Kuba lassan elsötétedik
Két nap alatt kétszer omlott össze a karibi kommunista állam áramszolgáltatása. Az elektromos vezetékrendszer teljesen elhasználódott az idők során, sötét a jövő.
„Népfelkeléstől” tart Frans Timmermans zöld átmenetért felelős uniós biztos. Ha idén télen az európaiak nem fognak tudni befűteni, az véleménye szerint akár lázadáshoz is vezethet. Timmermans nyilatkozatát Hortay Olivér sem hagyta szó nélkül közösségi oldalán.
Timmermans, aki erőltetett zöld politikája miatt az egyik legfőbb felelős a kialakult európai energiakrízisért, amikor valós a veszély, hogy az oroszok elzárják a csapokat, megállapította, hogy
Ezért a továbbiakban az lesz a legfőbb célja, hogy megnyugtassa az uniós polgárokat, hogy nem kell fűtési válsággal szembenézniük.
Azt is hozzátette nyilatkozatához, hogy vissza kell nyúlni a széntüzeléshez, aminek az átmeneti használata nem sérti a klímavédelmi célok teljesülését, viszont enélkül egyes tagállamokban nem tudná elég meggyőzően hűteni az indulatokat.
Hortay Olivér szerint is több szempontból felháborító Timmermans nyilatkozata. Legfőképp azért mert
Az elmúlt hónapokban Timmermans és az Európai Bizottság szorgalmazta a legerősebben az energiaszállításokat érintő szankciók bevezetését. Mindezt ráadásul úgy tették, hogy annak realitását és következményeit nem vizsgálták meg.
Az európai energiapiac strukturális problémái - amelyek már a háború előtt is hozzájárultak az energiaválság kialakulásához - jelentős részben Timmermans korábbi, elhibázott szakpolitikai törekvéseinek (például a hagyományos belső kapacitások leépítésének, a hosszú távú szerződések megszüntetésének, vagy az energiaárakat mesterségesen megemelő karbonkvótáknak) a következményei - írja.
Hortay Timmermans és energiaügyi biztos kollégája, Kadri Simson szemére veti azt is: március óta azt állítják, hogy az európaiak támogatják az embargót, holott a kutatások éppen ennek az ellenkezőjét bizonyítják.
A Századvég már márciusban nyílt levelet írt Timmermans brüsszeli kollégájának, Kadri Simsonnak, amiben felhívták a figyelmét arra, hogy valótlanul állította: az európaiak támogatják az energiaszállításokat érintő szankciókat és, hogy az intézkedések lebegtetésének súlyos következményei lesznek. Az európai emberek már tavasszal is sokkal józanabbul látták a helyzetet, mint a brüsszeli vezetők és pontosan tudták, hogy a túlzó szankcióknak súlyos következményei lesznek.
Ami a legnagyobb bűn, a politikai önreflexió hiánya, hiszen ezeket a törekvéseket Brüsszel - az energiaválság és a háború kirobbanása ellenére - fenntartja, amik tovább nehezítik a helyzetet.
Kifejezi azt is, hogy az elmúlt hónapokban Timmermans nyilatkozatai és intézkedései azt mutatták, hogy
ami (jogosan) növelte az európaiak felháborodását. Áprilisban például Timmermans azt javasolta, hogy az európaiak „fűtsenek kevesebbet, járjanak biciklivel és mosás helyett szellőztessék ki inkább a ruháikat”.
Azaz, az energiaárak emelkedése és az ellátási nehézségek elsősorban nem azért jelentenek problémát, mert őszre családok millióit taszíthatja kiszolgáltatott helyzetbe hanem, mert növelik az elégedetlenséget és így csökkentik a klímavédelem ügyének támogatottságát.
Hortay elképesztőnek tartja, hogy Timmermans továbbra is mennyire lenézi az európaiakat. Mindenki tisztában van vele, hogy a széntüzelés használata hátráltatja a klímavédelmet. Ezzel együtt a szénerőművek beindítását indokolhatja a társadalmi válság elkerülése, de az biztosan nem, hogy Timmermans meggyőzőbben tudja vele hűteni az indulatokat. Az már csak hab a tortán, amikor Timmermans próbálja meggyőzni az európaiakat arról: nem lesz fűtési válság, miközben már a saját bőrükön érzékelik azt.
Ebben a szituációban az európaiak nem az "indulatok hűtését" várják el a politikai vezetőktől hanem azt, hogy megoldják, vagy legalább enyhítsék azokat a problémákat, amelyeket részben ők okoztak.
Bejegyzése végén Hortay felteszi a kérdést:
Timmermans nyilatkozata után mindenki meggyőződhetett a brüsszeli elit felelősségteljes hozzáállásáról és előrelátásáról.
Szép az ideológiai becsípődés, de talán minden olyan politikustól, aki 500 millió európai polgár sorsára hatással van, talán elvárható valamiféle racionális pragmatizmus.
A történetben a legszomorúbb az, hogy a nyilvánvaló hazugságaiknak, miszerint az európai polgárok egyetértenek az energiahordozók embargójával, lesz a legkevesebb következménye. Sajnálatos, hogy az ideológia vagy a pillanatnyi érdekek nevében elkövetett „kegyes” hazugságok mindig megbocsájtatnak.
Timmermans viselkedésében viszont valóban az a legfelháborítóbb, hogy nem az európai polgárokra váró gyötrelmes tél miatt aggódik, hanem nyilvánvalóan saját maguk, a brüsszeli elit túlélése érdekében döntött úgy, hogy feltárja az igazságot, ha nem is teljes részleteiben.
Nyitókép forrása: AFP