatjait vetették be, hogy orosz olajhoz jussanak, eltitkolva a származási helyet, maszatolva a papírokkal és az előírásokkal. A szankció és árplafon pártján állók úgy vélik, egy idő után a kockázat túl nagy lesz ahhoz, hogy ilyesmivel nagyobb vállalatok megpróbálkozzanak: amennyiben ugyanis kiderül a turpisság,

Természetesen a kisebb magánvállalatok közül lesznek, amelyek továbbra is az orosz olaj szállításával, finomításával és terjesztésével fognak ügyeskedni, ám – éppen a szankciós határozatokat, a logisztikai akadályokat és a hajózási útvonalak elzárását kihasználva – ezt sokkal magasabb áron fogják megtenni, mint eddig, így végső soron még ez az elem is illeszkedni fog a Kreml megrogyasztásának tervébe. 

Mi van, ha Putyin nem blöfföl?  

A kétkedők szerint az orosz energiahordozók eddigi és tervezett szankcionálása hatására végképp elszabadulnak az árak, ám a holland tőzsde fentebb említett, földgázzal kapcsolatos, meglepően nyugodt reagálása ebben a szegmensben kifejezetten a szankciópártiak álláspontját és az árstabilitást igazolják.

De mi történik, ha Putyin komolyan gondolja amit mondott, és valóban elvarr minden létező exportszálat a számára ellenséges országokkal? Szijjártó Péter a brüsszeli döntés előtt úgy fogalmazott: “az az elképzelés, mely kizárólag az orosz földgázra vezetne be ársapkát, teljes mértékben ellentétes az európai és benne a magyar érdekekkel. Egy ilyen intézkedés tragédiát okozna az európai energiaellátásban, hiszen az orosz gázszállítások azonnali megszüntetésével járna”. Az árplafon mellett érvelők ezt egyszerűen blöffnek nevezik. Mint mondják, az energiaexport az orosz költségvetés felét tette ki a háború előtt, a szankciók miatt már így is jelentősen csökkent, Putyin tehát nem engedheti meg magának ezt a lépést, miközben egy háborús gazdaságot kell fenntartania és üzemeltetnie. 

Moszkva óriási károkat tud okozni Európának

A gond az, hogy mindez előzetes hipotézis. A gazdasági elemzők megint nem hajlandóak az emberi kiszámíthatatlansággal és a háború okozta improvizatív kényszerrel foglalkozni. Moszkva valóban óriási károkat tud okozni Európa gazdaságának – legfőképpen annak szankciós öngóljai révén. Várható, hogy mire eloszlik a köd, az eddigieket követve több kormány is belebukik majd a morálpolitikába, sőt

Nem látni a szankciós politika végét, sem a Nyugat, sem Oroszország, sem Ukrajna szempontjából. Pedig előbb vagy utóbb valamelyiknek hajolnia kell, ha nem akar eltörni. 

Ami az árplafont illeti, egyetlen mondat nem hangzott el sem a G7, sem az Európai Bizottság ötletelési viharában. Helyettük megtette Gulyás Gergely a Kormányinfón, aki röviden úgy fogalmazott: „árplafont megállapítani akkor lehet, ha valaki megtermeli azt a terméket, aminek az ársapkájáról dönteni akar”. Ez az, amit egyelőre sehol nem látni. 

Szijjártó Péter a brüsszeli energiaminiszteri tanácskozást követően úgy fogalmazott: tarthatatlan helyzet kezd kialakulni, a válság előidézője pedig maga Brüsszel. A külügyminiszter szemfényvesztésnek nevezte az Európai Unió tárolótöltöttségi sikerszámait, mint mondta, csak az számít, hogy a fogyasztáshoz képest mennyi gázmennyiség áll rendelkezésre. E tekintetben siralmas a kép, az Unió az éves gázfogyasztásának mindössze 22 százalékát tudja jelenleg kielégíteni.

Borítókép: MTI/EPA