Ezért ilyen drága a pelenka: a globális piacot két cég osztotta fel egymás között

A szobatisztaságig eljutni drága mulatság

A Bloomberg egyik cikkében arról ír, hogy a tavalyi évben a pelenkákra költött családi költségek 14 százalékkal emelkedtek éves szinten, és a drágulás üteme továbbra sem lassul. A cikk szerint ez egy 3 éves ikerpár esetében havi háromszáz dollár költséget is jelenthet. A The New York Times nemrégiben írt egy rablásról, melyben egy férfi, aki pelenkát akart vásárolni végül fizetés nélkül távozott, miután a bank nem fogadta el a kártyáját. Az alapvető szükségletnek tekinthető pelenkát eltulajdonító férfit később az emberek hősként ünnepelték, míg a fotóját közzétevő boltot pedig tömeges kritika érte az embertelen hozzáállás miatt. 

Yves Smith szerint

az áremelkedést ugyanis nem a globális ellátási lánc problémái okozzák. Ahogy írja, a Kimberly-Clark és a Procter&Gamble cégek duopóliuma uralja a pelenkapiacot, és ez a két cég bonyolítja le az ágazat teljes forgalmának 70 százalékát. Az sem számít, hogy Huggies-t, Pampers-t vagy bármelyik más ismert márkát vásároljuk, mert a pénz ezeken keresztül is ugyan ehhez a két vállalathoz folyik be végül. 

A textilpelenkák harca az életben maradásért

Alapvetően kétféle pelenka alternatíva létezik a világban, a textil és a modernnek számító eldobható változat. A textilpelenkák a nyugati világban reneszánszukat élik a környezettudatosság fejlődésével, bár sok vita van még ma is arról, hogy mennyire felelősségteljes ökológiai szempontból a pelenkák folyamatos mosása, mert ehhez azért mégiscsak rengeteg víz kell. 

Indiában egyébként napjainkban még viszonylag sokan használnak textilpelenkát a hagyományok miatt: a pelenkát tisztítóba viszik, ahonnan kicsit magasabb összegért, mint egy eldobható pelenkáé, a tiszta, fehérített darabokat kapják vissza. 

Ma már azonban, ahogy világszerte, Indiában is sokan az eldobható pelenkákat részesítik előnyben, egyrészt a kényelem miatt, másrészt, mert kevésbé szivárognak, mint textil társaik. Egy városi környezetben, bevásárlás vagy ügyintézés közben az egyéb kihívások mellett nyilván sokkal könnyebb dolgunk van az egyszerűen a szemetesbe dobható, szivárgásmentes modern pelenkával.

Az eldobható pelenka egyszerű felépítésű és olcsó alapanyagokból készül

Természetesen az eldobható pelenkákat forgalmazó cégek a folyamatos áremelkedést a növekvő anyagköltségekkel indokolják, ami manapság divatos és hihető magyarázat a globális mindenhiány korszakában. Smith szerint azonban nem ez az igazság. Mint írja,

Ugyanis a pelenkák fő összetevője egy pelyhes pépnek nevezett anyag, amely lényegében felpelyhesített fa rostokat jelent. E köré az anyag köré kerül egy kis műanyag, és néha egy „szuper nedvszívó réteg”, ami Smith szerint leginkább csak egy marketingfogás. 

Ez a pelyhes pép széles körben elérhető, az Alibabán például Kínából 850 dollárért rendelhető egy tonna belőle. Egy darab pelenkához 13-25 gramm pépre van csupán szükség, így az a mai megemelkedett árakon is mindössze 0,012-0,023 dollár költséget jelent. Emellett persze kell számolni némi szállítási és egyéb költséggel, de egy darabra lebontva azok mértéke is elenyésző. Ráadásul mivel a pép alapjául szolgáló cellulóz a papírgyártás mellékterméke, szerte a világban nagy mennyiségben rendelkezésre áll, így a szállítási költségen további összeget takaríthatunk meg, még akkor is, ha például az Egyesült Államokban vásárolunk, ahol valamivel magasabb árakra számíthatunk, mint Kínában. Szóval összességében az alapanyagok és az előállítás összköltsége minimális. 

Ehhez képest az Amazon kimutatásai szerint a 2-es méretű Pampers pelenka a legkelendőbb típus, melyből egy csomagban kínálnak, állítólag egy egész hónapra elegendő mennyiséget, azaz 234 darabot 53,44 dollárért. Az iménti kalkuláció alapján ennek a mennyiségnek az anyagköltsége 2,85-5,48 dollár, amihez hozzá kell adnunk a csomagolóanyag és a szállítás költségét, illetve a haszonkulcsot. 

Hasonló témában már sikeres üzleti modellt hoztak létre Indiában

A 80-90 százalékot közelítő haszonkulcs (mert lényegében ilyen hihetetlen nagy profitot termel a globális pelenkás duó) éppen azért lehetséges ebben az ágazatban, mert a piacon tulajdonképpen monopolhelyzetben van két vállalat. 

Így egyedül a törvényhozók változtathatnának a helyzeten, de Smith szerint tőlük hiába várjuk a helyzet megoldását. Ezért arra gondolt, hogy a pelenkák esetében is alkalmazható lenne az Arunachalam Murugananthamis által létrehozott innováció. A Pad Manként emlegetett indiai férfi felismerte, hogy az indiai nők soha nem vennének menstruációs betéteket, még akkor sem, ha megengedhetnék maguknak. Ezért Murugananthamis kitalált egy üzleti modellt és egy gyártó berendezést, hogy ezzel ösztönözze az egészségügyi betétek használatát szerte Indiában és más fejlődő országokban. 

Női tulajdonú vállalkozásoknak ad el berendezéseket, amelyekkel ezek a kis cégek betéteket állítanak elő. Ezeket aztán vagy eladják vagy elcserélik más termékekre a helyi nőkkel. A betétek használatával pedig azt is elérik, hogy azok a lányok, akik korábban a pubertáskort elérve kiszorultak az oktatásból és a földeken dolgoztak, a menstruáció idejére pedig erre rendszeresített kunyhókba zárták őket, így tovább folytathatják tanulmányaikat. Ráadásul a vállalkozást alapító nők, mivel saját bevételhez jutnak, függetlenedni tudnak a férfiaktól és megszűnik addigi kiszolgáltatott helyzetük. 

Murungananthamis tudatosan egy kapitalista modellt hozott létre, melyről többek között a Netflix is készített dokumentumfilmet. Ebben ugyan az hangzik el, hogy a kollektívák számára adományokat gyűjtenek, hogy abból tudják megvásárolni a gyártáshoz szükséges berendezést, a valóságban azonban általában mikrohitelekből valósítják meg a beszerzést, melyet nem bankoktól, hanem a projekttől kapnak. A kis cégek aztán a nyereségből visszafizetik a hitelt, így folyamatos keret áll rendelkezésre újabb vállalkozások elindításához. A modell megalkotója annak ellenére, hogy mára világszerte híres, még mindig egy egyszobás lakásban él feleségével és gyermekeivel, a napjai nagyrészt pedig azzal telnek, hogy gyártó berendezéseket szállít az új vállalkozást alapító nőknek vagy kollektíváknak a vidéki India falvaiba. 

Saját gyártás esetén a saját igények lehetnek a legfontosabbak

Ez a modell azért jöhetett létre, mert az alapanyagot jelentő bolyhos pép alacsony áron és könnyen beszerezhető. Ezért Smith szerint hasonló rendszerben működhetne a pelenkagyártás is. Ha a szülők összefognak és kis vállalkozásokat, cégeket alapítanak, akkor a rendkívül olcsó alapanyagból akár kézzel, akár alacsony technológiai színvonalú gyártóberendezésekkel összeállíthatnák a pelenkákat a saját gyermekeiknek. Az persze kérdés, hogy milyen szabályozás és előírások vonatkoznak a különböző országokban a pelenkagyártásra, de a saját felhasználásra készített termékek esetében ezek nem kellene, hogy akadályozó tényezők legyenek. 

Amellett, hogy így a szülők havi pelenkaköltsége lényegesen alacsonyabb lenne, könnyedén figyelembe vehetnék az egyéni igényeket. Hiszen így a vállalkozás tagjai maguk választhatnák ki a saját gyermekeik számára legmegfelelőbb pép fajtát. Ráadásul Smith szerint akár remek közösségi esemény is lehetne, ha bizonyos időközönként összegyűlnek a szülők pelenkát készíteni, miközben a gyerekek körülöttük békésen eljátszanak egymással. 

Ehhez mindössze néhány szülőre, egy üres garázsra vagy egyéb helyiségre van szükség, meg persze némi alapanyagra és kézügyességre. A gyorsaság és hatékonyság érdekében akár gépet is tervezhet magának a közösség, de a kézigyártás is gond nélkül megvalósítható. Smith úgy véli, hogy a kevesebb néha több, mely a gazdaságot is meghatározó alapelvként is tekinthető. Ebbe pedig illeszkedik a pelenkamanufaktúra ötlete is, hiszen az újabb chatbotok és kriptovaluták mellett megfizethető pelenkákra is szükség van. Ennek érdekében pedig lehet, hogy itt az ideje, hogy a gazdasági ösztönzőket és a személyes értékrendünket is megváltoztassuk. 

(Borítókép: Unsplash)