Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhely vezetőjének írása a Makronómon.
Mason és Calvin 1978-as, „A study of admitted income tax evasion”, azaz a bevallott adókerülés tanulmánya című művében dokumentálta, hogy az adóelkerülés esélye magasabb az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők körében. Jellemzően a társadalom is máshogy ítéli meg azokat, akik megélhetési okok miatt titkolják el jövedelmüket, mint a többmilliárdos bevételeket adóparadicsomokba menekítő vállalkozókat.
A 2012. évi CXLVII., „a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról” szóló, 2013-ban életbe lépő törvény célja a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés, a társadalmi jólét támogatása volt az értékteremtő munka, másfelől a vállalkozások, kiemelten a kis- és közepes vállalkozások adózási feltételeinek javításán keresztül.
Ahogy nőtt a KATA adónemet választók száma, úgy romlottak a foglalkoztatottsági mutatók
2013-ban 9.504 adózó választotta a KATÁ-t. A következő években folyamatosan párezerrel növekedett a KATÁ-sok száma, a XXI. század első évtizedének végére pedig körülbelül 30 000 vállalkozás választotta ezt az adózási formát.
Az új adónem – a polgári kormány egyéb intézkedéseivel együtt – sikeresen valósította meg a kitűzött célokat. A gazdasági növekedés jelentős lökést kapott. Ahogyan az 1. ábra is mutatja, 2013 előtt a magyar GDP növekedési üteme alatta volt az Európai Unió átlagának (a negyedéves magyar „többlet” -0,05 százalékpont volt). 2013-tól kezdve azonban hazánk lemaradó országból konvergálóvá vált.