Virtuális véleményvezérekkel reklámoznak a cégek, de vajon ez hogyan hat a fogyasztókra?

Valós és virtuális egyszerre

Rozy egy dél-koreai „virtuális influencer”, aki annyira valósághű, hogy gyakran összetévesztik egy hús-vér emberrel.

„Valódi ember vagy?” – kérdezi egyik Instagram-követője. „Te egy mesterséges intelligencia vagy? Vagy egy robot?” Az őt létrehozó szöuli székhelyű cég szerint Rozy mindhárom keveréke, aki a valós és a virtuális világ között mozog.

Ő „képes mindarra, amire az emberek nem képesek (...) a legemberibb formában” – írja a Sidus Studio X a honlapján.

Ez azt is jelenti, hogy a cég számára profitot termel a több milliárd dolláros reklám- és szórakoztatóiparban. 2020-as indulása óta Rozy márka- és  szponzorszerződéseket kötött, virtuális divatbemutatókon lépett kifutóra, és két kislemezt is kiadott.

És nincs egyedül.

Virágzik a „virtuális ember” ipar, és vele együtt egy teljesen új gazdaság, amelyben a jövő influencerei soha nem öregszenek, nem keverednek botrányokba és gyakorlatilag tökéletesek – ez rémisztő lehet azok számára, akik már most is a szinte elérhetetlen szépséget és az örök fiatalságot kergetik.

De hogyan is működnek a virtuális influencerek?

A Rozy mögött álló CGI (computer-generált képek) technológia nem új. Mindenhol jelen van a mai szórakoztatóiparban. A művészek valósághű, nem emberi karakterek megalkotására használják a filmekben, számítógépes játékokban és videóklippekben, influencerek készítésére azonban nemrégiben kezdték el használni.

A Sidus Studio X néha tetőtől talpig a technológia segítségével készíti el Rozy képét, ez jól működik az Instagram-képeknél. Máskor a fejét egy emberi modell testére helyezi fel – például amikor ruhákat modellez.

A dél-koreai Lotte Home Shopping kiskereskedelmi márka általában videojátékokhoz használt szoftverrel hozta létre virtuális influencerét, Lucy-t, akinek 78 000 Instagram-követője van. Valós társaikhoz hasonlóan

Rozy fiókján látható, ahogy Szingapúrba „utazik”, és egy háztetőn egy pohár bort kortyolgat.

Néhányan talán kissé furcsának tarthatják a mesterséges emberekkel való interakciót, szakértők szerint azonban a virtuális influencerek elnyerték azon fiatalabb koreaiak tetszését, akik életük nagy részét az online térben töltik.

A 23 éves Incheonban élő Lee Na-kyoung két évvel ezelőtt kezdte el követni Rozy-t, mert azt hitte, hogy ő egy valódi személy. Rozy is követte őt, néha kommentálta a bejegyzéseit. Virtuális barátság alakult ki közöttük, amely még azután is kitartott, hogy Lee rájött az igazságra.

– mondta Lee.

„Szeretem Rozy tartalmát” – tette hozzá Lee. „Annyira csinos, szinte el sem hiszem, hogy ő egy mesterséges intelligencia.”

Nyereséges üzlet

A közösségi média nem csak azt teszi lehetővé, hogy a virtuális influencerek rajongói bázist építsenek – nagyon jó pénzek vannak ebben az iparágban. Rozy Instagramja például tele van szponzorált tartalmakkal, ahol bőrápolási és divattermékeket reklámoz.

„Sok nagy koreai cég szeretné modellként használni Rozyt” – mondta Baik Seung-yup, a Sidus Studio X vezérigazgatója. „Idén várhatóan könnyedén elérjük a kétmilliárd koreai won (kb. 1,52 millió dollár) feletti profitot, csak Rozyval.”

Hozzátette, hogy a Rozy népszerűségének növekedésével a vállalat egyre több szponzorációt szerzett olyan luxusmárkáktól, mint a Chanel és a Hermes, valamint magazinoktól és különböző médiavállalatoktól. Reklámjai már a televízióban is megjelentek, sőt óriásplakátokon és a buszokon is – állítja a CNN.

Lee Bo-hyun, a Lotte Home Shopping médiaüzletágának igazgatója szerint a Lotte idén hasonló nyereséget vár Lucytól, aki pénzügyi és építőipari cégek reklámajánlatait hozta be.

Miért választják a vállalatok az élő emberek helyett a mesterséges intelligenciát?

A való életben élő társaik nagy részéhez képest ezek az infuencerek alacsony fenntartásúak és mondhatni „fáradhatatlanok”. Egy reklámanyag elkészítése néhány órába vagy napba, hosszabb videó esetében pedig néhány hétbe telik – ez jóval kevesebb idő és munka, mintha egy valódi embert foglalkoztatnának.

Károsak a virtuális influencerek?

Az egész világon vita folyik arról, hogy etikus-e úgy reklámozni virtuális emberekkel, hogy a fogyasztók valójában nem tudják, hogy a modellek nem emberek.

A Facebook és az Instagram anyavállalata, a Meta, amelynek platformjain több mint 200 virtuális influencer van jelen, elismerte a kockázatokat.

„Mint minden bomlasztó technológiában, a szintetikus médiának is van jó és rossz oldala. A reprezentáció, a kulturális kisajátítás és a kifejezési szabadság kérdései már most is egyre nagyobb aggodalomra adnak okot” – írta a vállalat egy blogbejegyzésben.

„Annak érdekében, hogy segítsen a márkáknak eligazodni ennek a feltörekvő médiumnak az etikai dilemmáiban és elkerülni a potenciális veszélyeket, (a Meta) partnereivel együtt azon dolgozik, hogy egy olyan etikai keretrendszer jöjjön létre, amely irányítja a virtuális influencerek megfelelő felhasználását.”

Borítókép: Instagram | rozy.gram