Félelem-hullámokat vet Indiában Kína vízenergia-fejlesztési terve

Idén márciusban jóváhagyta a kínai Nemzeti Népi Kongresszus (NPC) az ország következő ötéves tervét, amely a nemzeti gazdasági és társadalmi fejlődésre, valamint a 2035-ig tartó időszakra vonatkozó hosszú távú célkitűzéseket tartalmazza. A tervben szereplő, a megújuló energiaforrások maximalizálására irányuló koncepció széles körben vitát váltott ki.

A Yarlung Tsangpo - a Brahmaputra felső folyása - alsó szakaszán történő vízerőmű-fejlesztés felvetette azt a kérdést, miszerint Kína hamarosan megkezdheti a Brahmaputra Grand Canyonjában rejlő vízerőmű-potenciál kiaknázását. A találgatások mellett a szorongás is helyet kapott a folyó alsó szakaszán lévő régiókban, különösen az indiai államvezetés aggódik Kína vízenergia-fejlesztési tervének megvalósítása miatt. 

A Brahmaputra folyó a kínai Csinghaj-Tibet-fennsíkon ered, ahol Yarlung Tsangpónak nevezik. Miután belép Indiába Arunachal Pradesh és Asszam érintésével, Brahmaputra néven válik ismertté. Indiából Bangladesbe tart, ahol  már Jamuna folyónak nevezik, mielőtt végül a Bengáli-öbölbe ömlene.

A Brahmaputra folyó nagy jelentőséggel bír mind Indiában, mind pedig Kínában. India számára az ország édesvízkészletének közel 30 százalékát és a teljes vízenergia-potenciál mintegy 44 százalékát adja. Kínában a Brahmaputra leginkább Tibet számára kiemelt fontosságú, mivel ez a tibeti civilizáció szülőhelye. A folyó Tibet mezőgazdasági és energetikai ágazatában is kritikus szerepet játszik. A Brahmaputra jelentőségét tovább növelik a Kína és India között folyó határviták, amelyek a keleti Himalája területeiről szólnak. Ezt a kérdéses régiót, amely körülbelül 90 ezer négyzetkilométernyi területet foglal el, Kínában Dél-Tibetnek, Indiában pedig Arunachal Prades államnak nevezik.

(forrás: filckr: Bikash Kumar Bhadra)

Kína vízenergia-fejlesztési terve

Tekintettel a Brahmaputra folyó fontosságára, India régóta óvatos a folyóra vonatkozó kínai fejlesztési tervekkel szemben. Annak lehetősége, hogy Kína gátakat építene a Brahmaputrán, hogy a víz egy részét a száraz Észak-Kínába irányítsa, először 1986-ban, az alaszkai Anchorage-ban, a Globális Infrastruktúra Alap első nemzetközi konferenciáján merült fel. India akkor és azóta többször is aggodalmát fejezte ki Kína azon szándékával kapcsolatban, hogy a Brahmaputra folyó vizét a szárazságtól sújtott északnyugati régiójába terelje.

Miközben a kínai kormány mindeddig elutasította ezeket a hatalmas és rendkívül ellentmondásos vízkivételi javaslatokat, 2009-ben elkezdte a Brahmaputra folyó felső folyásánál lévő gátak építését. Csak mostanáig hat vízerőművet épített a folyó felső szakaszán a kínai állam. Kínai tisztviselők szerint ezek a gátak egy alacsonyabb pontra vezetik el a vizet áramtermelés céljából, majd később visszaengedik a folyóba.

A kínai törekvések széles körű hazai és nemzetközi spekulációkat generáltak arról, hogy Kína hamarosan megkezdheti egy szuper-gát építését Medognál, amely a Brahmaputra nagy kanyarulatánál található. A folyó itt szakad le a „világ tetejéről” és kanyarog lefelé India és Banglades síkságai felé. Az elképzelés szerint 3000 méteres magasságban egy 50 méter magas gátat építenének, így hasznosítva a folyó energiáját, miközben az 2000 métert zuhan - kilométerenként 15 méteres magasságcsökkenéssel - a világ leghosszabb és legmeredekebb kanyonján.

Bár a medogi gátról hivatalos nyilatkozatot nem tettek és az ötéves tervben sincs részletezve, mégis arra utaló jelek vannak, hogy az előkészítő munkálatok már folyamatban vannak. A Global Times kínai állami médium szerint például az állami tulajdonú Power Construction Corporation of China (PowerChina) és a Tibeti Autonóm Terület kormánya megállapodást kötött a tibeti történelmi vízerőmű-projekt megépítéséről. Ez a projekt állítólag 60 millió kilowatt vízenergia előállítására képes, ami több mint háromszorosa a Három-szurdok-gát által termelt villamos energia mennyiségének. 

Nemzeti erőfeszítés a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése felé

A Brahmaputra folyó nagy kanyarulatában rejlő vízenergia-potenciál kiaknázásának ötlete már évekkel ezelőtt felmerült, eddig azonban még sosem konkretizálódott. A projektnek az ötéves tervbe való hivatalos felvételét részben a kínai központi kormánynak a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló legújabb törekvései, részben pedig a helyi önkormányzatok és a vízenergia-érdekeltségek lobbizása vezérelte.

Hszi Csin-ping merész kötelezettségvállalása után, miszerint Kína 2030-ra eléri a szén-dioxid-kibocsátás csúcspontját és 2060-ra pedig szén-dioxid-semlegességet ér el, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése és a tiszta energiára való átállás egyértelműen az ötéves terv központi politikai prioritásai közé tartozik. A tervben 2025-re 18 százalékos CO2-intenzitás-csökkentési cél és 13,5 százalékos energiaintenzitás-csökkentési cél (GDP-egységre vetített kibocsátás) került meghatározásra. Annak érdekében, hogy Kína az energiafelhasználásának közel 70 százalékát adó szénről a tiszta energiaforrásokra, például a vízenergiára térjen át, várhatóan még több gát épül.

Az elmúlt évtizedekben a vízenergiába történő hatalmas beruházásoknak köszönhetően Kína nagy részén - Tibet kivételével - már kiaknázták a vízenergia-potenciált. A mai napig a Tibeti-fennsík rendelkezik a legnagyobb vízenergia-termelői potenciállal. 2017 végére a beépített vízenergia-kapacitás Kínában elérte a 341 millió kilowattot, míg Tibetben a beépített vízenergia-kapacitás mindössze 1,77 millió kilowatt, ami a műszakilag kiaknázható mennyiségnek mindössze 1 százalékát teszi ki.

2021. július végén Xi meglepetésszerű látogatást tett Tibetben. A látogatásának első állomása Nyingchi volt, a Nyang folyó hídja, ahol Xi ellenőrizte a Brahmaputra folyó medencéjének ökológiai védelmét. Miközben hangsúlyozta a Yarlung Tsangpo ökológiai védelmének szükségességét, Xi arra sarkallta Tibetet, hogy gyorsítsa fel a tiszta energia nemzeti bázisainak kiépítését.

A híresztelések szerint a Medog szupergát évi 300 milliárd kilowatt villamos energia előállítására képes, amelyet nemcsak Tibetben tudnak felhasználni, hanem más tartományokba is lehetne exportálni. Ami a gazdasági előnyöket illeti, a Medog szuper-gát a becslések szerint évente 20 milliárd jüant termelhet és több befektetést is hozhat Tibet számára.

Regionális következmények és aggodalmak: ökológia, környezet és geopolitika

A vízierőmű társadalmi, ökológiai és környezeti hatásai azonban továbbra is rengeteg kérdést vetnek fel. A Brahmaputrára tervezett pekingi gát újabb fájó pont lehet a szomszédok számára. A folyásirányban lejjebb fekvő országok, különösen India aggályosnak tartják a gát által a Brahmaputra folyóban okozott lehetséges ökológiai és környezeti károkat. Egyes indiai politikusok úgy vélik, hogy a Brahmaputra kínai duzzasztása kihívások elé állítja majd Indiát az élelmiszer- és vízbiztonsága szempontjából. Az elmúlt évtizedben a vízellátás bizonytalansága és a vízhiány fokozta a dél-ázsiai aszályok gyakoriságát, amelyek hosszabb ideig tartanak, több embert és iparágat is érintenek.

A vízellátással kapcsolatos aggodalmak mellett, egyesek a kínai új szupergát geopolitikai következményeitől is tartanak. A gát megépítésével Kína nagyobb befolyást szerez Ázsia felett, amely egy erős politikai fegyver lehet az ország kezében, mellyel engedékenységre kényszeríthetnek egyes régiókat. Attól is tartanak, hogy Kína a gátakkal szabályozza a nagy transznacionális folyók vízhozamát, ezzel pedig szándékosan árvizet vagy vízhiányt okozva a folyásirányban lejjebb fekvő országoknak.

India korábbi aggályaira a kínai tisztviselők válaszul kijelentették, hogy

írja a The Diplomat.     
 

(Borítókép: Unsplash)