Az éghajlati célok és a helyi érdekek is mozgatják Tibet óriás vízenergia projektjét, amelynek hatásai messze túlmutatnak Kínán. A Brahmaputra vízerőmű folyamatos fejlesztése miatt a szomszédos India aggódik, hogy kiszolgáltatottá válik Kínának.
Idén márciusban jóváhagyta a kínai Nemzeti Népi Kongresszus (NPC) az ország következő ötéves tervét, amely a nemzeti gazdasági és társadalmi fejlődésre, valamint a 2035-ig tartó időszakra vonatkozó hosszú távú célkitűzéseket tartalmazza. A tervben szereplő, a megújuló energiaforrások maximalizálására irányuló koncepció széles körben vitát váltott ki.
A Yarlung Tsangpo - a Brahmaputra felső folyása - alsó szakaszán történő vízerőmű-fejlesztés felvetette azt a kérdést, miszerint Kína hamarosan megkezdheti a Brahmaputra Grand Canyonjában rejlő vízerőmű-potenciál kiaknázását. A találgatások mellett a szorongás is helyet kapott a folyó alsó szakaszán lévő régiókban, különösen az indiai államvezetés aggódik Kína vízenergia-fejlesztési tervének megvalósítása miatt.
A Brahmaputra folyó a kínai Csinghaj-Tibet-fennsíkon ered, ahol Yarlung Tsangpónak nevezik. Miután belép Indiába Arunachal Pradesh és Asszam érintésével, Brahmaputra néven válik ismertté. Indiából Bangladesbe tart, ahol már Jamuna folyónak nevezik, mielőtt végül a Bengáli-öbölbe ömlene.
A Brahmaputra folyó nagy jelentőséggel bír mind Indiában, mind pedig Kínában. India számára az ország édesvízkészletének közel 30 százalékát és a teljes vízenergia-potenciál mintegy 44 százalékát adja. Kínában a Brahmaputra leginkább Tibet számára kiemelt fontosságú, mivel ez a tibeti civilizáció szülőhelye. A folyó Tibet mezőgazdasági és energetikai ágazatában is kritikus szerepet játszik. A Brahmaputra jelentőségét tovább növelik a Kína és India között folyó határviták, amelyek a keleti Himalája területeiről szólnak. Ezt a kérdéses régiót, amely körülbelül 90 ezer négyzetkilométernyi területet foglal el, Kínában Dél-Tibetnek, Indiában pedig Arunachal Prades államnak nevezik.
(forrás: filckr: Bikash Kumar Bhadra)
Kína vízenergia-fejlesztési terve
Tekintettel a Brahmaputra folyó fontosságára, India régóta óvatos a folyóra vonatkozó kínai fejlesztési tervekkel szemben. Annak lehetősége, hogy Kína gátakat építene a Brahmaputrán, hogy a víz egy részét a száraz Észak-Kínába irányítsa, először 1986-ban, az alaszkai Anchorage-ban, a Globális Infrastruktúra Alap első nemzetközi konferenciáján merült fel. India akkor és azóta többször is aggodalmát fejezte ki Kína azon szándékával kapcsolatban, hogy a Brahmaputra folyó vizét a szárazságtól sújtott északnyugati régiójába terelje.
Miközben a kínai kormány mindeddig elutasította ezeket a hatalmas és rendkívül ellentmondásos vízkivételi javaslatokat, 2009-ben elkezdte a Brahmaputra folyó felső folyásánál lévő gátak építését. Csak mostanáig hat vízerőművet épített a folyó felső szakaszán a kínai állam. Kínai tisztviselők szerint ezek a gátak egy alacsonyabb pontra vezetik el a vizet áramtermelés céljából, majd később visszaengedik a folyóba.
A kínai törekvések széles körű hazai és nemzetközi spekulációkat generáltak arról, hogy Kína hamarosan megkezdheti egy szuper-gát építését Medognál, amely a Brahmaputra nagy kanyarulatánál található. A folyó itt szakad le a „világ tetejéről” és kanyarog lefelé India és Banglades síkságai felé. Az elképzelés szerint 3000 méteres magasságban egy 50 méter magas gátat építenének, így hasznosítva a folyó energiáját, miközben az 2000 métert zuhan - kilométerenként 15 méteres magasságcsökkenéssel - a világ leghosszabb és legmeredekebb kanyonján.
Bár a medogi gátról hivatalos nyilatkozatot nem tettek és az ötéves tervben sincs részletezve, mégis arra utaló jelek vannak, hogy az előkészítő munkálatok már folyamatban vannak. A Global Times kínai állami médium szerint például az állami tulajdonú Power Construction Corporation of China (PowerChina) és a Tibeti Autonóm Terület kormánya megállapodást kötött a tibeti történelmi vízerőmű-projekt megépítéséről. Ez a projekt állítólag 60 millió kilowatt vízenergia előállítására képes, ami több mint háromszorosa a Három-szurdok-gát által termelt villamos energia mennyiségének.
Nemzeti erőfeszítés a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése felé
A Brahmaputra folyó nagy kanyarulatában rejlő vízenergia-potenciál kiaknázásának ötlete már évekkel ezelőtt felmerült, eddig azonban még sosem konkretizálódott. A projektnek az ötéves tervbe való hivatalos felvételét részben a kínai központi kormánynak a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló legújabb törekvései, részben pedig a helyi önkormányzatok és a vízenergia-érdekeltségek lobbizása vezérelte.
Hszi Csin-ping merész kötelezettségvállalása után, miszerint Kína 2030-ra eléri a szén-dioxid-kibocsátás csúcspontját és 2060-ra pedig szén-dioxid-semlegességet ér el, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése és a tiszta energiára való átállás egyértelműen az ötéves terv központi politikai prioritásai közé tartozik. A tervben 2025-re 18 százalékos CO2-intenzitás-csökkentési cél és 13,5 százalékos energiaintenzitás-csökkentési cél (GDP-egységre vetített kibocsátás) került meghatározásra. Annak érdekében, hogy Kína az energiafelhasználásának közel 70 százalékát adó szénről a tiszta energiaforrásokra, például a vízenergiára térjen át, várhatóan még több gát épül.
Az elmúlt évtizedekben a vízenergiába történő hatalmas beruházásoknak köszönhetően Kína nagy részén - Tibet kivételével - már kiaknázták a vízenergia-potenciált. A mai napig a Tibeti-fennsík rendelkezik a legnagyobb vízenergia-termelői potenciállal. 2017 végére a beépített vízenergia-kapacitás Kínában elérte a 341 millió kilowattot, míg Tibetben a beépített vízenergia-kapacitás mindössze 1,77 millió kilowatt, ami a műszakilag kiaknázható mennyiségnek mindössze 1 százalékát teszi ki.
2021. július végén Xi meglepetésszerű látogatást tett Tibetben. A látogatásának első állomása Nyingchi volt, a Nyang folyó hídja, ahol Xi ellenőrizte a Brahmaputra folyó medencéjének ökológiai védelmét. Miközben hangsúlyozta a Yarlung Tsangpo ökológiai védelmének szükségességét, Xi arra sarkallta Tibetet, hogy gyorsítsa fel a tiszta energia nemzeti bázisainak kiépítését.
A híresztelések szerint a Medog szupergát évi 300 milliárd kilowatt villamos energia előállítására képes, amelyet nemcsak Tibetben tudnak felhasználni, hanem más tartományokba is lehetne exportálni. Ami a gazdasági előnyöket illeti, a Medog szuper-gát a becslések szerint évente 20 milliárd jüant termelhet és több befektetést is hozhat Tibet számára.
Regionális következmények és aggodalmak: ökológia, környezet és geopolitika
A vízierőmű társadalmi, ökológiai és környezeti hatásai azonban továbbra is rengeteg kérdést vetnek fel. A Brahmaputrára tervezett pekingi gát újabb fájó pont lehet a szomszédok számára. A folyásirányban lejjebb fekvő országok, különösen India aggályosnak tartják a gát által a Brahmaputra folyóban okozott lehetséges ökológiai és környezeti károkat. Egyes indiai politikusok úgy vélik, hogy a Brahmaputra kínai duzzasztása kihívások elé állítja majd Indiát az élelmiszer- és vízbiztonsága szempontjából. Az elmúlt évtizedben a vízellátás bizonytalansága és a vízhiány fokozta a dél-ázsiai aszályok gyakoriságát, amelyek hosszabb ideig tartanak, több embert és iparágat is érintenek.
A vízellátással kapcsolatos aggodalmak mellett, egyesek a kínai új szupergát geopolitikai következményeitől is tartanak. A gát megépítésével Kína nagyobb befolyást szerez Ázsia felett, amely egy erős politikai fegyver lehet az ország kezében, mellyel engedékenységre kényszeríthetnek egyes régiókat. Attól is tartanak, hogy Kína a gátakkal szabályozza a nagy transznacionális folyók vízhozamát, ezzel pedig szándékosan árvizet vagy vízhiányt okozva a folyásirányban lejjebb fekvő országoknak.
India korábbi aggályaira a kínai tisztviselők válaszul kijelentették, hogy
írja a The Diplomat.
(Borítókép: Unsplash)
Donald Trump mozgósítaná Kína ellen ázsiai szövetségeseit. Japánt azonban fontos gazdasági kapcsolatok fűzik az ázsiai nagyhatalomhoz, így ügyes stratégiára van szüksége, ha szeretné megvédeni gazdasági érdekeit, miközben Washingtonnal is megegyezésre törekszik a vámok enyhítése terén.
Szalay-Berzeviczy András nemzetközi kapcsolatok elemző a változó világrendről: Trump motivációiról, Kína stratégiájáról és az Európai Unió esélyeiről.
Terrorizmus, vízmegosztás és hadikészültség sodorta az atomhatalmakat háborús szakadék szélére.
Pattanásig feszült a helyzet a két ázsiai ország között.
A kasmíri támadás után India és Pakisztán is egymás ellen hoz kemény intézkedéseket.
Komoly játszmában az orosz elnök.
Manfred Weber meghúzta a vörös vonalat és egyértelműen fogalmazott arról, hogy kivel fog együtt dolgozni és kivel nem.
Kapu Tibor és tartalékosa, Cserényi Gyula a világ élvonalába emelkedett – fogalmazott az űrkutatásért felelős miniszteri biztos.
