Ehhez azonban a költségvetési döntéshozókat is meg kellene győzni, akik az elmúlt évek bénázásait látva meglehetősen szkeptikusak.
Kína számos területen megelőzi az Egyesült Államokat, az orosz-ukrán háború egyértelmű nevető harmadikjaként pedig még jobban erősödik majd hegemóniája. Nincs ez másképp a hadiipar területén sem – míg a távol-keleti óriás haditengerészeti programja még magasabb fokozatba kapcsolt, az USA látványosan küszködik saját eszközeivel. Olyannyira, hogy az elmúlt tíz évben hibát hibára halmoztak a hadihajók tervezése, építése vagy üzemeltetése során.
A part menti kísérleti LCS-hadihajók közül tavaly és idén többet is kényszernyugdíjazni kellett, az egymilliárd dolláros kivitelezés gyakorlatilag használhatatlannak bizonyult, az üzemeltetési költségük csillagászati volt, a hajók további fejlesztése pedig vagyonokat emésztett volna fel, amelyhez a Kongresszus már nem adta hozzájárulását.
A Zumwalt lopakodó romboló 2016-tól kezdve egy San Diegói kikötőben ringatózott, és hosszú évek teltek el azelőtt, hogy egyáltalán kísérleti útra kelhessen.
A hajó fegyverzetén végül spóroltak, így a rakéták hatótávolsága annyira lecsökkent, hogy a Zumwalt éppen eredeti céljait nem tudta ellátni. A projekt teljes káoszba fulladt, a közvélemény és a döntéshozók pedig erősen morogni kezdtek amiatt, hogy az adófizetők pénzét felelőtlenül költik..
Pedig a legszebb még csak ezután jött. A világ legdrágább hadihajójának kikiáltott Gerald Ford szuperhordozón annyi tervezési hiba volt, hogy már számolni is alig lehetett. A 13 milliárd dollárból épített hajón összevissza működött a repülőket indító elektromágneses rendszer, mindennek tetejébe a fegyverliftek teljesítménye is erősen kifogásolható volt. Hogy a mérnököknek még a WC-rendszert is sikerült elrontaniuk, az már csak hab volt a tortán.
A rengeteg kudarc miatt érezhető a Kongresszus döntéshozóinak rosszallása és bizalmatlansága a haditengerészettel szemben. Így amikor az illetékesek bevetették a drónhajók fejlesztéséről szóló ötletet, nem mindenki volt elragadtatva a költségvetés elbírálói oldalán.
A haditengerészet Kína fenyegető előnyére hivatkozik, amikor a drónhajók programját szorgalmazza. (Ezzel azt is beismeri egyben, hogy a legnagyobb rivális köröket ver rá a hadiiparban.) Indoklásukban azt hozzák fel, hogy a drónok segítségével jobban szemmel tudják tartani a Csendes-óceán térségét, nagyobb hatósugarú rakétákat tudnak kilőni fenyegetés esetén, valamint nem sodorják veszélybe az emberi személyzetet, vagyis a katonákat. Mindezt megfejelték egy igen erős fogadkozással, hogy többé nem követik el azokat a hibákat, amelyeket gyakorlatilag húsz éve halmoznak egymásra.
A csúcsvezetés valóban mert nagyot álmodni:
Tény, hogy egy robothajó megépítése sokkal kevesebbe kerül, mint egy hagyományosé, de a Kongresszusban egyelőre nem csattannak ki a boldogságtól a U.S. Navy ötletelésétől.
Elaine Luria demokrata képviselő, aki maga is a haditengerészetnél szolgált, finoman úgy fogalmazott: „Nem adhatunk egyszerre ekkora összeget robothajókra, amikor láttuk, hogy az elmúlt húsz évben mennyi kudarc érte az eddigi projekteket”. Más szóval: kísérletezgetésekre a haditengerészet nem fog pénzt kapni.
„Egyszerűen nem hihető, hogy ezen a technológiai szinten, ahol állunk, észszerű legyen egy ekkora volumenű program finanszírozása” – mondta a képviselő.
Mazi Hirono szenátor, a haditengerészettel foglalkozó albizottság elnöke szintén a rengeteg kudarcra és a kidobott dollármilliárdokra hivatkozott, amikor azt mondta: a haditengerészetnek nagyon sok kritériumnak kell megfelelnie jelenleg, és nagyon erősen kell bizonyítania ahhoz, hogy a Kongresszus elkötelezze magát egy ilyen projekt mellett.
Fotó: U.S Navy
Mi a Tisztítótűz hadművelet valódi célja? Ráéghet-e a Fideszre az NKA-botrány? Mi lesz Sulyok Tamással, és mit szól ehhez Brüsszel? Lehet-e visszaút Orbán Viktornak és hogy áll most a patrióta építkezés az Európai Unióban?
PestiSrácok, Magyar Péter, a jobboldali média jövője és a Tisza első hónapjai. Huth Gergely szerint a jelenlegi közéleti légkör a Kádár-rendszer utolsó éveit idézi.
A főváros szerepének újragondolásáról, a NER gazdasági logikájáról, a Fidesz belső működésének átalakulásáról és a centralizáció következményeiről beszélt lapunknak Szatmáry Kristóf, a párt új budapesti elnöke.
Több ezres tüntetések, politikai konteók, személyes támadások és egy civil mozgalom, amely néhány hét alatt országos figyelmet kapott.
Nem is a miniszterelnöki mondat ad igazán okot aggodalomra, hanem azok hallgatása, akik számtalan alkalommal kiáltották világgá, hogy megszűnt a sajtószabadság.
Egyszerre igaz két dolog: az, hogy ami eddig volt, nem volt jó úgy – és az, hogy érdemes lett volna nem a falnak csapódás módszerével átalakítani. Kohán Mátyás írása.
A légiriadó idején sokan gyermekekkel, háziállatokkal és személyes holmijaikkal a metróállomásokon kerestek menedéket.
És ha azt vesszük, ez a két óra a rendszerváltás utáni magyar politika történetében nem is rossz arány.
