A támogatásokat nem csak megszerezni kihívás, de gyakran a könyvelésük is tartogat meglepetéseket – különösen akkor, ha a támogatásokat az adóalany több év alatt felmerülő költségeinek ellentételezésére egy összegben, utólag kapja. A nehézséget az okozza, hogy – az összemérés elve alapján – a költségeknek és az azok fedezetére kapott támogatásoknak ugyanazon adóévben kell megjelenniük.
Nem az egyszerűségével tűnik ki az adózási teendők közül az elhatárolt veszteség mindenkori összegének követése sem. Az adóalapot csökkentő tételként figyelembe vehető összeget számos körülmény befolyásolja (a keletkezés időpontja, az 50 százalékos korlát stb.), ha pedig egy nyereséges és egy veszteséges társaság az összeolvadás mellett dönt, akkor további rendelkezéseket is végig kell böngésznünk. De arra is akadt példa, hogy az egyik évben a jövedelemnyereség-minimum alapján adót fizető adóalany elfelejti, hogy veszteségét később csökkentő tételként számolja el.
Természetesen vannak olyan esetek, amikor a társaságiadó-kalkuláció nem ütközik nehézségekbe, de a hiba lehetőségét még ekkor sem zárhatjuk ki – ilyen eset, ha az adózás előtti eredményt rosszul állapítják meg (például az elhatárolások hiánya vagy pontatlansága miatt). Sok olyan számviteli hibát is elkövethetünk, amelynek adóhatása ugyan nincs, viszont mulasztási bírságot vonhat maga után. Ezt kockáztatjuk a rövid/hosszú lejáratú kötelezettségek megbontásával, illetve átsorolásával, vagy ha megfeledkezünk arról, hogy a tárgyi eszközöket már nettó módon kell kimutatni.