Trump-hatás: olyan történt New Yorkban, amire utoljára 30 évvel ezelőtt volt példa
Az előttünk álló időszakban új irányt vehet az Egyesült Államok legnépesebb városának élete.
Bár New York City célja, hogy 2005-höz képest 40 százalékkal csökkentse az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, úgy tűnik, nem jó irányba tartanak – a város egyre inkább a fosszilis tüzelőanyagokra épít.
Az elmúlt év során New York City drámai mértékben növelte a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségét, ez nem kis részben az Empire State környezetvédői miatt történt – állítja a New York magazin.
2019-ben, amikor a város törvénybe iktatta ambiciózus klímacéljait, az Indian Point atomerőmű adta a karbonmentes áram nagy részét, a teljes energiának pedig 25 százalékát. Az erőmű nyereséges volt és megfelelt a Nukleáris Szabályozási Bizottság szigorú biztonsági előírásainak is – ennek ellenére bizonyos környezetvédelmi csoportok évtizedek óta harcoltak az erőmű bezárásáért. Azzal érvelnek, hogy a New York város és a Stamford-Peekskill törésvonal túl közel van az atomerőműhöz, így nagy károkat okozhat egy esetleges nukleáris katasztrófa.
2021-ben New York bezárta az Indian Pointot – akkoriban a Riverkeeper természetvédő szervezet azzal érvelt, hogy az Indian Point villamos energiáját teljes mértékben ki lehetne váltani megújuló energiaforrásokkal.
Bár érthető a környezetvédők elképzelése, a valóságban ez nem ilyen egyszerű:
Ennek fényében nem meglepő, hogy a megújuló energiaforrás kiegészítéséhez a városnak hozzá kellett nyúlnia a fosszilis tüzelőanyagokhoz, így
2021 májusában – az erőmű bezárása utáni első teljes hónapban –
A problémára már keresik a megoldást, tavaly ősszel Kathy Hochul kormányzó bejelentette, hogy két új távvezeték építését tervezi, amelyek közül az egyik a szél- és napenergia által termelt áramot az állam északi részéből szállítja New Yorkba, a másik pedig a vízenergia termelte áramot viszi majd Quebecből. Az előrejelzések szerint a két távvezeték 2030-ra együttesen 51 százalékkal csökkenti majd a fosszilis tüzelőanyaggal történő energiatermelést az állam északi részén.
A New York magazin szerint a földgáztermelők és bizonyos környezetvédelmi szervezetek nem támogatják a kormányzó projektjét, így jó eséllyel meg fogják akadályozni ezt a tervet.
A projekt várhatóan 2-4 milliárd dollárba fog kerülni, amelyet 25 év alatt fizetnének ki.
Az állam továbbá hozzátette, hogy az északi fogyasztók villanyszámlája akár 10 százalékkal is megemelkedhet a közeljövőben.
Az áremelkedésre hivatkozva a földgázerőművek üzemeltetői hangot adtak nemtetszésüknek, és erre bátorítják a lakosokat is – ez nem meglepő, hiszen a New York-i földgázerőművek tisztában vannak azzal, hogy a vízenergia hatalmas veszélyt jelent piaci részesedésükre.
Bár a jelent nézve mélyen zsebbe kell nyúlni a energiaárak miatt, viszont az állami tisztviselők szerint a projekt hosszú távon olcsóbbá fogja tenni az áramot – ez 2030-ra 10-15 százalék közötti árcsökkenést jelent a nagykereskedelmi energiaköltségekben.
A vízenergia-ellenes környezetvédelmi csoportok szerint
Érvelésük egy alapvető állításon alapul: a vízenergia valójában nem egy alacsony üvegházhatású gázokat kibocsátó energiaforrás. Bár a vízerőművek megépítésük után nem szennyezik a környezetet, a működésükhöz szükséges víztározók létrehozása viszont gyakran a zöld területek elárasztásával jár.
ami nem kis probléma, mivel a metán 25-ször több hőt köt meg a légkörben, mint a szén-dioxid.
A New York hírportál szerint ez az érvelés nem túl átgondolt, a gátakat – amelyeket New York városa erre a célra használna – évtizedekkel ezelőtt építették, ami azt jelenti, hogy az építésük során keletkezett metán már rég felszabadult.
Továbbá, a hidegebb éghajlaton épített vízenergia-gátak – mint amilyen Quebec is – általában sokkal kevesebb metánt bocsátanak ki, mint a melegebb éghajlaton épített gátak.
„Egyetlen komoly elemző sem gondolja, hogy New York villamosenergia-hálózata több metánt juttatna a légkörbe, ha a gáztüzelésű energiát a Québecben termelt vízenergiával helyettesítené” – osztotta meg véleményét a New York magazin újságírója.
A projektet ellenző környezetvédők továbbá attól is tartanak, hogy a távvezetékek zavarják majd az őslakosokat – a projekt tervezői viszont azt állítják, hogy a természetvédelmi szempontokat is figyelembe vették, így tervezéskor tudatosan elkerülték például a veszélyeztetett kék karner pillangók élőhelyét.