Kína küzdelme az ukrajnai konfliktus árnyékában

2022. február 17. 19:10

Az utóbbi hetekben szinte mindenki is hozzászólt az orosz-ukrán konfliktushoz, ami azóta szép lassan átvedlett amerikai-orosz, vagy inkább atlanti-orosz konfliktussá. Mégis kevesen írtak arról, hogy bár az USA sokat beszél Ukrajnáról, igazából nem is ez a döntő Washington számára. Inkább az, mi is történik egy Kína melletti kis szigeten. Erről értekezett a napokban egy lengyel portál. A vélemény azért is érdekes, hiszen a lengyelek sokkal érzékenyebben tekintenek az orosz fenyegetettségre.

2022. február 17. 19:10
null

A Money.pl. szerint ugyanis

Tajvan és az ott működő a TMSC (amely a világ legnagyobb integrált áramkörgyártója) szerepe felértékelődött.

Peking Tajvan annektálására irányuló törekvése nem új keletű. A probléma az, hogy egy ilyen lépés megzavarhatja a chipgyártást, és következésképpen az egész globális iparágat felboríthatja. Eközben Európában mindenki elfoglalt, és ez nagyszerű hír a Középső Birodalom számára.

A TSMC, a világ technológiailag legösszetettebb chipjeinek mintegy 90 százalékát gyártja, beleértve az iPhone-okban és más Apple márkájú termékekben található chipeket is. A TSMC monopolhelyzete ebben az üzletágban óriási geopolitikai jelentőséget biztosít Tajvannak.

Mindenki Ukrajna inváziójával foglalkozik, miközben Kína továbbra is tartja magát ahhoz az alapelvhez, hogy Tajvan az ország szerves része.

Az USA természetesen nem szeretné, hogy a kínai állam átvegye a TSMC üzemeit, mivel ez elvágná az amerikai vállalatokat az alapvető technológiai alkatrészektől. Így a kis sziget a nagyhatalmi ambíciók túszává vált. A közelmúlt eseményei ismét emlékeztetnek minket erre a konfliktusra.

A portál értekezésében kitér a nemrégiben kirobban litván-kínai konfliktusra is. Az ügy Litvánia és Tajvan közötti kereskedelmi kapcsolatokat érintette. Litvánia hivatalosan létesítettt kapcsolatot Tajvannal, ami miatt Kína ezt nehezményezte, hogy a litvánok ezzel megsértették az egységes Kína elvét. Kína múlt héten leállította a marhahús, előtte pedig a tejtermékek és az alkohol importját Litvániából. A döntés mellé a kínai külügyminisztérium szóvivője a döntés kiegészítéseként azt tanácsolta Litvániának, hogy

„szembesülnie kell a tényekkel, kijavítani a saját hibáit, és visszatérni az egy Kína elvéhez való ragaszkodás helyes útjára, ahelyett, hogy összekeverné a jót a rosszal, és rágalmazná Kínát".

Emlékeztetnek arra is a lengyelek, hogy a Középső-Birodalom régóta messzemenő igényeket támaszt a szárazföldi Kínával szomszédos vizek számos területére, és Tajvant "lázadó-provinciának" tekinti. Kína követelései során a nemzetközi jog által el nem ismert és pontatlanul megfogalmazott „történelmi jogokra" hivatkozik. Peking katonai létesítmények felállításával és mesterséges szigetek építésével próbál érvényt szerezni igényeinek.

Kína meccse az USA ellen

A portál idézi Michał Boguszt, a Keleti Tanulmányok Központjának elemzőjét, aki rámutatott: a kínai döntéshozók felismerték, hogy birodalmi terveik legnagyobb akadálya az USA és szövetségi rendszerének jelenléte a régióban.

Bogusz értékelése szerint: „A Kínai Kommunista Párt szerint az Egyesült Államok az agresszor, amely leszálló ágon lévő hatalomként megpróbálja megállítani a feltörekvő Kína felemelkedését, többek között kereskedelmi háborúval, a technológia-export korlátozásával vagy az emberi jogok megsértése ürügyén elkövetett propaganda-támadással. Ugyanakkor a Kínai Népköztársaságban bekövetkezett belső változások –  ideértve a centralizmushoz és a keményvonalas tekintélyelvűséghez való visszatérést -azt jelentik, hogy már nem állnak fenn a Tajvannal való békés újraegyesítés feltételei. Amerikai támogatás nélkül a szomszédos országoknak bele kellene törődniük Peking diktátumaiba. Ezért törekszik Kína arra, hogy kiszorítsa az Egyesült Államokat Kelet-Ázsiából".

Bogusz még azzal árnyalja a képet, hogy

Kína számára az optimális forgatókönyv nem Tajvan lerohanása lenne, hanem az, hogy a belső demoralizálódás következtében elérjékaz amerikaiak távozását.

Ennek következtében a tajvani társadalom elveszítené az akaratát saját függetlensége megvédésére.

A Money.pl szerint

ebben segíthet Pekingnek Putyin, aki most az USA figyelmét a világnak erről a tájékáról Közép-Kelet-Európára tereli.

Idéznek egy másik szakértőt is, aki szerint: „ha Kína invázióra vagy hibrid támadásra készülne Tajvan ellen, Oroszország Peking jelzésére valószínűleg fokozni fogja az Európára nehezedő nyomást. Ezért Tajvan és a Dél-kínai-tenger nekünk, Lengyelországnak sokkal fontosabb, mint amilyennek képzeljük.”

Elvonni az USA figyelmét

A Keleti Tanulmányok Központjának elemzői novemberben a „Peking-Moszkva tengely” című jelentésben úgy értékelték, hogy mindkét főváros között mély érdekközösség és informális szövetség alakult ki, amelynek pillére az Egyesült Államokkal való stratégiai konfrontáció és a törekvés a jelenlegi nemzetközi rend, az USA domináns pozíciójának felülvizsgálatára.

Mindkét ország ki akarja szorítani az Egyesült Államokat az Eurázsia két végén fekvő biztonsági térből.

Oroszország esetében Európából, Kína esetében pedig a Csendes-óceán nyugati részéről. Ez stratégiai szinergiát eredményez, ami megosztja Washington figyelmét és az amerikai erőforrásokat.

Ezért lehet az Ukrajna elleni orosz agresszió egyik oka azt megtudni, hogy az Egyesült Államok – miközben elsősorban Kínára összpontosít – képes-e elengedni Európát. Ha ez megtörténik, akkor Oroszország alá tudja ásni az európai biztonsági rendszert.

Az elmúlt hetek azonban azt mutatják, hogy az USA nem engedi el Európát.

Ebben az esetben is Moszkva stratégiai előnyre tesz szert, mivel segített Pekingnek elterelni az USA figyelmét Kínáról, amivel demonstrálja a kínai döntéshozóknak, hogy hasznos szövetséges lehet.

A provokáló Kína és a gyengülő USA

Tajvan és a félvezetők esete nem korlátozódik csak a Litvánia és Kína közötti diplomáciai pofonok elcsattanására. Ahogy a Reuters írja, a kínai kormányzati médiában egyre gyakoribbak a hírek a sziget elleni fegyveres támadás lehetőségéről és egy olyan jövedelmező üzlet átvételéről, amely Pekingnek eddig még hiányzik (a kínaiak nem rendelkeznek olyan fejlett chipgyártási technológiával, mint Tajvan).

A tajvani gazdasági minisztérium ugyanakkor azt írja: a Középső Birodalom 50 éve fenyeget és manipulálja az információkat, de az ottani politikusok már megtanulták „kezelni ezt a kockázatot”. Ezúttal azonban a geopolitikai kontextus megváltozott, és úgy tűnik, Putyin és Hszi Csin-ping elnök közös cél elérésére játszik, és olyan közel kerültek egymáshoz, mint még soha.

Tajvan meghódítása több dimenzióban is problémát jelentene:

Először is, amennyiben Kína diadalmaskodik, az az USA gyengülő pozícióját mutatja, ami régiónk biztonsága szempontjából végzetes hír lenne.

Másodszor, ez a chipek exportjának összeomlását jelentené, ami magasabb árakhoz vagy teljes termékhiányhoz vezetne azokból az eszközökből, amelyek mindennap körülvesznek bennünket. A tajvani gyárak a járvány miatt mindössze néhány hónapra álltak le, mégis az alkatrészhiány miatt az egész világ szenvedett. Ez új inflációs hullámhoz, kereskedelmi zavarokhoz és turbulenciához vezethet az iparágban.

Harmadszor, a Nyugat azt mutatná, hogy tehetetlen a Kreml és Peking ravaszságával szemben. Ez beteljesíthetné Henry Kissinger, az amerikai diplomácia ikonjának figyelmeztető szavait, aki annak idején úgy érvelt, hogy

Oroszország és Kína szoros szövetségének engedélyezése egy dolgot jelent: halálos fenyegetést a „szabad világra”.

Összesen 3 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
klikk.klikk
2022. február 20. 20:28
Már egyszer hangot adtam valamelyik fórumban a véleményemnek. Amíg a h. világ (usa és az általa megvezetett eu ) az orosz "agresszióval" bíbelődik, addig a hátsó udvarban Kína teszi a dolgát. Én személy szerint örülök neki. A világ újabb része maradhat "normálisabb és "demokrácia" mentesebb".
lendvaiildiko
2022. február 20. 00:37
Két ponton is front nyilhat. Ahogy korábban a KGST-ben és a Varsói Szerződésben vesztes pozícióhoz kötődtünk, most is a rossz oldalon vagyunk. Nagyon vak a nyugati politika. Nem csak Kelet-Ázsia lehet a nagy összeütközés színtere, de önmagában az amerikai egyesült államok, ideológiailag meghasonlott, a spanyolajkú, katolikus eredetű bevándorlók + a nem keresztény bevándorlók felőrölhetik a fehér, protestáns többséget s ugyebár arra felé is komoly kínai populáció van jelen. Vélhetően Oroszország sem ül ölebtett kezekkel arra felé, s hát a látható amerikai vezetés nagyon gyenge. Nem lehetetlen egy belső konfliktus kitörése. Nyugateurópa is 10-20 éven belül kultúrát, vallást, gazdasági és politikai struktúrát vált, ami lehet véres, lehet pusztán az ágyban megvívott és az eddigieknél elegánsabban megvívott csata... Valahogy nekem az tűnik ki, a legnagyobb arccal, a legnagyobb gőggel próbálnak jelenleg keletdélé újrahódítani ( drang nach Osten), de valahogy úgy járnak mint Bonaparte és dolgi
Elod
2022. február 19. 19:12
Ebben a játszmában a "szabad világ" nagy hátránya, hogy az USA 4-8 évente fókuszt vált, az EU és az angolok a koronagyarmatokkal együtt meg pincsikutyaként rohannak utána az új irányba.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!