Az elmúlt években világszerte tapasztalt szélsőséges időjárási események növekedése megmutatta az üvegházhatású gázok kibocsátásának társadalmi költségeit, és annak a jövő generációk jólétére, biztonságára és a közegészségügyre gyakorolt hosszú távú hatásait. A környezetszennyezés másik ilyen tartós hatása, amely kevésbé szembetűnő, a különböző városrészek társadalmi megosztottsága.
A viktoriánus Anglia vizsgálata azt mutatja, hogy az északi féltekén uralkodó, úgynevezett nyugati szelek (amelyek nyugatról keletre fújnak) eltérő mértékben szállították a szénfüstöt a különböző területekre. Ez a városrészek szegregálódását okozta, hiszen a gazdagok a városok viszonylag kevésbé szennyezett, nyugati részébe költöztek, míg a szegények a keleti részekben laktak. A viktoriánus kor kéményei ráadásul a modern szabványokhoz képest alacsonyak voltak, és a szenet a gyárakban alacsonyabb hőmérsékleten égették el. Ennek eredményeként a szennyeződés erősen lokalizált volt és nem egyenletesen terjedt el a városok felett.
A szén szétválasztotta a városokat
Ezek a szennyezettségi különbségek közvetlenül hatottak a városrészek összetételére, például a 19. század végén a szennyezett városrészekben sokkal magasabb volt az alacsonyan képzett munkások aránya. Mivel ez az összefüggés nem volt megfigyelhető azelőtt, hogy a szén vált volna a fő energiaforrássá, így bizonyítható az ok-okozati összefüggés a lakosság eloszlása és az ipari szennyezés mértéke között. A legmeglepőbb ezzel kapcsolatban, hogy a történelmi szennyezés jelenléte és az alacsonyan képzett munkavállalók aránya közötti kapcsolat még 2011-ben is nagyon hasonlónak bizonyult a 19. század végén tapasztaltakhoz képest.
A billenési dinamika hatása nem kikerülhető