Nina Nguyen, az The Epoch Times elemzője szerint a megújuló energiaforrásokat hasznosító technológiákkal 2050-re a nettó nullára való törekvés meg fogják törni az energiapiacot, sőt, egy évtizeden belül az energia árának erőteljes emelkedése várható Ausztráliában.
A világ továbbra is küzd az energiaválsággal – eközben júniusban ellátási problémák sújtották Ausztrália keleti partvidékének nagy részét, ami miatt a nemzeti szolgáltató felfüggesztette az árampiacot több mint egy hétre.
Az Institute of Public Affairs kutatója, Kevin You július 17-én jelentette ki, hogy a közelmúltbeli piaci kudarcok „nem balesetek”, inkább „a nettó nulla energiaellátására tett erőfeszítések következményei”, ami szerinte „sötét felhőket vet” a fosszilis tüzelőanyag-ipar fölé.
Megjegyezte, hogy a befektetőket „megfélemlíti” a „kormány vasökle”, amely valószínűleg szabályozási terheket ró a széntüzelésű áramtermelőkre, a gáz- és olajprojektekre, valamint a hagyományos energiatermelőkkel üzletelő downstream villamosenergia-ipari vállalkozásokra.
„Tudják, mi történik, ha a kormány olyan dologba üti bele az orrát, amibe nem kellene – legyen szó akár a légi közlekedésről, az energiatermelésről vagy az energiaelosztásról –, meg fogja törni a piacot” – mondta az elemző Ausztrália legnagyobb éves szabadságjogi konferenciáján, a Friedman-konferencián a hallgatóságnak.
„A befektetőket halálra rémítette a nettó nulla szelleme, amely az energiapiac felett lebeg, ugyanúgy, ahogyan a kommunizmus szelleme lebegett Európa felett 1848-ban” – idézi az elemzőt a ZeroHedge.
A nettó nullás célt úgy jellemezte, mint „egy hatalmával visszaélő kormányzatot, amelyet egy arctalan elitkör, a megújuló energiaforrás lobbija és a járadékvadászok irányítanak”,
ami megpróbálja „átvenni és leigázni az energiapiacot”.
A nettó nullára való törekvés jegyében a kormány az úgynevezett megújuló energiaforrásokba irányítja a beruházásokat, és 2030-ig évente akár 8 milliárd dollár (5,5 milliárd USD) összegű támogatást nyújt az ágazatnak.
Eközben a májusban megválasztott munkáspárti kormány vállalta, hogy 2030-ig 43 százalékkal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását, és megújuló energiaforrásokba fektet be, miközben „olcsóbb áramot ígér a háztartások és a vállalkozások számára”.
„Világszerte verseny folyik a megújuló energiával kapcsolatos munkahelyekért és beruházásokért, Ausztráliának ebben a versenyben az élen kellene járnia” – mondta Chris Bowen energiaügyi miniszter.
Hasonló ígéretet tettek a 2007-es választásokon is, amikor az akkori Rudd-kormány azt ígérte, hogy 2020-ra Ausztrália villamosenergia-ellátásának legalább 20 százalékát megújuló energiaforrásokból fogják előállítani.
Az ígéret nem teljesült, a megújuló energiaforrások 2019-20-ban az ausztrál energiafogyasztás 7 százalékát tették ki az éghajlatváltozással, energiával, környezettel és vízzel foglalkozó minisztérium szerint.
Népszerű vonzereje ellenére a megújuló energia megbízhatatlan – mondta You, azzal érvelve, hogy „ha a szabad piacon fenn tudná tartani magát, akkor nem lenne szükség az adófizetők pénzére, hogy a nagy megújuló iparágak zsebét tömjék”.
„Ha a megújuló energiaforrások képesek versenyezni az energiapiacon, akkor versenyezzenek egy szabad és tisztességes piacon a gázzal és az atomenergiával.”
Az elemző, akinek kutatásai a politikai gazdaságtannal és az ipari kapcsolatokkal foglalkoznak, azt jósolta, hogy minden egyes gigawattal, amelyet kivesznek a hálózatból, a nagykereskedelmi energiaárak megawattóránként 22 dollárral (15,25 dollárral) ugranak meg. Ez azt jelenti, hogy a megawattóránkénti átlagos negyedéves piaci ár 89 dollárról 111 dollárra ugrik.
„Innen már csak rosszabb lesz” – figyelmeztetett You.
Frank Calabria, az Ausztrália legnagyobb széntüzelésű erőművét üzemeltető Origin Energy ügyvezető igazgatója úgy becsülte, hogy a nettó nulla 2050-ig történő eléréséhez 120 billió dollár (86,25 billió dollár) befektetésére lenne szükség az energiaszektorban mostantól 2050-ig.
Ha ezt a költséget elosztjuk a fejlett világ lakossága (1,3 milliárd ember) között, akkor ez a költség egy négytagú háztartás esetében 369 000 ausztrál dollárnak felel meg – ez háztartásonként
A Makronóm korábbi cikkéből kiderült, hogy a regionális egyenlőtlenségek akadályozhatják a zöld célok határidős elérését.Tulajdonképpen három nagy terület, Kína, az USA és Európa fedi le a klímacélok megvalósítását.
Fatih Birol, az IEA igazgatója szerint így nehezen lesz kivitelezhető a kitűzött cél elérése, ugyanakkor hozzáteszi: tisztában van vele, hogy a fejlődő gazdaságok a jelen helyzetben nagyon nehezen tudják az átmenetet finanszírozni, hiszen sokkal nagyobb problémákkal szembesülnek a napi energiaellátás területén. A fosszilis energiahordozók elszabadult árai miatt ugyanis a szervezet becslései szerint
Ázsiában és Afrikában nagyjából 90 millió ember már így sem tudja fedezni energiaszükségleteit.
Borítókép: Shutterstock
Négy nap múlva életbe lép az uniós migrációs paktum, amely Magyarország jövőjét is érinti. A kérdésben azonban továbbra sem ismert Magyar Péter egyértelmű álláspontja. Miközben a paktum minden magyar embert érinthet, a Tisza Párt elnöke továbbra sem ad konkrét választ a felmerülő kérdésekre.
Nagyon egyszerű a recept.
A valóság máris szembejött a TISZA Párttal.
Az agráriumot egyszerre fenyegeti az aszály, az ukrán gabona és a munkaerőhiány. Hogyan biztosítja a Tisza-kormány az ágazat érdekvédelmét? Mi lesz az Agrárkamarával, a vendégmunkásokkal? Milyen gazdasági és politikai érdekek mozognak a magyar agrárium körül?
A magát függetlennek és objektívnek tartó média kéjesen ünnepel – mármint azok, akik nem kaptak pozíciót a Tisza-kormányban.
A nézők megértését kérik.
Két hónappal a választások után a bankár Kármán András megbízatásának első pontját teljesítette is.
