A problémák gyökere már régóta a felszín alatt rejtőzködött, de a 2008-as válsággal párhuzamosan váltak igazán égetővé, s mint látható, teljes egészében azóta sem sikerült őket megoldani. A 2010-es évek adósságválsága hosszú évekre előre aláásta ezen országok növekedési kilátásait. Mivel az európai integráció egyik legfontosabb alapja, s egyben sikerének záloga is a konvergencia, nem engedhető meg, hogy a régi tagállamok folyamatosan leszakadjanak, s esetlegesen jelentős lemaradásra kerüljön sor. Az alapvetően nagyobb hátrányból induló, 2004 után csatlakozott országok jólétének folyamatos ösztönzése mellett tehát hosszú távon mindezen folyamatok tagállami és uniós szinten is további megoldásokat igényelnek.
Tagállami szinten a fenntartható növekedési struktúrák, uniós szinten pedig az ehhez megfelelő keretrendszer biztosítása szükséges. Ez azért is fontos, mert az integrációból fakadó előnyök kiaknázásának lehetősége valamennyi tagállam együttes érdeke, illetve az EU világgazdasági súlyának további marginalizálódásának elkerülése is ezt követeli meg.
A magyar, illetve a 2004 után csatlakozott országok felzárkózási sikere bár elismerésre méltó, nem hunyhatunk szemet afelett, hogy ezek az országok továbbra is többségében az uniós átlag alatt teljesítenek, s a magországok előnye továbbra is jelentős. Kiemelkedő mindazonáltal Csehország teljesítménye, aki a V4 és balti országok abszolút élmezőnyében szerepel, az uniós átlag 92 százalékával.