A geopolitikai kérdések továbbra is nyomást gyakorolhatnak a meglévő élelmiszer-ellátási láncokra, és rövid távon nem rajzolódik ki könnyű megoldás. A NATO nemrégiben kijelentette, hogy az orosz-ukrán konfliktus valószínűleg évekig tartó háborúvá alakul, és ilyen körülmények között nehéz lenne elképzelni, hogy Ukrajnában stabil ellátási láncokat és kereskedelmi folyosókat lehetne létrehozni a mezőgazdasági áruk számára. Hasonlóképpen nehéz elképzelni az Oroszországgal szembeni szankciók feloldását, ami továbbra is súrlódásokat okozna az élelmiszerexportjuk számára.
Amint azt a Morgan Stanley a közelmúltban kiadott kék könyvében részletezi, a geopolitikai kérdések miatt az élelmiszerkérdés az ellátási láncok világméretű kihívásainak meghatározó részévé válik. A lassulás és a „többpólusú világ” felé való elmozdulás kettős tendenciája a globális gazdaság átrendeződését kényszeríti ki, ahol a vállalatok az ellátási lánc biztonsága és a közpolitikai megfelelés miatt az ellátási láncok földrajzi diverzifikációjába fognak befektetni. Ezek az átmenetek költségesek lehetnek, és fejlődésük során nem kívánt következményekkel járhatnak.
Ugyanakkor lehetőségeket is teremtenek azon vállalatok és országok számára, amelyeknek új ellátási láncokat kell kiépíteniük és elhelyezniük.
6. Áremelkedések hatása
A megemelkedett élelmiszerárak hatása nemzeti szinten drámaian eltérő lehet. Egyes országok (például Argentína és Brazília) jól járnak, míg más országok valószínűleg többszörös negatív hatást tapasztalnak. Például olyan országok, mint Egyiptom, Etiópia, Szomália és Jemen élelmiszersegélyekre támaszkodnak, miközben nem rendelkeznek ezt kompenzáló olajbevételekkel. Egyedül Nigéria rendelkezik olyan olajbevételekkel, amelyek ellensúlyozhatják az élelmiszerköltségeket.
Bár az élelmiszerárak csökkentek a közelmúltbeli rekordszintekhez képest, az árak még mindig magasabbak, mint 1974 óta bármikor.
A fokozottan élelmiszerimporttól függő országok sora egyre bővül.
Az Egyesült Államokban is komoly hatást válthatnak ki a magas árak. Például az amerikaiak tízmillióit érinti a kivezetése a Covid-19-re válaszul adott intézkedéseknek, mint az élelmiszerjegyek és az iskolai étkeztetési programok. A Covid előtti politikára való visszatérés jelentős hatással lesz mindazokra, akik a 18 program bármelyikéből juttatást kapnak. A 18 program mérete a Covid alatt 50 milliárd dollárról 150 milliárd dollárra nőtt. Csak a kiegészítő táplálkozási segélyprogram 100 milliárd dollárt tesz ki. Az amerikai Egészségügyi Minisztériumnak háromhavonta meg kell hosszabbítania a közegészségügyi vészhelyzetet, amely jelenleg idén augusztusig van érvényben. Hét állam már lekerült a közegészségügyi vészhelyzetről, és annak lejárta után, amit egy állam megtehet, az az, hogy ellensúlyozza az ellátások csökkentését. A megszűnő állami támogatás összege azonban valószínűleg meredek lesz. A jó hír az lenne, ha a maximális ellátások elvesztése elegendő ösztönzést teremtene a munkaerő-piaci részvétel növelésére.
7. Agrártechnológia
Az elmúlt 5 évben az agrártechnológiai ágazat számára a legnagyobb változást nem annyira az új innováció, mint inkább az olcsó számítástechnikai teljesítmény alkalmazása hozta.
Az új technológia többé már nem parádés kocsi, hanem inkább szükségszerűség.
Az új technológiák a drónoktól a precíziós műtrágyákig 7-15 százalékos hozamjavulást eredményezhetnek már az első évben. Ami fontos, hogy a technológia alkalmazása egyre kevésbé függ a földek méretétől, ami mindig is korlátozó tényező volt a kisebb földtulajdonosok számára.
A legnagyobb kihívást azonban jelenleg továbbra is a munkaerő beszerzése jelenti. Bár rendelkezésre állnak már eszközök automatizálásra, de a jelenlegi piacokon nem várható gyors megoldás.
8. Fenntarthatóság
A fenntarthatósági hatások összetettek, és árnyalt megközelítést igényelnek a befektetőktől. Az ESG-nek egyaránt foglalkoznia kell az élelmezésbiztonsággal és az élelmiszertermelés fenntartható megközelítésével, amelyek bizonyos esetekben bonyolult kapcsolatban állnak egymással.
Jelenleg az élelmiszerekkel kapcsolatos társadalmi zavargások történelmi párhuzamai fontosságot adnak a megfelelő mennyiségű élelmiszer gazdaságos előállításának, annak társadalmi szempontjainak. Hosszú távon azonban a nem fenntartható gazdálkodási gyakorlatok hozzájárulnak az éghajlatváltozáshoz, ami az élelmezésbiztonság egyik fő strukturális kockázata.
A szimpózium résztvevői szerint a befektetőknek „reálisan” kellene megközelíteniük azokat a megoldásokat, amelyeknek nincs elfogadott definíciója a fenntarthatóság szempontjából - mint például a génszerkesztés.
A befektetőknek azt is fel kell ismerniük, hogy
a gazdálkodók gyakran túlságosan sok kockázatot viselnek ahhoz, hogy el tudjanak mozdulni a regeneratív gazdálkodási gyakorlatokból eredő potenciálisan alacsonyabb hozamok felé.
Ennek eredményeképpen azoknak a vállalatoknak, amelyek függenek a mezőgazdasági termelőktől - az ellátási lánc kritikus és az éghajlatra érzékeny részétől -,
meg kell fontolniuk az agrárágazat átállásának támogatását a kockázat egy részének átvállalásával.