Közelebbről megvizsgálva az adatokat tehát láthatjuk, hogy
Magyarország esetében egy folyamatos, stabil felzárkózási folyamat figyelhető meg.
Ezzel párhuzamosan Portugália, illetve a mediterrán országok teljesítményében sokkal inkább egy stagnálás vagy csökkenés figyelhető meg az uniós átlaghoz viszonyítva. A görög, spanyol, illetve az olasz adatok is megerősítik ezt a tényt.
A koronavírus-válság szinte valamennyi ország adatsorában eredményezett törést, ám nem minden államnak sikerült 2021-re megoldania a vírus okozta problémákat. A Magyarország által beelőzött Portugália egy főre jutó, vásárlóerő paritáson mért GDP-je például a 2019-es szintre süllyedt vissza, míg hazánk jóval a Covid-19 válságot megelőző szint felett teljesített. A mediterrán országok tehát amellett, hogy a legnagyobb visszaesést szenvedték el a 2020-as krízis nyomán, a visszapattanásban sem jeleskedtek. Az országcsoport lassulása azonban nem meglepetésszerű jelenség.
A problémák gyökere már régóta a felszín alatt rejtőzködött, de a 2008-as válsággal párhuzamosan váltak igazán égetővé, s mint látható, teljes egészében azóta sem sikerült őket megoldani. A 2010-es évek adósságválsága hosszú évekre előre aláásta ezen országok növekedési kilátásait. Mivel az európai integráció egyik legfontosabb alapja, s egyben sikerének záloga is a konvergencia, nem engedhető meg, hogy a régi tagállamok folyamatosan leszakadjanak, s esetlegesen jelentős lemaradásra kerüljön sor. Az alapvetően nagyobb hátrányból induló, 2004 után csatlakozott országok jólétének folyamatos ösztönzése mellett tehát hosszú távon mindezen folyamatok tagállami és uniós szinten is további megoldásokat igényelnek.