Bajban az amerikai jegybank

Az Amerikai Egyesült Államok jegybankja a Federal Reserve az egyre agresszívebb kamatemeléssel igyekszik megfékezni az emelkedő inflációt. A jegybank elnöke Jerome Powell is megerősítette, hogy amennyiben azt az infláció indokolja, hajlandóak a meredekebb kamatemelési pályára.

Az infláció másik kezelési módja az lenne, hogy megtanulnak együtt élni az infláció magasabb szintjével és annak hatásaival, aminek értelemszerűen ellentmond a politikai racionalitás.

Stagfláció közeleg?

Az orosz-ukrán háború kirobbanását követően egyértelművé vált, hogy többek között az ellátási láncok zavarai és a nyersanyagárak emelkedése miatt a fejlett gazdaságoknak fel kell készülniük az alacsonyabb növekedésre, az egyenlőtlenségek fokozódására, valamint az egyes országok közti teljesítménybeli eltérésekre. Ezek mára valósággá váltak, közel állunk a stagflációhoz. Az egyenlőtlenségek mind az országok között, mind az egyes országokon belül egyre növekednek, emellett a gazdaságok egyre erőteljesebb széttöredezettséggel néznek szembe. Ezeknek pedig súlyos hatásai vannak, elég csupán a klímaváltozás és a megélhetési költségek növekedését említeni.

Megoldási javaslatok

Az Amerikai Egyesült Államok kormányának ezeknek a problémáknak a megoldásához egyszerre kellene megvédenie a társadalom legszegényebb rétegeit, felgyorsítania a termelékenységet és a növekedést ösztönző strukturális reformokat, korrigálnia a monetáris politikát, megerősítenie a pénzügyi stabilitás védelmét, valamint vezető szerepet játszania a közös globális kihívásokra adott nemzetközi válaszok koordinálásában. A problémák forrása ugyanakkor nem csupán a háborúból táplálkozik.

A problémák fő okozója maga a globalizáció fejlődése, amely végeredményben gátolja az egyes nemzetgazdaságok növekedését a nemzetközi kereskedelem és a közvetlen külföldi befektetések akadályozásán keresztül. 

Ehhez ugyanakkor több energia befektetésére van szükség az új növekedési szabályok kidolgozásába, miközben a nemzeti intézkedéseket egy sokkal hitelesebb és elkötelezettebb, valamint hatékonyabb többoldalú rendszernek kell támogatnia. Ha képesek szembeszállni ezzel a kihívással, akkor meg lehet teremteni a kellő alapot a rugalmasság, valamint a mozgékonyság növelésére.

A kihívások kezelése különösen nagy problémát jelent a fejlődő országok számára, ezen a csoporton belül is hangsúlyosan azoknak a gazdaságoknak, amelyek áruimportőrök, hiszen a fejlett országoknál sokkal rosszabb helyzetből indultak, valamint többszörösen érték őket a sokkok. A helyzet rossz kezelésével ezt a csoportot együttesen fenyegetné az élelmiszer-, energia-, adósság- és növekedési válság. Így összességében, amíg a fejlett világban a legégetőbb probléma a megélhetési költségek növekedése, addig a fejlődő világban az éhínség jelenti a legnagyobb problémát.

A szankciók elmélyítik a problémákat

A háborúra visszakanyarodva a nyugati országok olyan intézkedéseket hoztak a szankciókkal, amelyek élesen ütköznek a rövid távú gazdasági érdekeikkel: ide sorolhatjuk az orosz energiaimportot érintő szankciókat. Mindezekkel a növekedési kilátások elég borúsak mind rövid, közép és hosszú távon is. Ezek a politikai kompromisszumok főleg Európát érintik negatívan. Ez látszik az orosz gázimporttól való függőség tekintetében, hiszen vannak olyan országok, amelyek csaknem 100 százalékban függnek az orosz gáztól. Hosszabb távon ezt az energiabiztonság növelésével lehet megoldani alternatív forrásokat keresve, de hosszabb távon esetleg kifizetődő lenne, ha minimalizálnák vagy teljesen leállnának a gázfogyasztásról.

A tőzsdén sincs minden rendben

A probléma másik vonatkozása a tőzsdei oldal. A tőzsde rugalmassága folyamatos nyomás alatt van, amit egyrészről jelez a részvényárfolyamok erőteljes ingadozása. A probléma másik forrása viszont, hogy a gazdasági és piaci torzulások miatt nincsenek a befektetőknek sem készpénzbeli, sem pedig államkötvénybeli menedékei. Ezeket a tényezőket erősíti fel a kamatláb, a hitel, valamint a likviditási kockázat. A piac működése pedig újabb sokkok kialakulásával tovább torzulhat.