A milliomosok óriási előnyökhöz juthatnak a változó állami és helyi adószabályoknak köszönhetően. A több mint egy évszázada érvényben lévő adómentesség lehetővé teszi az adófizetők számára, hogy a szövetségi kormánynak történő adóbevallásban a teljes adójukból levonják az ingatlan- és a tagállami jövedelemadót. Az adólevonási jog nagyon sokáig korlátlan volt, ami elsősorban azoknak a gazdagoknak segített, akiknek nagy költségekkel kellett „megküzdeniük” a házaik és jövedelmük miatt. Az adólevonási joggal jól jártak a magas adóbevételt termelő államok is, akik jelentős adóbevételtől buktak el, mivel az adózók a levonási jogukkal élve drasztikusan lecsökkenthették a fizetendő adójukat. Ennek a bevételkiesésnek és az „adóhátránynak” a kompenzálására az érintett államok támogatást kaptak a szövetségi kormánytól, ami 369 milliárd dollárjába került a központi költségvetésnek 2017-ben, amely a GDP 1,9 százalékát tette ki.
Donald Trump meghúzta a határt
Donald Trump az elnöksége alatt évi tízezer dollárban korlátoza az adólevonás összegét, bár ez a legtöbb amerikai számára csekély hatással volt. Az Internal Revenue Service szerint az adóbevallások 87 százalékában nem jelenítik meg részletesen az összes mentességet az adózók, mivel azok nem érnék el az általánosan igénybe vehető levonást, ami 12 000 dollár volt 2018-ban egy egyedülálló adózónak. A magas adókkal rendelkező államok, mint például New York és Kalifornia törvényhozói azonban a reformot nem a gazdagok megadóztatására tett dicséretes erőfeszítésnek tekintették – ami egyébként jól sikerült – teszi hozzá az Economist –, hanem büntető csapásnak az államok számára.