Egy elemző rámutat: a nettó nulla szén-dioxid-kibocsátásra tett kísérletek megtörik az energiapiacot, és felfelé tolják az energia árát

A nettó nullára való törekvés felfelé tolja az energiaárakat

A világ továbbra is küzd az energiaválsággal – eközben júniusban ellátási problémák sújtották Ausztrália keleti partvidékének nagy részét, ami miatt a nemzeti szolgáltató felfüggesztette az árampiacot több mint egy hétre.

Az Institute of Public Affairs kutatója, Kevin You július 17-én jelentette ki, hogy a közelmúltbeli piaci kudarcok „nem balesetek”, inkább „a nettó nulla energiaellátására tett erőfeszítések következményei”, ami szerinte „sötét felhőket vet” a fosszilis tüzelőanyag-ipar fölé.

Megjegyezte, hogy a befektetőket „megfélemlíti” a „kormány vasökle”, amely valószínűleg szabályozási terheket ró a széntüzelésű áramtermelőkre, a gáz- és olajprojektekre, valamint a hagyományos energiatermelőkkel üzletelő downstream villamosenergia-ipari vállalkozásokra.

„Tudják, mi történik, ha a kormány olyan dologba üti bele az orrát, amibe nem kellene – legyen szó akár a légi közlekedésről, az energiatermelésről vagy az energiaelosztásról –, meg fogja törni a piacot” – mondta az elemző Ausztrália legnagyobb éves szabadságjogi konferenciáján, a Friedman-konferencián a hallgatóságnak.

A kommunizmushoz hasonlította az esetet

„A befektetőket halálra rémítette a nettó nulla szelleme, amely az energiapiac felett lebeg, ugyanúgy, ahogyan a kommunizmus szelleme lebegett Európa felett 1848-ban” – idézi az elemzőt a ZeroHedge.

ami megpróbálja „átvenni és leigázni az energiapiacot”.

Ölik a pénzt a zöld megoldásokba, de úgy tűnik, így sem zöldebb Ausztrália

A nettó nullára való törekvés jegyében a kormány az úgynevezett megújuló energiaforrásokba irányítja a beruházásokat, és 2030-ig évente akár 8 milliárd dollár (5,5 milliárd USD) összegű támogatást nyújt az ágazatnak.

Eközben a májusban megválasztott munkáspárti kormány vállalta, hogy 2030-ig 43 százalékkal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását, és megújuló energiaforrásokba fektet be, miközben „olcsóbb áramot ígér a háztartások és a vállalkozások számára”.

„Világszerte verseny folyik a megújuló energiával kapcsolatos munkahelyekért és beruházásokért, Ausztráliának ebben a versenyben az élen kellene járnia” – mondta Chris Bowen energiaügyi miniszter.

Hasonló ígéretet tettek a 2007-es választásokon is, amikor az akkori Rudd-kormány azt ígérte, hogy 2020-ra Ausztrália villamosenergia-ellátásának legalább 20 százalékát megújuló energiaforrásokból fogják előállítani.

Az ígéret nem teljesült, a megújuló energiaforrások 2019-20-ban az ausztrál energiafogyasztás 7 százalékát tették ki az éghajlatváltozással, energiával, környezettel és vízzel foglalkozó minisztérium szerint.

A „megbízhatatlan” megújulók költségei

Népszerű vonzereje ellenére a megújuló energia megbízhatatlan – mondta You, azzal érvelve, hogy „ha a szabad piacon fenn tudná tartani magát, akkor nem lenne szükség az adófizetők pénzére, hogy a nagy megújuló iparágak zsebét tömjék”.

Az elemző, akinek kutatásai a politikai gazdaságtannal és az ipari kapcsolatokkal foglalkoznak, azt jósolta, hogy minden egyes gigawattal, amelyet kivesznek a hálózatból, a nagykereskedelmi energiaárak megawattóránként 22 dollárral (15,25 dollárral) ugranak meg. Ez azt jelenti, hogy a megawattóránkénti átlagos negyedéves piaci ár 89 dollárról 111 dollárra ugrik.

„Innen már csak rosszabb lesz” – figyelmeztetett You.

Frank Calabria, az Ausztrália legnagyobb széntüzelésű erőművét üzemeltető Origin Energy ügyvezető igazgatója úgy becsülte, hogy a nettó nulla 2050-ig történő eléréséhez 120 billió dollár (86,25 billió dollár) befektetésére lenne szükség az energiaszektorban mostantól 2050-ig.

Ha ezt a költséget elosztjuk a fejlett világ lakossága (1,3 milliárd ember) között, akkor ez a költség egy négytagú háztartás esetében 369 000 ausztrál dollárnak felel meg – ez háztartásonként

Nem mindenki teheti meg, hogy zöldre vált

A Makronóm korábbi cikkéből kiderült, hogy a regionális egyenlőtlenségek akadályozhatják a zöld célok határidős elérését.Tulajdonképpen három nagy terület, Kína, az USA és Európa fedi le a klímacélok megvalósítását.

Fatih Birol, az IEA igazgatója szerint így nehezen lesz kivitelezhető a kitűzött cél elérése, ugyanakkor hozzáteszi: tisztában van vele, hogy a fejlődő gazdaságok a jelen helyzetben nagyon nehezen tudják az átmenetet finanszírozni, hiszen sokkal nagyobb problémákkal szembesülnek a napi energiaellátás területén. A fosszilis energiahordozók elszabadult árai miatt ugyanis a szervezet becslései szerint

Ázsiában és Afrikában nagyjából 90 millió ember már így sem tudja fedezni energiaszükségleteit.

Borítókép: Shutterstock