Varoufakisz ezt követően megpróbálja leírni miért is fordult a kocka Németország ellen. Mert gazdasági modellje a nyomott bérekre, az olcsó orosz gázra és a középtechnológiás gépgyártásban - különösen a belsőégésű motorral hajtott autók területén - elért kiválóságra épült.
Ez hatalmas kereskedelmi többletet eredményezett a második világháború utáni négy különböző időszakban.
Az Egyesült Államok vezette Bretton Woods-i rendszer alatt, amely rögzített árfolyamokat és piacra jutást biztosított Európának, Ázsiának és Amerikának. Majd a Bretton Woods-i rendszer összeomlása után, amikor az egységes európai piac rendkívül jövedelmezőnek bizonyult a német export számára. Ezt követően az euró bevezetése után, amikor a szállítói finanszírozás megnyitotta a kapukat a Németországból Európa perifériájára áramló áruk és a tőke előtt. És végül, amikor Kína éhsége a köztes és végső feldolgozóipari termékek iránt pótolta azt a hiányt, ami abból keletkezett, hogy az euróválság visszafogta a német áruk iránti dél-európai keresletet - magyarázza a volt görög pénzügyminiszter.
Szerinte
a németek lassan kezdenek megbékélni gazdasági modelljük bukásával, és átlátnak a sokrétű „Nagy Hazugságon”, amelyet elitjük három évtizeden át mantrázott.
A költségvetési többlet nem óvatosság volt, hanem az ultraalacsony kamatlábak hosszú évei alatt elkövetett monumentális kudarc a tiszta energiába, a kritikus infrastruktúrába és a jövő két kulcsfontosságú technológiájába, az akkumulátorokba és a mesterséges intelligenciába való beruházás terén.
Németország függősége az orosz gáztól és a kínai kereslettől hosszú távon soha sem volt fenntartható,
és ezek nem csak hibák, amelyeket egyszerűen ki lehet vasalni.
Varoufakisz cáfolja azt az állítást, hogy a német modell összeegyeztethető lett volna az európai monetáris unióval. Költségvetési és politikai unió hiányában az EU mindig is a Club Med kormányait, bankjait és vállalatait terhelte volna kifizethetetlen adósságokkal, ami végül arra kényszerítette volna az Európai Központi Bankot, hogy válasszon az euró halála vagy egy állandó csődelhárítási projekt elindítása között.
A görög pénzügyminiszter írása szerint, a németek erre most döbbennek rá, mivel megfigyelik az EKB-t, amely el volna átkozva, ha jelentősen megemelné a kamatlábakat (ami Olaszország és mások összeomlását okozná), és el van átkozva akkor is, ha nem emeli meg (utat hagyva az elszabadult inflációnak). Az EKB-nak soha nem lett volna szabad megmentenie az eurót annak hibás alapjaitól.
A németek látják, hogy a politikusaik hazudtak nekik abban, hogy gazdasági modelljük túlélheti a 2008-as válságot, amíg az euróövezet többi országa elegendő megszorítást alkalmaz.