Együttérezni Németországgal - A volt görög pénzügyminiszter szólta le az egész német gazdasági modellt

Janisz Varoufakisz azzal kezdi írását, hogy a görögök és más dél-európaiak most akár kárörömöt is érezhetnének azon, hogy Németország az ukrajnai háború és a Kínával folytatott új hidegháború miatt gazdasági modelljének összeomlásával néz szembe.

- tette hozzá a görög közgazdász.

Varoufakisznak volt miből merítenie, mikor azt írja, hogy sohasem könnyű arra a hírre ébredni, hogy az ország üzleti modellje csődöt mondott. Nehéz beismerni a nyilvánvalót: hogy politikai vezetői vagy megtévesztették a népet, vagy hazudtak, amikor évtizedeken át arról biztosították polgáraikat, hogy a nehezen megszerzett életszínvonaluk biztonságban van. Hogy a közeljövőjük most az ő eltiprásukra elszánt külföldiek jóindulatán múlik. Hogy az Európai Unió, amelyben bíztak, állandó titkolózásba kezdett. Hogy uniós partnerei, akikhez most segítségért fordulnak, úgy tekintenek rájuk, mint egy gazemberre, akinek a büntetése már régóta esedékes. Hogy a gazdasági elit az országban és azon kívül is újszerű módszereket keres annak biztosítására, hogy az országuk továbbra is megrekedjen. Hogy a polgároknak masszív, fájdalmas változásokat kell elviselnie, hogy semmi se változzon.

A görögök ismerik ezt az érzést - von párhuzamot Varoufakisz, majd hozzáteszi:

Bármilyen ironikusnak is tűnik, a görögöknél nincs előnyösebb helyzetben lévő európai ahhoz, hogy megértse, a németek jobbat érdemelnek; hogy a jelenlegi nehéz helyzetük a mi kollektív, európai kudarcunk eredménye; és hogy senkinek - legkevésbé a sokat szenvedett görögök, dél-olaszok, spanyolok és portugálok („a PIGS-ek, ahogy egykor neveztek bennünket”) - nem származik haszna a kárörömből”.

Varoufakisz ezt követően megpróbálja leírni miért is fordult a kocka Németország ellen. Mert gazdasági modellje a nyomott bérekre, az olcsó orosz gázra és a középtechnológiás gépgyártásban - különösen a belsőégésű motorral hajtott autók területén - elért kiválóságra épült.

Az Egyesült Államok vezette Bretton Woods-i rendszer alatt, amely rögzített árfolyamokat és piacra jutást biztosított Európának, Ázsiának és Amerikának. Majd a Bretton Woods-i rendszer összeomlása után, amikor az egységes európai piac rendkívül jövedelmezőnek bizonyult a német export számára. Ezt követően az euró bevezetése után, amikor a szállítói finanszírozás megnyitotta a kapukat a Németországból Európa perifériájára áramló áruk és a tőke előtt. És végül, amikor Kína éhsége a köztes és végső feldolgozóipari termékek iránt pótolta azt a hiányt, ami abból keletkezett, hogy az euróválság visszafogta a német áruk iránti dél-európai keresletet - magyarázza a volt görög pénzügyminiszter.

Szerinte

A költségvetési többlet nem óvatosság volt, hanem az ultraalacsony kamatlábak hosszú évei alatt elkövetett monumentális kudarc a tiszta energiába, a kritikus infrastruktúrába és a jövő két kulcsfontosságú technológiájába, az akkumulátorokba és a mesterséges intelligenciába való beruházás terén.

és ezek nem csak hibák, amelyeket egyszerűen ki lehet vasalni.

Varoufakisz cáfolja azt az állítást, hogy a német modell összeegyeztethető lett volna az európai monetáris unióval. Költségvetési és politikai unió hiányában az EU mindig is a Club Med kormányait, bankjait és vállalatait terhelte volna kifizethetetlen adósságokkal, ami végül arra kényszerítette volna az Európai Központi Bankot, hogy válasszon az euró halála vagy egy állandó csődelhárítási projekt elindítása között.

A görög pénzügyminiszter írása szerint, a németek erre most döbbennek rá, mivel megfigyelik az EKB-t, amely el volna átkozva, ha jelentősen megemelné a kamatlábakat (ami Olaszország és mások összeomlását okozná), és el van átkozva akkor is, ha nem emeli meg (utat hagyva az elszabadult inflációnak). Az EKB-nak soha nem lett volna szabad megmentenie az eurót annak hibás alapjaitól.

Azt is kezdik megérteni, hogy vezetőik állandó stimulus-fóbiája szocializmushoz vezetett a dél-európai oligarchák, a francia-német bankárok és a különböző zombivá vált vállalatok számára.

Réges-régen mi - írja Varoufakisz -, akik bírálták azt az elképzelést, hogy minden euróövezeti országnak olyanná kell válnia, mint Németország, azt kifogásolták, hogy a német modell csak azért működött, mert senki más nem vette át. Ma, az olcsó gáz megszűnésével és Amerika és Kína új hidegháborújával a német modell még Németország számára is a véget jelenti.

Szerinte, a német export fellendül, amit az euró alacsony árfolyama is elősegít. A Volkswagen sokkal több elektromos autót fog eladni, amint helyreáll az ellátási lánc. A BASF is talpra fog állni, amint az energiaellátás biztosított lesz. Ami nem fog visszatérni, az a német modell. A Volkswagen bevételeinek nagy része Kínába megy majd, ahonnan érkeznek az akkumulátor technológiák, és a vegyiparból hegynyi nagyságú értékek fognak átkerülni a mesterséges intelligenciával kapcsolatos ágazatokba.

A görög közgazdász kitér arra is, hogy egy-két német barátja a zuhanó euróban reménykedik, ami helyreállíthatja a német modellt. Varoufakisz szerint ez nem fog megtörténni, inkább az alacsony megtakarítású, strukturális kereskedelmi deficittel rendelkező országok, mint Görögország vagy Ghána, profitálnak a leértékelésből. A magas megtakarítású, strukturális kereskedelmi többlettel rendelkező országoknak nem segít - mindössze annyi történik, hogy a szegényebb hazai fogyasztók támogatják majd a gazdagabb exportőröket, ami pontosan az ellenkezője annak, amire a német szociális gazdaságnak szüksége van.

Az írása végén Varoufakisz megfogalmaz egy egyszerű üzenetet a német barátainak:

Azért odaszúr a németeknek, akiknek, szerinte előbb fel kell oldaniuk egy kritikus politikai dilemmát: valóban meg akarja tartani Németország a politikai és költségvetési szuverenitását? Ha igen, akkor a németek új modellje soha nem fog működni a mi eurózónánkban.

„Bármi más csak folytatja a “Nagy Hazugságot”, amellyel önök, németek mostanában kénytelenek fájdalmasan megbékélni” - zárja sorait a szókimondó volt görög pénzügyminiszter.

(Fotó:Ekathimerini.com)