Új országot teremthet Trump? – A Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság külügyminisztere a Mandinernek

Vitalij Viktorovics Ignatyev (*1980, Kotovszk, Ukrán SzSzK) a nemzetközi elismertséggel nem rendelkező Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság külügyminisztere 2015 óta. A T. G. Sevcsenko Dnyesztermelléki Állami Egyetemen szociológiából diplomázott, majd az Ogyesszai Jogi Akadémián szerzett nemzetközi jogból mesterfokozatot. 2002 óta dolgozik a dnyesztermelléki külügyben, 2010-2015 között külügyminiszter-helyettes volt.

***

Megváltozott-e 2022. február 24-e után Dnyeszter-mellék geopolitikai helyzete, és ha igen, hogyan?

Idő előtti volna megítélni Dnyeszter-mellék geopolitikai helyzetét, hiszen a globális folyamatok átalakulóban vannak. A nemzetközi kapcsolatok rendszere nem állta ki a válságok próbáját, sok szempontból leépült márб. A rendezés univerzális mechanizmusai, az ENSZ és más intézmények diszfunkcionálisak. Változnak a határok, az államok és területek pozíciói is. Hogy a nemzetközi kapcsolatok rendszerének új konfigurációja hova vezet, azt még nehéz megtippelni. Nem lesz unipoláris, nem lesz „pax Americana”. De hogy mennyiben lesz multipoláris és megfelelő a világ minden játékosa érdekeinek, az még nyitott kérdés. Ebben a helyzetben

Dnyeszter-melléket a népakarat hozta létre. Az újonnan függetlenedett országok közül egynek sincs olyan kifogástalan politikai és jogi alapja, mint Dnyeszter-melléknek. A Szovjetunió felbomlása után a Moldáv SzSzK maga teremtette meg Dnyeszter Menti Köztársaság függetlenségének jogalapját azzal, hogy dokumentumaiban rögzítette: a Moldáv SzSzK megalapítása a szovjet korban törvénytelen volt. Ebből az következik, hogy a jogi helyzet visszatért arra a pontra, amikor létezett külön Dnyeszter-mellék, mint a Moldáv Autonóm SzSzK a Szovjetunió részeként, illetve külön Besszarábia, amelyet 1940-ben csatoltak Dnyeszter-mellékhez. Itt ezért még csak jogi ütközések sincsenek,

Ezután Moldova agressziót követett el Dnyeszter-mellék ellen, a lakosság védelmére mobilizálódott a társadalom, és államot alakított. Dnyeszter-mellék megalapításának célja tehát a területünkön élő lakosság érdekének védelme. Ez egy többnyelvű, multikulturális lakosság, három hivatalos nyelvünk van, s a szovjet időkből fennmaradt multietnikus világ és sokszínűség az alapja a Dnyeszter-mellék stabilitásának és békéjének. Moldovával ellentétben mi nem nacionalista irányultságú állam vagyunk, sőt: a moldáv nacionalizmus volt az egyik kirobbantója a Dnyeszter-mellék elkülönülési folyamatának.

Természetes, hogy az ukrajnai konfliktus igencsak negatívan hat Dnyeszter-mellékre, ez objektív tény. Ukrajna február 28-ával teljesen lezárta egész határát Dnyeszter-mellékkel, azaz Ukrajnán keresztül az exportunk, importunk és tranzitunk ellehetetlenült. Gazdaságunk működtetése érdekében arra kényszerültünk, hogy kizárólag Moldova területén és vámhatárain keresztül dolgozzunk,

Használta is Moldova ezt a nyomásgyakorlási lehetőséget? 

Moldova erősítette a Dnyeszter-mellékkel szembeni blokádját és korlátozó intézkedéseit, illetve újabb akadályokat állított a szabad kereskedelem útjába. Emlékeztetnék arra, hogy Dnyeszter-melléknek az Európai Unióval megállapodása van arról, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térség (DCFTA) keretében kereskedhet.

Moldova január 1-jével törvénytelen export- és importvámokat vetett ki, melyek egyáltalán nem felelnek meg sem a WTO, sem az EU szabályainak, hiszen a vámokat ugyan beszedi Moldova, de semmilyen módon nem forgatja vissza azokat Dnyeszter-mellék költségvetésébe és gazdaságába. Csak ezekből a vámokból 13-15 millió dollárnyi veszteségünk származik különböző becslések szerint. Ezen kívül nyomást gyakorolnak vezető vállalatainkra is. Dnyeszter-mellék ipari orientációjú állam, amely megőrizte gazdasági potenciálját. Vállalataink működését most mesterségesen blokkolják. Moldova mondvacsinált okokból úgy gondolja, hogy vezető vállalataink termelése – az Elektromas, a Potyencial és a Pribor gyáré, melyek többek között elektromos szivattyúkat, alufóliát és egyéb technikát gyártanak – kettős rendeltetésű. Ez az állítás hamis, nemzetközi szakértők is megcáfolták már.

Az ukrajnai krízis igencsak negatívan hatott Dnyeszter-mellékre, ezért azt feltétlenül meg kell oldani.

nem érdekünk a destabilizáció, békeszerető, transzparens, demokratikus állam vagyunk, melynek területén kb. százezer ukrán állampolgár él. Igaz, 2022 tavasza óta Dnyeszter-mellék terrorcselekmények egész sorával szembesült, melyek kapcsán dokumentumokkal igazolható a gyanú, hogy szervezésükben részt vehettek az ukrán titkosszolgálatok. Olyan körülmények között élünk, hogy minden lépésünket fontos átgondolnunk, nincs jogunk hibázni. Perspektívát abban látunk, hogy nemzetközi figyelmet irányítsunk Dnyeszter-mellékre, és hogy a nemzetközi rendszer bánásmódja velünk kiegyensúlyozottabb, adekvátabb és becsületesebb legyen. Függetlenségünk a világot gazdagabbá, színesebbé és igazságosabbá teszi, nem ellenkezőleg.

Hosszú ideig fennállt a régióban egy bizonyos energetikai status quo: Ukrajna átengedte a gázt a Dnyeszter-mellékre, a dnyesztrovszki hőerőműbe, amely aztán a Dnyeszter mindkét oldalának lakóit kiszolgálta. Hogy szűnt meg ez a status quo?

Valóban alaposan megváltozott a helyzet az energetika területén, és sok a spekuláció akörül, hogy ez miért történt így. Moldova vezetése ezért Oroszországot okolja. Az Oroszországi Föderáció, ezen belül is a gázt szállító Gazprom, igényeket fogalmazott meg a Moldovagazzal szemben, amelynek el kellett volna számolnia a moldáv fél adósságaival. Ez az elszámolás nem történt meg, nem került sor auditra, miközben ez a moldáv fél kötelessége lett volna a gázszállítási szerződés szerint. Ez a formális gazdasági ok változtatta meg a status quót, melynek következtében az Oroszországi Föderáció leállította a gázszállítást.

A vezetékben maradt maradék gázon működtünk, ezt használta a lakosság. A dnyesztrovszki hőerőműnek egy blokkja működött, az is szénnel, melyből szintén kimerültek a készletek. Így minimális áramot elő tudtunk állítani, időszakos áramszünetek voltak, minden nap 4-8 órára elment az áram. Gázból csak annyi volt, hogy a gáztűzhelyen főzni lehessen, távhő, áram sűrűn nem volt. 

Épp ezért az Oroszországi Föderáció vezetése és Dnyeszter-mellék vezetése már január első felében megállapodásra jutottak a probléma megoldási módját tekintve. Kiválasztottunk egy vállalatot, amely képes volt gázt vásárolni az európai tőzsdén, és felajánlottuk a moldáv félnek, hogy így biztosítsa a gázszállítást számunkra. Január elején nálunk járt az EBESZ elnöke, Elina Valtonen finn külügyminiszter, aki megerősítette, hogy Moldova vezetésének nincs kifogása az orosz gáz Dnyeszter-mellékre szállításával szemben. De amint az ügy a gyakorlati megvalósítás fázisába lépett, Chişinăuban a vezetés azonnal határozottan fellépett ellene. Kezdetben egy moldáv vállalatot választottunk ki, aki rendelkezik licensszel erre a tevékenységre, de miután Chişinău határozottan kikelt ezellen, vészüzemmódban elkezdtünk más gázszállítási megoldást keresni, nehogy súlyosbodjon a humanitárius katasztrófa.

Sajnos azonban a ma Dnyeszter-mellékre érkező gázmennyiség nem elégséges ahhoz, hogy a vállalataink teljes kapacitáson működhessenek.

Érintette a Moldovagaz Gazprom felé fennálló adósságának kérdését. Mit gondol erről Dnyeszter-mellék, megalapozott-e a Gazprom 700 millió dolláros követelése, vagy a chişinăui kormány nemzetközi auditjának hisznek, amely szerint ugyan van tartozás, de csak nyolcmillió dollárnyi?

Azokat a dokumentumokat vesszük alapul, amelyek szerint az Oroszországból Moldovába és Dnyeszter-mellékre irányuló gázszállítás működik. Minden elszámolás szerint teljesen megalapozott a Gazprom követelése a Moldovagaztól, a Moldovagaz sem tagadja az adósság létezését. Itt arról, hogy mit hiszek és nem hiszek, alappal nem lehet beszélni, egyértelmű a jogi tényállás.

Még egy kérdés az energetikáról. Az Európai Unió Önöknek az energiaválság átvészelésére visszanem térítendő támogatást adott. Ez meglepő – az Unióban nem is igazán tudni arról, hogy az EU és Dnyeszter-mellék között egyáltalán vannak kapcsolatok.

Ebből végül 20 millió lett, melynek egy részét Moldova kapta. Hálásak vagyunk, mert ez segített ebben a nehéz helyzetben, amíg a gázvásárlás és -szállítás mechanizmusa nem stabilizálódott. Ez célhoz rendelt, rövid lejáratú hitel volt. Ugyanakkor már február elején, az eredeti támogatás ötletének felmerülte után egy héttel a Chişinăuba látogató Kos bővítési biztos felvetette egy 60 millió eurós nagy támogatás ötletét, amely Dnyeszter-mellék további gázvásárlását támogatta volna. Ezt azonban átpolitizált és igencsak furcsa követelésekhez kötötték volna. Az absztrakt követelések mellett – ezek az emberi jogok tiszteletben tartásáról szóltak, amivel nálunk semmi probléma nincs –

Dnyeszter-melléknek tehát azt a lehetőséget kínálták, hogy hitelt kapjon ahhoz, hogy fűthessen, de közben elvegye az emberek lehetőségét arra, hogy dolgozni mehessenek, fizetést kaphassanak, és egyáltalán vissza tudjuk fizetni ezt a hitelt. Őszintén szólva nem láttuk ebben a logikát. Emellett igen gyanakvóvá tett bennünket az is, hogy ezeket a gondolatokat a moldáv vezetés, Moldova miniszterelnöke vetette fel. Az Európai Unió tehát Moldova szájával jelentette be a követeléseit. Brüsszel mintha csak kiszervezte volna Chişinăunak a gázkérdést, ami igencsak meglepő, hiszen tudtommal Moldova nem az Európai Unió része, s európai perspektívája még igencsak ködös. Hálásak vagyunk tehát a transzparens eljárásért, de megjegyzem: nekünk az Oroszországi Föderáció hitelekkel valóban segít, és ezekhez nem társít semmiféle követelést, nem teszi függővé a hitelt mindenféle plusz költségektől és a lakosságra rovandó terhektől.

Hogy viszonyulnak Önök Moldova európai uniós integrációjához, szeretnének-e esetleg az integrációs folyamat részévé vállni?

Az európai uniós integráció komplex, nehéz, sokéves folyamat. Formális tekintetben az Európai Uniónak minden képessége és lehetősége megvan a fejlődésre és bővülésre. Dnyeszter-mellék korábban a Moldovának adott autonóm kereskedelmi preferenciák keretében kereskedett az Európai Unióval. Ez 2016-ban megváltozott, akkor lépett életbe a DCFTA. 2014-ben Moldova társulási megállapodást írt alá az Európai Unióval, és jogköreinek egy részét a társulási tanácsra ruházta át. Szomszédunk tehát már akkor eldöntötte, hogy egyértelműen az EU irányába mozdul, és megosztotta vele politikai, gazdasági funkcióinak egy részét. Ezt nagyon fontos határvonalnak tartjuk, mert Moldova ezáltal már nem teljesen szuverén ország.

Moldovát emellett olyan botrányos struktúrák is finanszírozták, mint a USAID. Moldova számára ez lehetőség gazdasági helyzetének javítására.

Koncepcionális szinten Dnyeszter-mellék 2006. szeptember 17-én népszavazást tartott, ahol a lakosság egyértelműen eldöntötte, hogy Dnyeszter-mellék stratégiai felődési vektora az Oroszországgal ápolt lehető legszorosabb viszony, melynek alapjául a függetlenség szolgál. A Moldova és Dnyeszter-mellék közötti konfliktus elhúzódó. Túl korai a konfliktus rendezetlenségének tekintetében Moldova nemzetközi jogi státuszának bármiféle megváltoztatásáról, az Európai Unióba való belépéséről beszélni. Nem gondolom, hogy Brüsszel szeretne még egy konfliktust a területére a már fennállók mellé, ideértve például Észak-Ciprust. Logikusabb volna, ha az európaiak tevékenysége legalább szinkronban haladna a moldáv EU-bővítés és a rendezési folyamat tekintetében. De semmiféle szinkronitást nem látunk, sőt: Chişinău teljes mértékben ignorálja a tárgyalási folyamatot. Csúcsvezetői szintű kapcsolat a felek között 2020 óta nincs. Hat éve nem működik az 5+2 formátum sem, melynek legutóbbi ülése 2019 októberében volt Pozsonyban. Pedig a tárgyalási mechanizmus fenntartása elsőrenden az Európai Unió érdeke lenne, ehhez képest Brüsszel tétlenül nézi ezt. Chişinău a legkülönbözőbb ürügyeket találja ki arra, hogy ne kelljen teljes értékű párbeszédet folytatnia Dnyeszter-mellékkel. A covid-19 pandémiát a moldáv fél a találkozók lemondására használta fel,

minden módon akadályozta a koronavírust kimutató laboratóriumaink megnyitását. Ez jelzésértékű pillanat volt, amely megmutatta, hogy Moldova Dnyeszter-mellékben nem baráti államot lát, nem tartja saját állampolgárainak Dnyeszter-mellék állampolgárait. A nemzetközi kapcsolatoknak nincs olyan szakértője, aki ne értené, hogy az integrációs folyamat és a konfliktus megoldásától való elzárkózás egymásnak ellentmondanak.

A második fontos szempont a nemzetközi jog és a demokrácia szerepe. Dnyeszter-mellékkel senki sem tárgyalt az európai irányban való együttműködésről. Múlt évben Moldovában népszavazást tartottak az EU-tagságról, amely egybeesett az elnökválasztással. És kiderült, hogy minden adminisztratív nyomásgyakorlás ellenére az EU-integrációt támogató emberek száma körülbelül megegyezett a Moldova EU-integrációját ellenzőkével. Mindezt úgy, hogy már évtizedek óta folyik egy hatalmas információs, politikai és ideológiai kampány az EU-s orientáció érdekében.

Szerintünk egy ilyen helyzetben nem az európai integráció erőltetése a célravezető, hanem a társadalom egyesítése annak érdekében, hogy a lakosság minél nagyobb része értse pontosan, mi történik holnap, mi van ma, miért van erre szükség, és miként profitál ebből az egyszeri ember. 

A referendum után az európai integrációra irányuló hivatalos moldáv propaganda még erősebb lett. Nem hinném, hogy ez megnyugtatná a moldáv társadalmat, persze ez Moldova dolga. Dnyeszter-mellék hivatalosan is kinyilvánította, hogy kész részt venni ebben a referendumban, de úgy tűnik, Brüsszelt egyáltalán nem érdekli a dnyesztermellékiek véleménye. Ez szintén paradoxon: ha Moldovát – bár ez Moldova törvényei szempontjából sem legális – szovjet határain belül kezelik, 

De nem teszik. Ezen körülmények között nehezen tudom komolyan venni az európai integrációt. Pontosan értem persze ideológiai, politikai természetét. Ez egy fontos tartóeleme a moldáv hatalmi struktúrának, a kormánypártnak. De az, hogy Brüsszelt valamiféle anyagi javak donoraként tartják számon, melyért cserébe politikai engedmények járnak, nagyon messze áll a teljes értékű államok közötti normális kapcsolatoktól.

A harmadik szempont Moldova erőltetett elnyelése Brüsszel, de egyébként Románia által is. Ez feszültséget teremt a rendezés folyamatában, hiszen ezáltal új szabályok kerülnek bevezetésre, a kereskedelmi-gazdasági helyzet megváltoztatása van tervben. Ez mind figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy Dnyeszter-mellék külön gazdasági és termelési rendszer. Régóta zárt, egymástól elváló állami jogrendszer működik Moldovában és Dnyeszter-melléken. Az európai integrációs folyamatban tehát nem veszik figyelembe, hogy Dnyeszter-mellék létezik.

találtunk egy különleges kereskedelmi mechanizmust az EU-val, amely ma is érvényben van, ha súlyosan sérti is Chişinău. Ma viszont erre nincs hajlandóság, ami objektíve lassítja a régió európai integrációjának folyamatát. Brüsszel nem ignorálhatja a moldáv-dnyesztermelléki konfliktust, bár, ahogy látom, aktívan ezzel próbálkozik.

Szóba hozta Dnyeszter-mellék gazdasági érdekeit. Milyen állapotban van most Dnyeszter-mellék gazdasága az energiaválság éles fázisa után?

Sajnos az energiaválság aláásta Dnyeszter-mellék gazdasági potenciálját, s a moldáv fél az elmúlt években csak erősítette blokádját, korlátozó intézkedéseit, összejátszva a tárgyalási folyamat nyugati szereplőivel. Moldovával 33 év alatt kb. kétszáz megállapodást írtunk alá a legkülönbözőbb területeken: vámügyieket, információsakat és így tovább. Ha ezek működnének, problémáink 90 százaléka nem létezne, s az emberek jóval stabilabban, nagyobb anyagi biztonságban élnének. De ahogy már jeleztem, Moldova blokkolta vezető nagyvállalataink működését. A költségvetés veszteségei igen magasak, 2025 első negyedévében az export 57 százalékkal csökkent, a teljes áruforgalom 55 százalékkal.

Ez túllép a józan ész, a nemzetközi és humanitárius jog keretein. Mivel a gáz instabilan érkezik, nem az egész ipar tudja használni. A helyzet igen nehéz, így Dnyeszter-melléknek az infrastruktúra-fejlesztési programokon is spórolnia kell. Hosszú évekig futott egy hatalmas projektünk, a Nagybefektetési Alap, melynek keretében felújítottunk vagy a nulláról felépítettünk százszámra közintézményeket: iskolákat, óvodákat, kórházakat, árvaházakat és így tovább. Ezt a projektet most be kellett fagyasztanunk azért, hogy ki tudjuk fizetni a lakosságnak a fizetéseket, nyugdíjakat, szociális segélyeket. Világos, hogy a lakosság életszínvonala csökken, s ez elsődlegesen Moldova komplex blokádjának köszönhető. De optimistán tekintünk a jövőbe, hiszen többnemzetiségű dnyeszter-melléki népünk identitása világos, és különbözik a szomszédos Moldováétól vagy a történelmi Besszarábiáétól. Meggyőződésünk, hogy az igazság a mi oldalunkon áll, és mivel a nemzetközi kapcsolatok átalakulóban vannak, ha vannak arra irányuló tendenciák, hogy igazságosabb, kiegyensúlyozottabb legyen, Dnyeszter-melléknek komoly perspektívája van.

Ebben a helyzetben, amikor Chişinău gazdasági blokádot vezet be és az Európai Unió felé fordul anélkül, hogy figyelembe venné Dnyeszter-mellék érdekeit, milyen jövőt lát Dnyeszter-mellék számára?

Mint a keleti bölcsesség tartja: minden válság lehetőség. A világ már nem lehet olyan, mint annak előtte volt. Hatalmas a szakadék a szavak és tettek, a formalitás és a realitás között.

Új államok létrejöttével járó precedensből tehát sok van. A nyugati világ persze ehhez képmutatóan viszonyul, mert azt állítja, hogy ezek a precedensek különleges esetek, melyeket nem lehet rávetíteni más helyzetekre. De ismétlem: egyetlen ilyen esetben sem láttuk, hogy a maga az anyaállam teremtette volna meg a függetlenség legitim jogalapját, mint tette azt Moldova. Mikor Moldova függetlenné vált, követelni kezdte Dnyeszter-mellék területét, amely történelmileg sosem volt Besszarábia része – mint azt pontosan tudja Bukarest. A mi oldalunkon állnak a jogi alapok és a világ precedensei,

Amint a nemzetközi szereplők részletesebb figyelme irányul majd térségünkre, biztos vagyok benne, hogy a moldáv-dnyesztermelléki kapcsolatok pozitív agenda részeivé válnak majd. A rendezésnek nincs alternatívája. Az elmúlt három évtizedben Moldova felállt a tárgyalóasztaltól sokszor, ignorálta a párbeszédet, de aztán vissza kellett térnie. Nincs értelmes perspektívája és működő mechanizmusa Moldova EU felé való mozgásának, de valamiféle, Romániával való szorosabb integrációjának sem anélkül, hogy a tárgyalóasztalnál megoldank a konfliktust a nemzetközi szereplők részvételével. A résztvevők köre több mint elégséges ahhoz, hogy végső, stabil rendezésre jussunk.

Ennek a rendezésnek két faktort figyelembe kell venie.

Ha minket nem akadályoznának a fejlődésben, akkor Dnyeszter-mellék nagyságrendileg sikeresebb állam lenne a szomszédos Moldovánál minden értelemben, gazdasági értelemben is. Moldova érti ezt. Ez érthető a rendelkezésre álló számokból, a gazdasági fejlődés tendenciáiból, az ipari potenciálból. Moldova lakossága jelentősen csökken, kivándorolnak az emberek, s ennek megfelelően Moldova mindent megtesz azért, hogy rontsa a helyzetet Dnyeszter-melléken. A rendezés során csak nemzetközi szinten rögzíteni kellene a de facto valóságot. Barátsági és jószomszédsági szerződést kellene kötnünk Moldovával, és ez bőven elég is lenne.

A második, nem kevésbé fontos elem az emberek véleménye. Senki nem erőltethet semmilyen integrációs folyamatot, a legjobb szándékok mellett sem. Moldova egyik vezető újságírónője, akit a moldáv újságírótanács tagjaként az újságírói morális kódex is köt, arról nyilatkozott, hogy az EU ne adjon gázt Dnyeszter-melléknek, mert ez olyan, mint gyöngyöt dobálni a disznók elé. Ebben az idézetben fülsiketítően jut kifejezésre a moldáv politikai elit egy részének Dnyeszter-mellékhez való hozzáállása. Nem a népé, arról biztosíthatom. A moldáv nép számára a dnyeszter-melléki konfliktus nem prioritás. Nekik túl kell élniük, ki kell tartaniuk, el kell jutniuk választások útján egy boldogabb jövőbe. Az elit számára viszont Dnyeszter-mellék idegen test, melynek területére ezzel egy időben pályáznak, ahogy talán az ipari potenciálunkra is. Úgy kell tenni, ahogy azt a Dnyeszter-mellék lakói eldöntik.

Így kell továbblépni, békében és egyetértésben Ukrajnával és Moldovával. Hogy merre kíván mozdulni Ukrajna, az az ukrán nép döntésén múlik. Hogy Moldova merre kíván mozdulni, az a moldáv népén, amely jelen állás szerint már inkább románnak tartja magát, román már a nyelve, s erőlteti a román identitást. A fő az, hogy helyettünk senki se dönthesse el, kik legyünk.

Nyitókép: DANIEL MIHAILESCU / AFP