A liberális sajtó még mindig nem akarja érteni: nem a magyar stratégiával van gond, hanem a brüsszelivel

„A liberális sajtó még mindig nem akarja érteni: nem a magyar stratégiával van gond, hanem a brüsszelivel. 
A liberális elit – ideértve a Brüsszelnek referáló magyar ellenzéket is – egy olyan külpolitikai modellt követ, amely az elmúlt évek során rendre elhibázott válaszokat adott a világrend átalakulására. A valósággal egyre inkább szembemenő brüsszeli stratégia nem alkalmazkodni próbál a nemzetközi rendszer többpólusúvá válásához, hanem egy ideológiailag vezérelt, föderális szuperállamot akar kiépíteni. Az elmúlt évek válságait ezért rendre további centralizációra, és a nemzeti hatáskörök elvonására használta fel – a kudarc viszont egyre inkább nyilvánvaló.

Nem a magyar nagystratégiával van tehát a baj, hanem a brüsszelivel. Íme néhány pont, hogy miért:
Az Európai Unió nem közvetítőként, nem stabilizáló hatalomként, hanem résztvevőként lépett be az orosz–ukrán háborúba. A brüsszeli stratégia a geopolitikai realitásokat figyelmen kívül hagyva a háborús logikát tette meg politikai identitása egyik alapjává. Ez a háborúpárti attitűd nemcsak az unió belső politikai kohézióját bomlasztja, hanem Európa globális pozícióit is gyengíti. Magyarország ezzel szemben a békében érdekelt, ezért minden erőfeszítésünkkel ennek előmozdításán dolgozunk.

A blokkosodásban gondolkodó brüsszeli logika nem értette meg a XXI. század nemzetközi rendjének lényegét sem: a világrendszerváltás egy többpólusú új világrendet hozott el. Ebben a közegben azok az államok értékelődnek fel, amelyek képesek hidat képezni a nagyhatalmak között. A blokkosodás ezért nemhogy növeli, hanem sokkal inkább csökkenti az európai országok relatív geopolitikai szerepét. Magyarország ezzel szemben egy áthidaló, kulcsállam pozíció megteremtésére törekszik – mert csak így tudja fenntartani szuverenitását és hosszú távú mozgásterét a gyorsan változó világrendben.

A brüsszeli föderalista törekvések a hatékonyság álcája mögött a demokratikus legitimitás felszámolásához vezetnek. A föderalisztikus törekvéseket Brüsszel rendre a válságokra adott válaszként tálalja, miközben ezen keresztül számolja fel az európai közösség leghatékonyabb önkorrekciós képességét.

A brüsszeli döntéshozatal az elmúlt évek válságait – migráció, koronavírus-járvány, energiaválság, háború – rendre egységes válaszokkal próbálta kezelni, miközben figyelmen kívül hagyta a tagállami kontextusokat. A nemzeti hatáskörök sorozatos csorbítása hosszú távon aláássa az EU működőképességét is. A tagállamok érdekei nem másodlagosak az unióhoz képest, hanem azok képezik az unió politikai alapját.

A brüsszeli stratégia következményei mára világosak: a gazdasági kapcsolatok teljes összeomlása Oroszországgal, elhidegülés Kínával, folyamatos pozícióvesztés a globális Délen, valamint éles feszültségek az Egyesült Államok új republikánus adminisztrációjával – amelyet Brüsszel ideológiai alapon maga provokált ki. Az európai elit meg volt győződve arról, hogy Donald Trump nem térhet vissza, miközben nyíltan kampányolt ellene – ezzel diplomáciailag eljátszva Washington bizalmát.

Nem elég, hogy Brüsszel néhány év alatt a világ legelszigeteltebb régiójává tette Európát, de mindezekből a külpolitikai kudarcokból gazdasági hanyatlás is következik. Az eurózóna gazdaságilag gyakorlatilag stagnál, a versenyképességi mutatók pedig sorra romlanak.

Nekünk viszont van egy működőképes stratégiánk: háború helyett béke, blokkosodás helyett gazdasági semlegesség, európai szuperállam helyett nemzetek Európája. Ennek köszönhetően hazánk egyedülálló módon pragmatikus, jó kapcsolatot ápol a világ valamennyi meghatározó erőközpontjával  Amerikától kezdve, Oroszországon és az arab államokon, Izraelen és a közép-ázsiai országokon keresztül Kínáig bezárólag.” 

Nyitókép: Philippe TURPIN / Photononstop / Photononstop via AFP

***