Nyugati energetikai vállalatok vagy épp brit és a lett hatóságok játszanak szép csendben össze egymással, hogy orosz olajat szerezhessenek. Közben retorikai szinten a brit és a balti politikai elitek a legelszántabbak az orosz veszély kapcsán. Sőt, miközben titokban mindent megtesznek a zavartalan olajszállításokért, hangosan bírálják a többi uniós ország politikáit, és vigyázó tekintetükkel fürkészik az energetikában vagy a szankciók terén nem kellően szigorú országokat. Ezért megmutatjuk, hogyan szerzik be az orosz olajat a nyugati cégek.
A brit média mindezt megpróbálja orosz trükközésként bemutatni, pedig nyilvánvaló, hogy az oroszoknak esélyük sem lenne, ha nem működnének közre lett és brit hatóságok, illetve a brit Shell.
A Shell, a legnagyobb európai olajvállalat a kereskedők által lett keveréknek nevezett gázolajkeveréket készít, aminek lényege az, hogy olyan hordót hozzanak forgalomba, amelynek csak 49,99 százaléka származik Oroszországból; a Shell számára mindaddig,
Általában is elterjedtek azok a megoldások, amelyek az üzemanyagok keveréséről szólnak, hogy elleplezhető legyen az orosz eredet. A nyugati cégek így népszerűségüket növelve elmondhatják, hogy nem szereznek be orosz energiát, miközben épp ezt teszik.
Egy tipikus kereskedelmi útvonal Primorszkból, a Szentpétervárhoz közeli orosz olajexportvárosból a lettországi Ventspils kikötőjébe irányul, amely nagy olajterminállal rendelkezik. Ott történik az orosz olaj bekeverése. Sok más helyen is történik persze keverés, többek között Hollandiában és a nyílt tengeren, a kereskedők által hajóról hajóra történő átrakodásnak nevezett műveletek során.
Ez nem annyira új gyakorlat, a venezuelai és iráni olaj is úgy került a világpiacra, hogy mással keverték és átcímkézték.
Oroszország az elmúlt hetekben növelte az olajszállításokat a kulcsfontosságú vevők felé, dacolva a világ energiapiacairól való kirekesztettségével. A szállítás egyik egyre népszerűbb módja: az ismeretlen úticél feliratú tartályhajók.
A TankerTrackers.com szerint az orosz kikötőkből az Európai Unió tagállamaiba irányuló olajexport (amely országok hagyományosan az orosz nyersolaj legnagyobb vásárlói) áprilisban eddig átlagosan napi 1,6 millió hordóra emelkedett. Az ukrajnai inváziót követően márciusban napi 1,3 millióra esett vissza az export. A Kpler, egy másik áruforgalmi adatszolgáltató hasonló adatai szerint
Átláthatatlan piac alakul ki, amely elhomályosítja az olaj eredetét. Az Oroszország ukrajnai inváziója előtti időszakkal ellentétben az olajvásárlók aggódnak. Olyan nyersolajjal kereskednek ugyanis, amely egy a Nyugat által háborús bűnökkel vádolt kormányt finanszíroz.
Épp ezért folyamodnak trükkökhöz:
A TankerTrackers.com szerint áprilisban eddig több mint 11,1 millió hordót töltöttek tankhajókba tervezett útvonal nélkül, többet, mint bármely országba. Ez a szám az invázió előtti szinte nullához képest emelkedett meg.
Az orosz olaj eredetének elfedésére többek között azért van szükség, mert az országoknak égető szükségük van a nyersolajra a gazdaságok működéséhez és az üzemanyagárak további emelkedésének megakadályozásához. A vállalatok és az olajközvetítők azonban csendben akarnak kereskedni, elkerülve minden visszhangot, amiért megkönnyítik az olyan tranzakciókat, amelyek végül pénzt biztosítanak Moszkva hadigépezetének.
Elemzők és kereskedők szerint az ismeretlen szállítási cél címke használata annak a jele, hogy az olajat nagyobb hajókra viszik a tengeren. Az orosz nyersolajat ezután a tengeren összekeverik a hajó rakományával, elmosva, hogy honnan származik. Ez egy régi gyakorlat, amely lehetővé tette a szankciókkal sújtott országokból, például Iránból és Venezuelából történő exportot.
A kereskedők szerint a piacon a lett keveréknek és a türkmén keveréknek nevezett termékeket is kínálnak, azzal a tudomással, hogy ezek jelentős mennyiségű orosz olajat tartalmaznak.
A szankciók hiánya ellenére számos európai energiaipari vállalat önkorlátozásra kényszerült az inváziót követő hetekben, mivel a kereskedelem banki finanszírozása elapadt, a biztosítási költségek pedig az egekbe szöktek. És persze reputációs kockázatot jelent, ha a nyugati vállalatok oroszokkal üzletelnek.
Az Európába irányuló szállítmányok áprilisi növekedése, valamint a rendeltetési hely nélkül megjelölt szállítmányok száma (a keveréses trükkről nem beszélve) arra utal, hogy egyes vállalatok sikeresen találtak megoldási lehetőségeket.
Számos vállalat szeretné megvalósítani azt, ami a magyar Molnak is sikerül: hogy olcsó Ural típusú olajat szerezzen.
És persze hivatkoznak arra a nyugati szereplők, hogy csak a háború előtti szerződéseik keretében üzletelnek, de akkor miért nőttek áprilisban a háború előtti szintre az orosz olajeladások?
Mert felpörgött az olajüzlet: „az a tény, hogy többet vásárolnak, mint az invázió előtt, arra utal, hogy ez nem csak a hosszú távú szerződések miatt van” – mondta a WSJ-nek Simon Johnson, az MIT közgazdászprofesszora, aki az olajgeopolitikát kutatja, és a Nemzetközi Valutaalap korábbi vezető közgazdásza. „Ez az olcsó energiáról is szól. Amíg nincs teljes embargó, addig ez folytatódhat”. És persze még egy teljes embargót is meg lehet kerülni.
(A brit hatóságok által korábban lefoglalt Grace 1 iráni kőolajszállító tartályhajó a Gibraltári-szorosban, a dél-spanyolországi Algecirasnál 2019. július 19-én, amikor a gibraltári legfelsőbb bíróság további harminc nappal – augusztus 20-ig – meghosszabbította a tartályhajó lefoglalását. MTI/EPA/EFE/A. Carrasco Ragel)
Tíz évvel ezelőtt írták alá a párizsi éghajlatvédelmi egyezményt, azonban az elmúlt időszakban jelentősen megváltozott az emberek hozzáállása a klímapolitikához – írja a New York Times.
Szijjártó Péter határozottan tagadta, hogy Donald Trump bármit is követelt volna Magyarországtól.
A Bizottság elnöke már egy lépést sem tesz anélkül, hogy előtte ne hívná fel Donald Trumpot. Ezúttal is csak egy ilyen beszélgetés után jelentette be a szankciókat.
Washington újabb háborús nyomásgyakorlásra buzdítja Európát.
Új javaslattal állt elő az Európai Bizottság elnöke.
„A magyar választóknak fel kell ismerniük, hogy ez a gyűlölet nem a megoldás, hanem maga a katasztrófa” – hangsúlyozta összeállításában a Transzparens Újságírásért Alapítvány.
Bár Brüsszel valóban szigorúbban lép fel az cupertinói vállalattal szemben, a tényleges következményeket végső soron az európai felhasználók szenvedik meg. Drágább szolgáltatások, rosszabb felhasználói élmény és kevesebb választási lehetőség az Apple-nél.
Az aknák mellett egyre nagyobb problémát jelentenek a drónok is.
