Őket követi a 18 százalékkal a kalózpártnak (Piráti) és a polgármesterek és függetlenek (STAN) mozgalmának balközép koalíciója. Ők inkább lefele szálló ágban vannak, hiszen még februárban 30 százalékos volt a népszerűségük. Igaz akkor még centristáknak tűntek a kalózok, de azóta nyilatkozataikból kitűnt, hogy közel állnak az új radikális baloldalhoz, erkölcsi kérdésekben a liberálisokhoz, gazdaságiakban pedig a szocialistákhoz. Sokan gondolják, hogy a Spolu koalíció kormányozhatna a Kalóz koalícióval, csak hát azok a fránya ideológiai különbségek.
A következő formáció az SPD (Svoboda a přímá demokracie – Szabadság és közvetlen demokrácia), amelynek karizmatikus vezetője Tomio Okamura (japán apától származik). Őket 12 százalékra mérték, viszont többet is elérhetnek, mert a választóik nem szívesen vállalják be a pártszimpátiájukat.
A parlamenti 5 százalékos küszöb körül billeg a történelmi ČSSD (szociáldemokraták), amely egykor a cseh parlament legerősebb pártja volt. Hasonló cipőben jár a kommunista párt, amely idén ünnepelné száz éves fennállását, már ha lesz oka ünneplésre. A harmadik ismeretlen a Přísaha (Eskü), amelyet a szervezett bűnözés elleni egység volt vezetője alapított. Érdekesség, hogy 2013-ban az egységének az akciója buktatta meg a Nečas kormányt, és nyitott utat Babišnak.
A parlamenti küszöb körül imbolygó pártok bejutása adja az igazi bizonytalanságot, hiszen mindhárom párt természetes partnere lehetne Babiš mozgalmának, még a kommunisták is tudnák a koalíción kívülről támogatni.
Viszont Babiš is pont az ő szavazóbázisukra tör, a nyugdíjasokra és a vidéki emberekre. Amennyiben az egyik törpe sem jutna be, Babišéknak még mindig ott lehetne koalíciós partnernek Okumara, és valószínűleg még a többséget is elérnék. Csak Babiš túl jóban van Európa nagyjaival, Macronnal és Merkellel, az ANO az európai liberális frakcióban van, ami nem biztos, hogy ízlene a populistának tartott SPD-nek. A csehek svejki mosollyal konstatálják, hogy a cseh politikum legnacionalistább tagja pont egy japán.