A The Washington Postnak kiszivárogtatott katonai dokumentumok világítottak rá, hogy az afganisztáni hadjárat sikertelenségre volt ítélve, de túl sok pénz forgott kockán, hogy ezt az USA beismerje, inkább háborúpárti propagandával hitették el az ellenkezőjét.
Afganisztán húsz éves amerikai megszállása véget ért, és a hadsereg sietős visszavonulót fújt. A NATO által felállított afgán bábkormány kevesebb mint két hetet bírt ki támogatás nélkül, és Ashraf Ghani elnök az Egyesült Arab Emírségekbe menekült, állítólag mintegy 169 millió dollárnyi készpénzzel.
Ha a megszállás ennyire népszerűtlen és gyenge volt, hogyan tudott ilyen sokáig kitartani? Az Afghanistan Papers – a The Washington Postnak kiszivárgott katonai dokumentumok – felfedték, hogy magas rangú kormányzati tisztviselők tudták, hogy a háború megnyerhetetlen, de nyíltan hazudtak a nyilvánosságnak arról, hogyan is zajlik, miközben a nem kormányzati szervezetek és a katonai vállalkozók milliárdokat kerestek rajta.
Tom Secker újságíró az információszabadságról szóló törvényre hivatkozva megszerezte és a MintPress-nek átadta azokat a dokumentumokat, amelyek rávilágítottak, hogy
és ezzel végső soron segítsen mesterségesen felerősíteni a közvéleményt a megnyerhetetlen hadjárat megnyerhetőségéről. Ez azt jelentette, hogy a Pentagon közvetlen szerkesztői ellenőrzést gyakorolt a forgatókönyvek felett, és még a háborúellenes tartalmakat vagy a hadsereget negatív színben feltüntető jeleneteket is eltávolította. Cserébe a hadsereg felajánlotta emberi erőforrásait, bázisait forgatási helyszínekként, és a filmekben felhasználható high-tech járművek széles választékát.
Tom Fowdy Kína és Észak-Korea szakértő mutatott rá egy tweetben, hogy a CNN „propagandafilmnek” nevezi a kínai Csangdzsin-tó csatája című koreai háborús filmet. „Vajon elképzelhető, hogy az amerikaiak ugyanezt mondják bármelyik, az elmúlt száz év amerikai hadviselését dicsőítő filmre?” – teszi fel a kérdést a szakértő, rámutatva a kettős mércére az USA részéről.
A dokumentumokat végigolvasva világossá válik, hogy a hadsereg milyen nagy befolyással bír a filmvásznon és általában a popkultúrában megjelenő tartalmakra. Például 2015 és 2017 között az amerikai hadsereg nyugati közkapcsolati főnökének irodája – amely a kaliforniai Hollywood mellett található – egyszerre akár 40-70 szórakoztatóipari projekten dolgozott.
Secker és Matthew Alford 2017-es „National Security Cinema” című könyvükhöz készített kutatása szerint a Védelmi Minisztérium legalább 814 filmet és 1133 különálló tévéműsort támogatott, ezek többségét az utóbbi években.
„Afganisztánt többnyire az amerikai gondolkodásmódtól távolinak mutatják be. Ez szándékos: az amerikai társadalom csúcsán kevesen akarják, hogy a nyilvánosság az Egyesült Államok ottani tevékenységét vizsgálja. Amikor az országot az amerikai képernyőkön bemutatják, a hadsereg rendkívül keményen dolgozik azon, hogy a háborút az érdekeinek leginkább megfelelő módon mutassa be, és Hollywood ebben készséges partner” – véli az MPN News.
Borítókép: 12 Strong/Warner Brothers (via Netflix)
Trump londoni fellépése felkavarta az atlanti szövetség állóvizét, miközben Európa olajcsapok nélkül, drónok célkeresztjében és utcai lázadások árnyékában sodródik a polgárháborús forgatókönyv felé.
Nem finomkodott az orosz külügyminiszter.
Nemcsak belpolitikailag, de a nemzetközi porondon is kínos helyzetbe kerültek a liberálisok.
Az amerikai elnök közös sajtóértekezletet tartott Keir Starmer brit miniszterelnökkel.
Lengyelország úgy döntött, hogy fokozza katonai együttműködését Ukrajnával, még akkor is, ha ezzel geopolitikai darázsfészekbe nyúl.
Anne Applebaum szerint kegyetlenül bánik a meghódított területek lakosságával Putyin.
A jelenlegi geopolitikai és gazdasági helyzetben Ukrajna uniós integrációja nemcsak illúzió, hanem kifejezetten veszélyt is jelenthet az EU stabilitására – figyelmeztet elemzésében Morten Heiberg és Rasmus Mariager dán professzor.
Björn Borgot rendkívül agresszív prosztatarákkal diagnosztizálták.
