Megszólalt a szakértő: elgáncsolná a magyar sikersztorit az eurózónás csatlakozás

A Magyar Közgazdasági Társaság és az esszét közlő pénzügyi lap online eseményén kijelentette: eltérő fejlettségű országoknál problémát okozhat, hogy nincs lehetőség testre szabható monetáris politikára a közös pénz használata mellett, egyik országnak túl laza, a másiknak túl szigorú lehet a központi bank döntése.

Az euró bevezetésével a várakozások ellenére nem gyorsult fel a konvergencia az övezeten belül, azok a különbségek, amelyek a közös pénz bevezetésekor fennálltak, megmaradtak, sőt adott esetben még nőttek is – emlékeztetett a közgazdász.

Vannak eurót nem használó országok, amelyek felzárkózása sikeresnek tekinthető a közös fizetőeszköz nélkül is, például Svédországé, Dániáé, Lengyelország, Csehországé és egyes szakaszokban Magyarországé is. Tartós trendnek látszik, hogy a visegrádi négyek kereskedelmi súlya felértékelődött.

Az euró bevezetésével nem sikerült megállítani azt a tendenciát, hogy az Európai Unió világgazdasági súlya fokozatosan csökken, ugyanakkor a rendszer kiállta a válságok próbáját, ha jelentős áldozatokkal is, de képes volt kezelni a nehézségeket – világított rá az ambivalenciára Gottfried Péter.     

Felidézte, hogy a magyarországi euróbevezetést ahhoz szokták kötni, ha az egy főre jutó GDP eléri az eurózóna átlagának 85-90 százalékát. Jelezte, hogy ez ugyanakkor nem biztos, hogy elég, hiszen a versenyképesség területén is le kell dolgozni a hátrányokat.

A magyar gazdaság és az euróövezet közötti gazdasági összefonódás olyan erős, hogy az euró sikere akkor is magyar érdek, ha itt még nem használjuk hivatalosan a közös fizetőeszközt – mutatott rá a monetáris grémium tagja. A magyar külkereskedelem 85 százalékát az eurózóna tagjaival bonyolítja az ország.

„Az euróövezeti csatlakozásba politikailag nem érdemes többet belelátni annál, mint ami, Magyarország politikai elkötelezettsége az Európai Unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozás pillanatában már eldőlt” – így fogalmazott.

Gottfried Péter szerint amennyiben az ország elég erőt érez magában ahhoz, hogy végrehajtsa a versenyképessége javításához és a növekedés fenntarthatóságához, illetve az adósságok tartós csökkentéséhez szükséges reformokat, érdemes kivárni. Amennyiben nincs elegendő elszántság ehhez, akkor lehet gondolkodni a prioritási sorrend megváltoztatásán, és reménykedve a hozamok kedvező alakulásában, előre hozni az euróbevezetést.

(MTI, Makronóm, fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)