Mik adják, pontosabban mik adhatják a szinte teljesen darabjaira hullott ellenzék – minden bizonnyal csalfa – reményeit?
Elsősorban arra számítanak, (és ennek ezernyi jele van itthon és külföldön egyaránt) hogy az EU nem adja meg vagy csak későn és erősen megcsonkítva az egyébként kevés kivételtől eltekintve kvázi alanyi jogon járó pénzügyi támogatásokat, illetve erőforrásokat. Mint tudjuk, igazi késhegyre menő harc ez nyomasztó EP-s balliberális ellenszélben. Olyan hihetetlenül kisstílű, mondjuk ki: pitiáner deklarációk és megbélyegzések hangzanak el nap mint nap Brüsszelben, amelyek mennyei mannát jelentenek a nem kormánypárti erők számára. Ehhez jön a (mesterséges) háború és a (mesterséges) energiaválság, az ugorjunk rá az új KATA törvényre akció megannyi drogtöltettel, és bizakodva dörzsölődnek a tenyerek.
Leszögezem: hiába. Nem fog menni.
Hamarosan jön a kényszerű józanodás. Az első jel az lesz, amikor a németek rájönnek, hogy a két zöld kormányzati csúcspolitikusuk és kancellárjuk kisiklatta a vonatot.
Aztán jön az eszetlen viharokat előidéző olasz választás, ha nem halasztgatják addig, amíg valamennyi nem balliberális jelöltet sikeresen le nem járatnak. A sort folytathatnánk.