Azért sikerült a magyar termékenységi fordulat, mert nem fog elszegényedni, aki gyermeket vállal

2020-ban hazánkban 1,59 volt a termékenységi ráta. Ez a szám mutatja, hogy az unió módszerével számítva átlagosan hány gyermeke születne a 15-49 éves, azaz a szülőképes korú nőknek. Tavalyelőtt mi ezzel az értékkel Szlovákiával és Szlovéniával hármas holtversenyben a 7. legjobbak lettünk. Az unió átlaga 1,50, amely 2016 óta folyamatosan csökken. A járvány első évében 18 országban csökkent, 8 tagállamban nőtt a termékenységi ráta, Csehországban pedig már 3 éve a maximumukon stagnál. Ha az ezredforduló óta vizsgáljuk a tagállamokat, akkor négy országban, hazánkban, Csehországban, Szlovákiában és Romániában a ráta a maximumon áll, Szlovéniában nagyon megközelíti azt, hét országnak pedig a legrosszabb értéke volt a 2020-as. Ezek Franciaország, Írország, Belgium, Hollandia, Olaszország, Spanyolország és Málta.  Továbbá Dánia, Luxemburg és Finnország is nagyon közel voltak a minimumértékükhöz.

A KSH és az Eurostat termékenységi rátája közti eltérés abból adódik, hogy míg a KSH a Magyarországon született gyermekeket számlálja, addig az Eurostat azokat az unió területén született gyermekeket veszi számba a mi mutatónk kiszámításánál, akik magyar gyermekek. A két módszer 2016-2019 közti közel 0,05-s eltérése 2020-ban jelentősen csökkent.

Ismerve a KSH 2021-es (1,59) rátáját, szinte biztos, hogy az Eurostat is további növekedést fog majd mutatni 2021-re is, így 1,6 felettire becsülöm az uniós módszerrel számított 2021-es termékenységi mutatónkat, ami megközelíti az 1994-es, 25 évvel korábbi, a Bokros csomag 1995-ös bevezetése előtti év szintjét.

Az uniós elemzés felhívja a figyelmet arra, hogy 2013 óta nő a külföldi születésű anyák aránya, 2020-ban már az unióban együttvéve 21 százalék volt. Luxemburgban született gyermekek kétharmadának, Cipruson születettek 39 százaléknak, Ausztriában, Máltán és Belgiumban születettek harmadának külföldön született az édesanyja, míg 9 olyan ország van, ahol ez az arány 10 százalék alatti. Hazánkban mindössze 4,4 százalék volt, ami a 6. legkisebb Bulgária, Szlovákia, Litvánia, Lengyelország és Lettország után. Rajtunk kívül Románia, Észtország és Csehország tartozik még a 10 százalék alattiak csoportjába.

Az elmúlt évtized termékenységének javulásához leginkább az járult hozzá, hogy

Ennek legjobb mérőszáma az, ha megvizsgáljuk a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatával élők arányát a gyermekes háztartásban és a gyermektelenek között. Ha a gyermekesek aránya e mutató esetében nagyobb, akkor a gyermekvállalás szegénységi többletkockázattal, anyagi hátránnyal jár, ha kisebb, akkor nem jár anyagi hátránnyal.

E hátrány/előny mértékét mutatjuk be a fenti grafikonon országonként 2019-ben (az oszlopokkal) és 2009-ben (a pontokkal). Látható, hogy míg hazánkban 2009-ben a szegénységi kockázattal élő gyermekesek aránya 9 százalékponttal nagyobb volt a gyermekteleneknél, tehát jelentős anyagi hátrányban voltak, addig 2019-re 3,1 százalékponttal alacsonyabb lett a gyermekesek esetében kockázattal élők aránya a gyermekteleneknél, így a hátrányuk előnyre változott. A magyar javulásnál csak a lett és az észt a nagyobb.

Míg 2009-ben nálunk jelentette a gyermekvállalás Írország mellett a legnagyobb hátrányt, addig 2019-re (ez az utolsó elérhető adat az Eurostaton) a 10. helyre léptünk előre az előnyt adni tudó országok közé. Mivel a járvány idején is előnyt jelentett a gyermekvállalás, ezért nőtt a termékenységi rátánk. A 2010 előtti pénzügyi válság idején jelentős hátrányt jelentett, akkor csökkent a termékenység. 2009-ben Szlovéniában volt az egyik legnagyobb előny a gyermekvállalás, ott például nőtt a pénzügyi válság alatt is a termékenység.

Ezért határozta meg 2021-ben Orbán Viktor miniszterelnök a kormány családpolitikája egyik alappilléreként azt, hogy a gyermekvállalás anyagi értelemben is előny és ne hátrány legyen.