Az amerikai kormány titokban arra utasította a Google-t, hogy szolgáltasson adatokat mindenkiről, aki bizonyos keresőszavakat gépel be - derül ki egy véletlenül nyilvánosságra hozott bírósági dokumentumból. Azonban ezek az úgynevezett „kulcsszavas-parancsok” (keyword warrant) ártatlan felhasználókat is bajba sodorhatnak és ez gyakrabban előfordul, mint gondolnánk. Gyanússá válhat az, aki gyanútlanul egy-egy megadott szóra keres az interneten.
Nyomozás keresőszavakkal
2019-ben a wisconsini nyomozók egy kiskorú emberkereskedelemmel és szexuális visszaéléssel vádolt férfi után kutattak. A nyomozók a Google-hoz fordultak, hogy adatokat szolgáltasson minden olyan felhasználóról, aki az év több, mint 16 napján az áldozat nevére, anyja nevének kétféle helyesírására és a címére keresett rá. A Google felkutatta az összes releváns Google-fiókot és IP-címet, majd 2020 közepén átadta a nyomozóknak.
Ez egy ritka példája az úgynevezett kulcsszavas végzésnek, azonban nem ez az első eset, hogy kulcsszavas parancsot adtak ki a nyomozáshoz; korábban két másik hasonló ügyet is nyilvánosságra hoztak. 2017-ben a minnesotai bíró által kiadott végzésben felhatalmazták a Google-t, hogy információt adjon ki olyan felhasználókról, akik egy korábbi csalás áldozatának nevére és címére kerestek rá.
2020-ban az R Kelly énekes ellen indított zsarolási ügyben résztvevő egyik tanú gyújtogatás áldozata lett. Az eset után a nyomozók körözést adtak ki minden olyan személy ellen, aki rákeresett az áldozat címére.
Jennifer Lynch, az Electronic Frontier Foundation (EFF) felügyeleti perekkel foglalkozó igazgatója három másik Google-kulcsszóra vonatkozó parancsot is kiemelt, amelyeket a 2018-ban elkövetett, két ember halálát okozó sorozatos austini robbantások nyomozása során használtak fel. Az akkor még nem széles körben tárgyalt végzések a fenti végzéseknél is szélesebb körűnek tűnnek,
Hasonló végzéseket kézbesítettek a Microsoftnak és a Yahoo-nak is a saját keresőmotorjaikra vonatkozóan.
De mi a helyzet a felhasználók magánéletének védelmével?
Bár a Google évente több ezer ilyen végzéssel foglalkozik, a kulcsszavas parancs az egyik legvitatottabb eljárás. Sok esetben a kormányzat már egy konkrét Google-fiókkal rendelkezik, amelyről információt szeretne és bizonyítéka van arra, hogy az kapcsolódik egy bűncselekményhez. A keresőszavas parancsok esetén azonban a kormány nem ismeri a gyanúsított személyazonosságát, nincsenek gyanús személyek sem, csak valakit keresnek, aki gyanús lehet a bűncselekménnyel kapcsolatban, mindezt az alapján, hogy az interneten érdeklődik bizonyos témák iránt.
A Google szóvivője az esettel kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy fontos számukra a felhasználók magánéletének védelme, miközben támogatják a bűnüldözés munkáját. Azonban a mostani eset is azt mutatja, hogy a Google továbbra is információkat szolgáltat a felhasználókról a kormány kérésére, annak ellenére, hogy kétségek merülnek fel azok jogszerűségéről és azzal kapcsolatban, hogy ártatlan emberek is gyanúba keveredhetnek, akik véletlenül rákeresnek a szóban forgó kifejezésekre.
A magánélet védelmével foglalkozó szakértők aggódnak az ilyen végzések által teremtett precedens miatt és attól, hogy bármely ilyen végzés sértheti a negyedik alkotmánymódosítás indokolatlan házkutatással szembeni védelmét.
Jennifer Granick az Amerikai Polgárjogi Unió (ACLU) megfigyelési és kiberbiztonsági tanácsadója a Forbesnak azt nyilatkozta, hogy
A helyzetet pedig tovább rontja, hogy a rendőrség jelenleg titokban végzi ezeket a tevékenységeket, így nincs lehetőség nyilvános vitára és szabályozásra.
A wisconsini esetnek is titokban kellett volna maradnia. A végzés csak azért került napvilágra, mert az igazságügyi minisztérium szeptemberben véletlenül feloldotta a titkosítását. A Forbes pedig átnézte a dokumentumot, mielőtt azt újra lezárták volna.
A kormányzat az ilyen típusú végzésekkel többet is megszerezhet, mint egyszerű Google-fiókok azonosítóit és IP-címeit.
Wisconsinban a kormány abban bízott, hogy a Google a kereséseket végző felhasználókhoz tartozó CookieID-ket is meg tudja adni. A CookieID-k azonosítók, amelyeket arra használnak, hogy egy adott gépről egy adott időszakban végzett összes keresést csoportosítsák. Ezek az információk lehetővé teszik a nyomozók számára, hogy megvizsgálják, ugyanaz a személy több releváns keresést is végzett-e. Mindezt anélkül, hogy a felhasználó be lenne jelentkezve a Google-fiókjába.
A parancsnak volt azonban egy másik zavaró aspektusa is: a kormány véletlenül nyilvánosságra hozta az emberrablás áldozatának nevét, Facebook-profilját (amely ma már nem elérhető), telefonszámát és címét, ami a kiskorúak magánéletének potenciális megsértése. Ez pedig súlyos hiba, ami az utóbbi években többször is előfordult. A wisconsini esetben az FBI és a Belbiztonsági Minisztérium (DHS) az áldozatok álneveit használta, majd közzétette a Facebook profiljuk linkjét, amely tartalmazza a kiskorú nevét.
A cikk szerzője Krakkai Alexandra
(Borítókép: Pixabay/geralt)
A Mandiner korántsem (volt) tökéletes, és magam is azt gondolom, hogy számos tekintetben érheti kritika. De az elmúlt majd’ két évtizedes történetét elintézni azzal a kiszólással, hogy vicclap, hát, nem is tudom. Ennél azért többről volt és van itt szó. Győrffy Ákos írása.
Ha Hitlernek és Sztálinnak lett volna ilyen a kezében, nem buknak meg soha...
A magát függetlennek és objektívnek tartó média kéjesen ünnepel – mármint azok, akik nem kaptak pozíciót a Tisza-kormányban.
Faramuci a helyzet, nagyon úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság az utolsó mentsvár.
Az Egyesült Államok kormánya ezentúl tesztelni fogja az új mesterséges intelligencia eszközöket, mielőtt azok a nyilvánosság elé kerülnének.
Megváltozott a Google kezdőlapja, és ez nem véletlen.
Orosz szervezésű kibertámadások és szabotázsakciók, iráni, pakisztáni, marokkói titkosszolgálati műveletek terepe lett Németország.
Koltay András 2021 óta vezette az NMHH-t.
