A kubai tűzoltók egy hete kerekedtek felül a matanzasi olajtározóban pusztító lángokon. Szegény embert még az ág is húzza: nem elég, hogy az ország éves olajtartalékának majd fele megsemmisült, az energiaválsággal küzdő Kuba biztosan nagyobb árat lesz kénytelen fizetni a pótlásért. Ezekben a vészterhes napokban honnan szerzi be az olajat?
Ez volt Kuba történetének legpusztítóbb tűzvésze. A tűzoltók öt napig harcoltak a lángokkal, míg augusztus 9-re uralmuk alá vonták a Havannától keletre száz kilométerre fekvő matanzasi olajtárolóban keletkezett tüzet. A Cubadebate állami honlap szerint augusztus 5-e hajnalán villámcsapás okozta a katasztrófát: az egyik tározóba csapott bele, amely azonnal kigyulladt, és az erős szél további három tározót felgyújtott. Négy hatalmas tartály megúszta a tűzvészt. A lángok olyan erővel tomboltak, hogy a kiérkező tűzoltóegységek napokig meg sem tudták közelíteni a tűzfészkeket. Két tűzoltó életét vesztette, további 14-et súlyos sérülésekkel szállítottak kórházba.
A tűz keletkezése úgy vonult be Havanna életébe, mint „a hajnal, amikor nem kelt fel a nap”. A fővárosból is lehetett látni a keleten keletkezett hatalmas füstoszlopot. Az El País America tudósítója arra ébredt Havannában, hogy valami erősen marja a torkát. Kiment gargalizálni a fürdőszobába, és csak utána vette észre a füstöt, amely beborította az egész eget. A fővárosiak erős fejfájásról és olthatatlan szomjról számoltak be. Képzeljük el, milyen következményei voltak a balesetnek a tűzvész közelében! Az állami tévében a katasztrófa első óráiban egy szó sem esett semmiféle robbanásról és az azt követő pánikról.
Viszont a kubaiak láthattak egy tudósítást, amelyben jól öltözött férfiak klimatizált szobában valami nagyon fontos dolgot vitatnak meg. A kubai kommunista rendszer újra bizonyította teljes hozzá nem értését, a titkolózást, az elhallgatást, amely akár emberek életét veszélyezteti.
Az áramkimaradások eddig is a kubai élet mindennapi részének számítottak. Az olajtartalékok ilyen mértékű pusztulása előrevetíti, hogy igazán
A múlt hónap közepén egy nyugaton fekvő vidéki városban, Los Palaciosban tömegtüntetés tört ki az áramszolgáltatás visszaállításáért. A tiltakozók válogatott szidalmak közepette még a kubainál is melegebb éghajlatra küldték az állami és pártvezetőket, élen az elnököt és a Kubai Kommunista Párt első titkárát, Miguel Díaz-Canelt. A Granma, a kubai kommunisták lapja szerint „ellenforradalmi elemek azt remélték, hogy a párt most döntő ütést kap”. „Ám csalódniuk kellett” – szögezte le a pártlap.
Már eddig is az üzemanyaghiány állt az áramkimaradások mögött. De a hőerőművek állapota, lepusztultsága, ósdisága is szerepet játszik az energiahiányban – ismerte be a közelmúltban az Unión Eléctronica vállalat, amely az áramellátásért felelős. A 16 erőmű közül karbantartás vagy meghibásodás miatt ötön van kint tábla: „Üzemen kívül”. Érdekesség, hogy Havannát kevesebbszer sújtja áramkimaradás, mint a vidéket. Úgy látszik, a pártvezetők is mérlegelik azt, hogy a rendszeres áramhiány hol válthat ki nagyobb megmozdulást. A főváros pedig neuralgikus pont.
Most, hogy az üzemanyag-tartalékok fele odaveszett, elsőrangú kérdés lett, hogy honnan pótolják az olajat. A bolívári szolidaritás jegyében Venezuelára eddig mindig számíthattak. A világ legnagyobb feltáratlan olajtartalékaival rendelkező országban már évek óta akadozik a termelés. Itt is elavultak az olajkutak, azért az amerikai embargónak hosszú távon van hatása. Washington annyi módon próbálta eltávolítani a hatalomból Maduro venezuelai elnököt, hogy a fiaskók után most a mézesmadzag-technikával próbálkozik. A Biden-kormányzat alatt mintha megindult volna az olvadás a két ország korábban fagyos kapcsolatában. Másrészt viszont a világot sújtó energiaválságban Caracas biztos talál jobb vevőt, mármint, aki többet tud fizetni Havannánál. Azért a kubai vezetők számíthatnak a venezuelai elvtársak segítségére, csak éppen velük is keményebb tárgyalásokat kell folytatniuk.
És ne feledkezzünk el Oroszországról sem. Még a kubai tűzvész előtt, egy hónapja befutott a szigetország kikötőjébe egy orosz tanker, gyomrában 700 ezer tonna olajjal. Nem véletlenül.
Kuba egyetlen rossz szót sem mondott az ukrán háborúról, Moszkva pedig keresi a latin-amerikai országokkal való jó viszony helyreállítását.
Kuba és Oroszország közt is voltak feszültebb évek. Gondoljunk csak a ‘90-es esztendőkre, amikor Moszkva távozása a szigetekről majdnem a Castro-rendszer végét jelentette. Most mindkét félnek az a szándéka, hogy fátylat borítsanak a múltra. Havanna különösen értékelte, hogy Moszkva a háborús viszonyok közepette sem feledkezett meg róla. Szorult helyzetében Kubának azért van kihez fordulnia.
Tíz évvel ezelőtt írták alá a párizsi éghajlatvédelmi egyezményt, azonban az elmúlt időszakban jelentősen megváltozott az emberek hozzáállása a klímapolitikához – írja a New York Times.
Szijjártó Péter határozottan tagadta, hogy Donald Trump bármit is követelt volna Magyarországtól.
A Bizottság elnöke már egy lépést sem tesz anélkül, hogy előtte ne hívná fel Donald Trumpot. Ezúttal is csak egy ilyen beszélgetés után jelentette be a szankciókat.
Washington újabb háborús nyomásgyakorlásra buzdítja Európát.
Tessék választani!
Oroszország és Fehéroroszország pénteken kezdte meg a közös hadgyakorlatokat.
A sértettet helikopter vitte kórházba, az elkövetőt pedig egy rendőrségi rajtaütés keretein belül fogták el.
