Az utóbbi hetekben szinte mindenki is hozzászólt az orosz-ukrán konfliktushoz, ami azóta szép lassan átvedlett amerikai-orosz, vagy inkább atlanti-orosz konfliktussá. Mégis kevesen írtak arról, hogy bár az USA sokat beszél Ukrajnáról, igazából nem is ez a döntő Washington számára. Inkább az, mi is történik egy Kína melletti kis szigeten. Erről értekezett a napokban egy lengyel portál. A vélemény azért is érdekes, hiszen a lengyelek sokkal érzékenyebben tekintenek az orosz fenyegetettségre.
A Money.pl. szerint ugyanis
Peking Tajvan annektálására irányuló törekvése nem új keletű. A probléma az, hogy egy ilyen lépés megzavarhatja a chipgyártást, és következésképpen az egész globális iparágat felboríthatja. Eközben Európában mindenki elfoglalt, és ez nagyszerű hír a Középső Birodalom számára.
A TSMC, a világ technológiailag legösszetettebb chipjeinek mintegy 90 százalékát gyártja, beleértve az iPhone-okban és más Apple márkájú termékekben található chipeket is. A TSMC monopolhelyzete ebben az üzletágban óriási geopolitikai jelentőséget biztosít Tajvannak.
Az USA természetesen nem szeretné, hogy a kínai állam átvegye a TSMC üzemeit, mivel ez elvágná az amerikai vállalatokat az alapvető technológiai alkatrészektől. Így a kis sziget a nagyhatalmi ambíciók túszává vált. A közelmúlt eseményei ismét emlékeztetnek minket erre a konfliktusra.
A portál értekezésében kitér a nemrégiben kirobban litván-kínai konfliktusra is. Az ügy Litvánia és Tajvan közötti kereskedelmi kapcsolatokat érintette. Litvánia hivatalosan létesítettt kapcsolatot Tajvannal, ami miatt Kína ezt nehezményezte, hogy a litvánok ezzel megsértették az egységes Kína elvét. Kína múlt héten leállította a marhahús, előtte pedig a tejtermékek és az alkohol importját Litvániából. A döntés mellé a kínai külügyminisztérium szóvivője a döntés kiegészítéseként azt tanácsolta Litvániának, hogy
Emlékeztetnek arra is a lengyelek, hogy a Középső-Birodalom régóta messzemenő igényeket támaszt a szárazföldi Kínával szomszédos vizek számos területére, és Tajvant "lázadó-provinciának" tekinti. Kína követelései során a nemzetközi jog által el nem ismert és pontatlanul megfogalmazott „történelmi jogokra" hivatkozik. Peking katonai létesítmények felállításával és mesterséges szigetek építésével próbál érvényt szerezni igényeinek.
A portál idézi Michał Boguszt, a Keleti Tanulmányok Központjának elemzőjét, aki rámutatott: a kínai döntéshozók felismerték, hogy birodalmi terveik legnagyobb akadálya az USA és szövetségi rendszerének jelenléte a régióban.
Bogusz értékelése szerint: „A Kínai Kommunista Párt szerint az Egyesült Államok az agresszor, amely leszálló ágon lévő hatalomként megpróbálja megállítani a feltörekvő Kína felemelkedését, többek között kereskedelmi háborúval, a technológia-export korlátozásával vagy az emberi jogok megsértése ürügyén elkövetett propaganda-támadással. Ugyanakkor a Kínai Népköztársaságban bekövetkezett belső változások – ideértve a centralizmushoz és a keményvonalas tekintélyelvűséghez való visszatérést -azt jelentik, hogy már nem állnak fenn a Tajvannal való békés újraegyesítés feltételei. Amerikai támogatás nélkül a szomszédos országoknak bele kellene törődniük Peking diktátumaiba. Ezért törekszik Kína arra, hogy kiszorítsa az Egyesült Államokat Kelet-Ázsiából".
Bogusz még azzal árnyalja a képet, hogy
Ennek következtében a tajvani társadalom elveszítené az akaratát saját függetlensége megvédésére.
A Money.pl szerint
Idéznek egy másik szakértőt is, aki szerint: „ha Kína invázióra vagy hibrid támadásra készülne Tajvan ellen, Oroszország Peking jelzésére valószínűleg fokozni fogja az Európára nehezedő nyomást. Ezért Tajvan és a Dél-kínai-tenger nekünk, Lengyelországnak sokkal fontosabb, mint amilyennek képzeljük.”
A Keleti Tanulmányok Központjának elemzői novemberben a „Peking-Moszkva tengely” című jelentésben úgy értékelték, hogy mindkét főváros között mély érdekközösség és informális szövetség alakult ki, amelynek pillére az Egyesült Államokkal való stratégiai konfrontáció és a törekvés a jelenlegi nemzetközi rend, az USA domináns pozíciójának felülvizsgálatára.
Oroszország esetében Európából, Kína esetében pedig a Csendes-óceán nyugati részéről. Ez stratégiai szinergiát eredményez, ami megosztja Washington figyelmét és az amerikai erőforrásokat.
Ezért lehet az Ukrajna elleni orosz agresszió egyik oka azt megtudni, hogy az Egyesült Államok – miközben elsősorban Kínára összpontosít – képes-e elengedni Európát. Ha ez megtörténik, akkor Oroszország alá tudja ásni az európai biztonsági rendszert.
Az elmúlt hetek azonban azt mutatják, hogy az USA nem engedi el Európát.
Tajvan és a félvezetők esete nem korlátozódik csak a Litvánia és Kína közötti diplomáciai pofonok elcsattanására. Ahogy a Reuters írja, a kínai kormányzati médiában egyre gyakoribbak a hírek a sziget elleni fegyveres támadás lehetőségéről és egy olyan jövedelmező üzlet átvételéről, amely Pekingnek eddig még hiányzik (a kínaiak nem rendelkeznek olyan fejlett chipgyártási technológiával, mint Tajvan).
A tajvani gazdasági minisztérium ugyanakkor azt írja: a Középső Birodalom 50 éve fenyeget és manipulálja az információkat, de az ottani politikusok már megtanulták „kezelni ezt a kockázatot”. Ezúttal azonban a geopolitikai kontextus megváltozott, és úgy tűnik, Putyin és Hszi Csin-ping elnök közös cél elérésére játszik, és olyan közel kerültek egymáshoz, mint még soha.
Tajvan meghódítása több dimenzióban is problémát jelentene:
Először is, amennyiben Kína diadalmaskodik, az az USA gyengülő pozícióját mutatja, ami régiónk biztonsága szempontjából végzetes hír lenne.
Másodszor, ez a chipek exportjának összeomlását jelentené, ami magasabb árakhoz vagy teljes termékhiányhoz vezetne azokból az eszközökből, amelyek mindennap körülvesznek bennünket. A tajvani gyárak a járvány miatt mindössze néhány hónapra álltak le, mégis az alkatrészhiány miatt az egész világ szenvedett. Ez új inflációs hullámhoz, kereskedelmi zavarokhoz és turbulenciához vezethet az iparágban.
Harmadszor, a Nyugat azt mutatná, hogy tehetetlen a Kreml és Peking ravaszságával szemben. Ez beteljesíthetné Henry Kissinger, az amerikai diplomácia ikonjának figyelmeztető szavait, aki annak idején úgy érvelt, hogy
A volt ukrán miniszterelnök szerint ez már agónia, és teljesen nyilvánvaló, hogy az amerikaiak elengedték Zelenszkijt, most pedig azon dolgoznak, hogy eltávolítsák őt a hatalomból.
„Európa – alapvetően a saját hibáiból – folyamatos energiaválságokkal néz szembe” – fogalmazott Szijjártó Péter.
Másfél év leforgása alatt szélvészként söpörhet végig az országon az orosz hadsereg – legalábbis ezt sugallta az ukrán elnöki hivatal helyettes vezetője.
Medvegyev Starlink-részvényekért cserébe hajlandó vállalni a közvetítő szerepét.
Pontot tett a találgatások végére a szakértő.
„Évekig potyautasként támaszkodtunk az amerikai biztonsági garanciákra” – mondta a német kancellár.
Ha egyszer lesz egy dokumentumfilm arról, hogyan nézett ki az USA a 2020-as évek közepén, ez a jelenet – a jövőbe beszélő kínai diáklány, mögötte két egymást püfölő amerikai – nyugodtan mehetne az intróba.
A volt ukrán miniszterelnök szerint ez már agónia, és teljesen nyilvánvaló, hogy az amerikaiak elengedték Zelenszkijt, most pedig azon dolgoznak, hogy eltávolítsák őt a hatalomból.
